A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből
AZ ISKOLAHÁLÓZAT 1869-ben az országban 13 120 iskolában 17 792 tanító vezetésével 1 106 904 tanuló tanult, vagyis a tankötelezetteknek mintegy 48% -a. 7 Ugyanebben az évben Veszprém megyében 267 az iskolák száma, s ebben 367 tanító 23 267 gyermeket tanított, vagyis a tankötelezettek 66,28% -át. 8 Bár az adatokkal kapcsolatban maga Eötvös megjegyzi, hogy azok nem véglegesek és nem tekinthetők teljesnek, mert az erélyes intézkedések ellenére sem sikerült mindenünnen beszerezni azokat — főként az egyházi tanügyi hatóságok mulasztásai miatt —, mégis kirajzolható belőlük az országos és megyei vonatkozású tanügyi állapotok bizonyos fajta képe. Ezeket a fenntartásokat szem előtt tartva megállapíthatjuk, hogy megyénk népoktatása közepes színvonalon állt a törvény bevezetésekor és általában ez a mérték maradt uralkodó tárgyalt korszakunk egész ideje alatt. A szomszédos megyékhez (Vas, Zala, Somogy) viszonyítva bizonyos esetekben a többinél valamivel kedvezőbb helyzet jellemzi. 9 Az iskolák állapota, a tanítás körülményei tekintetében nálunk is lehangoló volt a kép. A statisztikai adatok alapján ugyan 1 tanítóra csak 63 gyermek jutott ekkor, mégis sok iskola volt itt is, ahol egy tanítónak 100 és még ennél is több gyermeket kellett tanítania — legtöbbször egy tanteremben —, noha a törvény egy tanító vezetése alá 80 gyermeket rendelt. Az iskolák felszereltsége is rendkívül rossz volt. Az 1870/7l-es tanévben a megye elemi iskolái közül 68, illetve 64 egészen, 20, illetve 16 részben, 38, illetve 24 csak hiányosan volt felszerelve. 20 iskolában egyáltalában nem voltak taneszközök. 1 " Ebből a helyzetből fakadt, hogy sok iskolaszék segélykérelmet nyújtott be a minisztériumhoz, amelyben az iskolák felújítására, vagy újak építésére, továbbá a felszerelések bővítésére kértek támogatást. A nyomasztó gondok ellenére csak nagyon szűkmarkúan kapott a megye segélyt: 1869-ben 1 iskola 1000 Ft-os, 1870ben ugyancsak 1 iskola 2—300 Ft-os összegben. A szomszédos Vas megye 10, Zala megye 16 iskoláját részesítették államsegélyben. A tanítóknak juttatott összeg is meglehetősen korlátozott volt. 1869—71-ig összesen 73 Veszprém megyei tanító kapott államsegélyt, melynek összege 4480 Ft. volt." Persze nem is nagyon csodálkozhatunk a kiutalt összegek nagyságán, hiszen az állami költségvetésben elenyészően csekély arányt biztosítottak népoktatási célokra, szemben a többi tárcával. 1869-ben mindössze 0,7% -ot, de még 1884-ben is csak 1,6%-ot.'" A törvény végrehajtását kísérő vontatottság, azaz az állami támogatás korlátozott volta, a lakosság sokszor helytelen hozzáállása, valamint az egyházak szívós ellenállása dacára a bevezetését követő években nagyobb fellendülés volt tapasztalható a népoktatásügy terén. Számadatok országos és megyei viszonylatban egyaránt igazolják ezt az állítást. 1872-ben az országban a tankötelesek mintegy 55%-a járt már iskolába. 1 ' Veszprém megyében pedig ez idő tájt 96,73% -ra emelkedett a ténylegesen iskolába járó tanulók száma. 14 Az adatok szigorú kritikai értékelése mellett is lemérhető az a fejlődés, amely az oktatás minőségének javulásában végbement, hiszen legfőbb szégyenünk, az analfabétizmus területén lassan csökkenést eredményezett. A DUALIZMUS KORA MÁSODIK FELÉNEK NÉPOKTATÁSI HELYZETKÉPE Az elemi oktatás a dualizmus későbbi korszakában változatlanul azok között a keretek között folyt, amelyet a népiskolai törvény szabott meg. Miután az oktatás szervezeti keretei, tárgyi és személyi feltételei 1918-ig lényegében hasonlóak maradtak, említésre méltó eredmények csak mérsékeltebb ütemben születtek. 1 ' 1869-ben az ország 6 éven felüli népességének 67,2%-a, hi 1890-ben 46,8%-a, 1910-ben 31,3% -a volt már csak analfabéta. 17 A megyei eredmények hasonlóképpen alakultak. Eltérés a községi és állami iskolák szervezésében mutatkozott. A törvény 44. paragrafusa kötelezővé tette, hogy ,,olyan községekben, ahol egyházi iskola nem működik, és a tanköteles gyermekek száma eléri a 30-at, közös (községi) népiskolát kell szervezni." Nálunk ez a mozgalom nemigen tudott kibontakozni. Okaiként településszerkezeti adottságok és egyházigazgatási meggondolások egyaránt szerepeltek. Még 1884ben is, a megye 299 elemi iskolájából mindössze 28 18 , az 1897/98-as években pedig csak 16 volt községi. 19 Ezekben a felekezetek befolyása természetesen mindvégig megmaradt. Ennek a hatásnak, valamint a fenntartó községek anyagi gyengeségének tulajdonítható, hogy tárgyalt időszakunk vége felé mind kevesebb ilyen típusú iskolát találunk. Például 1907/8-ban a megyében csupán 3,94% -ot. Vasban az arány 5,21% , Somogyban 6,48% , Z'alában 16,20% volt. 20 Az iskolák ,,világiasodásának" helyzetét nemcsak a községi, hanem az állami iskolák rendkívül csekély száma is jelzi. 1884-ben még nincs, 21 1897/98-ban kettő 22 , 1907/8-ban a 304 iskola közül csupán hat, azaz az összesnek 1,97% -a az állami. Somogyban 4,39% , Vasban 8,49% , Zalában 12,03% , Magyarország esetében pedig — az utolsó évet nézve — 14,10% . 2;i Ezek után úgy tűnik, mintha a 90-es évek közepén, a dualizmus általános válságának talaján megélénkült politikai aktivitás, és a millenniumi készülődéssel is összefüggő tevékenység hatásaként létrejött, az állami népoktatás erősítését célzó intézkedések nálunk nem találtak volna visszhangra. Pedig a nacionalista tendenciáknak a század végére történt fokozatos, a századfordulótól kezdve határozottan megnyilvánuló megerősödése alkalmas talajra talált a megyében. Az 1879. XVIII. te. értelmében minden nem magyar tannyelvű népiskolában kötelezővé tették a magyar államnyelv tantárgyként való tanítását, ami — ellentétben az iskola tannyelvének megmagyarosításával — önmagában még nem volt egyértelműen negatív intézkedés. Azonban az 1879. XXXVIII. törvénycikk, mely arra kötelezte a nem magyar anyanyelvű tanítókat, hogy négy 246
