A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja
század végéről származó munka Würzburg környékén keletkezhetett. 240 Két oszlopon (pilléren) félkörös boltív-keretelésben felfüggesztett nagy feszület látható, s a kereszt vizszintes gerendájáról a két lator kis méretű keresztje csüng alá. Alul az Egyház jelképes hajójából a kiválasztottak lelkei fehér, az elkárhozottak lelkei fekete szárnyakkal emelkednek a magasba. Krisztus keresztjének vízszintes gerendáján egymással szembenézve, félig felemelt szárnyakkal, két sas áll. 246 A miniatűrából csak az oszlopos boltívet, s alatta a Krisztus-keresztet, rajta a két sassal, (13. ábra) hasonlítjuk össze a passaui sírlappal. Meglepő hasonlóságot találunk a feltámadás gondolatának hasonló eszközökkel történt kifejezésére. A sasok a miniatúra alapján kétségtelenül a megváltást, a feltámadást jelképezik. Hasonló gondolatot fejez ki a Vatikáni Könyvtárban lévő Sacramentarium Gelasianum északfrank kéziratnak kezdőoldalán látható díszítés. A 750 körül keletkezett ábrázoláson az Agnus Dei-vel díszített kereszt vízszintes szárának két végén, egy-egy sas áll háttal egymásnak. 247 A párhuzamokat folytathatnók, de ez is elég a passaui sírlappal való ikonográfiái összefüggés bizonyítására, melyet Wehrhahn-Stauch is egyértelműen kimutatott. 24 * A sasábrázolásnak nemcsak a feltámadással kapcsolatban van jelentősége, hanem fontos szerepet töltött be az uralmi szimbolikában is. Nemcsak az ókori, hanem a középkori uralkodók méltóságjelvényei között is gyakran láthatunk sasábrázolást. Az egyházi és a világi szimbolika közötti átmenet, ill. a kettőt összekötő gondolatnak kitűnő kifejezése a Tübingeni Egyetemi Könyvtárban őrzött ún. Werdeni Psalterium, a XI. század második feléből. Az 1. sz. zsoltárhoz készült egész oldalas miniatúra Dávid királyt ábrázolja középkori uralkodónak megfelelő módon: császári öltözetben trónon ül, oldalra felemelt két kezében felségjelvényeket tart. Jobbjában kormánypálca, sceptrum, melynek gombos felső végén madáralak áll, baljában országalmát, glóbust tart, s ennek csúcsán is madáralak látható. A két madár egymással szembenéz. 249 A werdeni bencés apátság művészeti életének virágkora Adalwig apát (1066—1081) idejére tehető, így az ábrázolás /V. Henrik császár uralmi szimbolikáját fejezi ki, melynek előzményeit is nyomon lehet követni. III. Henrik 1039—1046 között használt első, és 1042—1047 között használt második német királyi pecsétjén a trónon ülő uralkodó jobbjában kormánypálcát tart, s ezen madár áll. 250 A császárnak egy 1040-ből származó bullapecsétjén profilban ábrázolt fej arca előtt jobb kézben tartott, szárnyait felemelő madarat láthatunk. 201 II. Konrád 1029. évi császári trónpecsétjén, az uralkodó jobbjában ugyancsak madarat, baljában pedig keresztes országalmát, glóbust láthatunk. A felsorolás visszavezethető az Ottó császárokig, s mindenütt találunk példát a madárábrázolásra, mind uralmi szimbólumra. Ezek alapján hiba lenne nem látni összefüggést a passaui sírlapon ábrázolt sasokkal. Ha csupán vázlatosan végigtekintjük Gizella királyné származási táblázatát, akkor láthatjuk vérségi kapcsolatát a német uralkodóház tagjaival. Bátyja, II. Henrik német király és római császár (1002— 1024). III. Ottó német király és római császár (983—1002) második fokon unokatestvére. II. Ottó német király és római császár (973—983) második fokon nagybátyja. I. (Nagy) Ottó német király és császár (936—973) I. Henrik nevű bajor herceg nagyapjának a testvére. Végül I. Henrik német király (919—936) pedig dédapja volt. Eleve nem zárhatjuk ki a sír lapon lévő sasok tartalmi jelentéséből azt sem, hogy ez utalás lehet a királyi és császári származásra is, melynek abban az időben még a kolostorba vonult özvegyek esetében is volt jelentősége. összegezve a sírlap ikonográfiái elemzésével kapcsolatban előadottakat, megállapíthatjuk az alábbiakat: 1. A sírlap formája Karoling-kori előzményekben gyökerezik, s jelenlegi megjelenésében tökéletesen beleillik a XI. századi környezetbe, így megfelel Gizella királyné korának. 2. A keresztábrázolás ókeresztény előzményekből sarjadt, s megfelel a X— XI. századi hasonló hordozható keresztábrázolásoknak. A tihanyi sirlap keresztje alapján állítjuk, hogy az, egykor 13. ábra. Sasokkal ábrázolt kereszt egy VIII. század végi miniatúrán (Würzburg környékén készült illusztrált kézirat) Abb. 13. Mit Adlern gezeichnetes Kreuz auf einer Miniatur vom Ende des VIII. Jahrhunderts (In der Gegend von Würzburg angefertigte bebilderte Handschrift) 159
