A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Egy régi iskolai büntetés és egy farsangi népszokásunk kapcsolata

megtaláljuk a ,,tőkét vonni" közmondást.

31 „Sokszor húzta a nagyböjtben a törzsököt" jelentése az, hogy régóta vénlány már.

32 „Tuskót húz", „tőkét von" forma is megtalálható közmondásainkban.

33 A közmondásainkban is megörökítődött farsangi játékra több néprajzi adat utal. Szatmárban és Beregben általános a farsangvégi „tőkehúzás". Nyírcsászáriban például húshagyó éjjelén a legények a pártában maradt lányok udvarába tuskót visznek, arra kötelet kötnek, majd bekiabálnak a lány ablakán: „itt a törzsök, húzzad!" Másutt, a túl rátarti lány ablaka alá kötéllel tuskót húznak a legények.

34 Torockón, Erdélyben egy lány hamvazószerdán „fabutykót" húz maga után az utcán, a legények kísérik és gúnyolják:

35 „Kértelek, nem jöttél!" Koronkán, Maros-Torda megyében hamvazószerdán reggel a falu két legöregebb legénye húzta a „csutkát'.'. A „csutkát" húzó legények egyike öreg embernek, a másik vénlánynak volt öltözve. Minden házhoz betértek, ahol legény vagy lány lakott. A legények csatlakoztak hozzájuk és énekelve járták a falut: „Ha még egyszer tizennyolc éves lehetnék, A lányok közt jobban széjjel nézhetnék. Keresnék egy olyan igaz szeretőt, Ki elvárja azt a három esztendőt." Egy legény nagy korsóba gyűjtötte az italt, egy másik kosárba az ételt, amit a házaknál kaptak. A lányos házakhoz bekiabáltak: „Húshagyó, húshagyó, Engem ugyan itthagyó." Este egy legényes háznál közösen megették, megitták a keresetet.

36 Sövényházán még a közelmúltban is szokás volt a „tuskóhúzás". Maskarás legények kocsi után kötött tuskót húzattak, így járták be a falut. Közben nótaszó mellett bort iszogattak.

37 Szeged-Felsővárosban hamvazószerdán szoknyába, bugyogóba öltözött, vörösre festett arcú legények, hajukban kakastollal járták a várost. Egyiknél lámpás volt, a másiknál bográcsban víz és meszelő, amellyel jobbra-balra csapkodott. Egyik legény „tőkét" húzott, másik legény ostorral hajtotta. Közben kiabálták: „íj, ju-ju! Vén ju! Kimaradtam A farsangbu!" Amikor megunták a mulatságot, a „tőkét" olyan ház ajtajában hagyták, ahol idős lány volt, akit nevetségessé akartak tenni.

38 Itt megjegyezzük csupán, hogy az eleki (Békés m.) németek farsangi felvonulásában ma is kötelező kellék a kakas- vagy fácántoll. Banner József és Mester György világosan kimutatják, hogy a kakastoll használata az eredeti, régi. A Somló-vidéken már csak egy hamvazószerdái ének utal a „tuskóhúzásra". A hamvazószerdái mise után felnőtt férfiak juhász, cigány stb. jelmezben, nagy botokkal házról házra járnak és éneklik jó kedvvel: „Héj je, huj ja, hoppajda, hamvazószerda, Lányok húzzák a törzsöket, az oroszi útra, Siratják a lányok, itthon maradásuk, Kiknek a nagy méreg miatt, ráncos a pofájuk." Jutalmul bort, tojást, szalonnát kapnak, amit a következő csütörtökön kisebb mulatozás közben fogyasztanak el.

40 A Somló-vidéki ének két utolsó sora baranyai farsangi „nyársdugással" kapcsolatos énekben is elénk tűnik:

41 „Siratják a lányok. Itthon maradának, Kiknek a nagy méreg miatt Ráncos a pofájuk." A baranyai ének mutatja, hogy a Somló-vidéki szokás a „tuskóhúzás" és a „nyársdugás" ötvözetéből alakult ki, de feltételezi az egykori baranyai „tuskóhúzást" is. Ez a szövegrész a Dunántúl több helyén is feltűnik még a népdalokban,

42 amiből a ,',tuskóhúzás" mainál lényegesen szélesebb körű elterjedésére következtethetünk. Egy kihalt farsangi szokásról iskolai büntetés és továbbélő mondókák alapján számolhattunk be. Csokonai versei és a közmondások alapján a kihalt szokás helyébe a kötéllel vont tuskó lépett, valamikor még a XVIII. században. Ügy tűnik azonban, hogy a „tuskóhúzásra" ítélt lányok és legények nemigen akartak „kötélnek állni", és ez a szokás is látványos szórakozássá formálódik, hogy egyes elemeit megtartva, a vénlányok gúnyolásának új formáját vezesse be. A göcseji és hetési „tuskóhúzásról" mondja Gönczi Ferenc,

43 hogy „ez is azon szokások közé tartozik, amely rohamosan múlik". A szokás feledését megelőző új formákat több helyen megtaláljuk még. Somló-vidékén a férjhez nem ment lányok kilincséhez „törzsököt" kötnek hamvazószerda éjjel a legények, hogy reggel „akadályozza és emlékeztesse" őket. A Vas megyei Polányban és Sorkitótfaluban á pártában maradt lányok ajtajába hamvazószerda éjjel fatuskót raknak csúfságból a legények.

45 Komárom környékén is élt ez a szokás a század elején.

46 Göcsejben és Hetesben nagy tuskókat, favágitóbakot raktak a legények a lányos házak szobaajtai elé, ezeket az ajtókilincshez is kötözték, hogy a lány, akinek elsőként illett felkelni, ki ne tudjon menni.

47 A lányok meg az istállóajtó elé szoktak tuskót, favágitóbakot állítani az említett vidéken, hogy a legények, akik az istállóban aludtak, ne tudjanak kijönni.

48 Békéscsaba környékén annak a lánynak az ajtajára, aki „kimaradt a farsangból", azaz nem ment férjhez, kötéllel tuskót kötnek a legények. Ha az ajtó befelé nyílott, reggel nehéz volt kijutni a lakásból. A második világháború előtt még élt ez a szokás.

49 Tökön Luca-nap éjjelén kötöttek a legények valami nehéz tárgyat, fadarabot, fűrészbakot a lányos házak ajtókilincsére. A helyi babona azt tartotta hogy ha lány ment ki elsőnek, és a kilincsre kötözött nehezéket berántotta, nem ment férjhez.

50 Az utóbbi példa világosan bizonyítja, hogy a 239