A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

meg a Niedernburg kolostorban. A passaui sírfeltárást követően nyomban reagált a hazai vélemény az ottani eredményekre. A Religio hasábjain írta az első cikket Tomcsanyi Lajos,

195 aki a hagyományos veszprémi elméletet hirdeti továbbra is és nem fogadta el a sír hitelességét, nem ismerte el a magyar királyné sírjának. Veszprém mellett érvelve még azt a képtelenséget is felemlíti, hogy 1217-ben, mikor II. András király magával vitte a királyné diadémját: „nem kételkedhetünk, hogy e koronát Gizella fejéről vették le". Erre a teljesen alaptalan elgondolásra csupán annyit jegyzünk meg, hogy az uralkodókat és feleségeiket nem valódi felségjelvényeikkel, hanem egyszerű, kevésbé értékes másolatokkal szokták eltemetni. Tomcsanyi cikkére Velics László válaszolt,

196 és ezzel egy újabb, de nagyon szerény vita támadt ismét Veszprém—Passau ügyben. Velicset augusztus 7-én kelt levélben felkérte a passaui generális-vikárius, Alteneder dr., hogy kikérje véleményét a passaui Gizella-sír ügyében. Velics a helyszínen tanulmányozta a sírt és ennek alapján Gizella királynénk sírjának ismerte el, de a gótikus sírlap, a kenotáfium 1095-ös évszámát ő is hibásnak vélte. Nem fogadja el a veszprémi feltevést, mert annak dokumentumaként említett makranci követ csak emlékkőnek lehet tekinteni. Velics cikkére Tomcsanyi epés, és a szubjektivitástól nem mentes írásában azzal vágott vissza, hogy a régi érveket újból felsorakoztatva Passaut elveti és Veszprémet vallja Gizella királyné temetkezési helyének.

197 A makranci emlékkövet sírkőnek fogadja el, mert „Rheginus Péterről, a tudós bíborosról, feltehető-e, hogy ő, ki püspökségének hagyományait ismerhette, oly sírkőszerű emlékkövet állíttatott, mely hiteles „sírkő" gyanánt nem szerepelhetett". — Bizony hihető, mert már ismertettük, hogy a bíborosnak milyen kevés ideje volt a veszprémi püspökséggel megismerkednie, s nem valószínű, hogy diplomáciai feladata mellett éppen ezzel a kérdéssel foglalkozott volna behatóan. A makranci kő sem mérete, sem alakja, sem felirata alapján nem lehetett sem sírkő, sem kenotáfium. Az egyértelműen falba rögzíthető emlékkő, epitáfium. 1910-ben Pámer László tárgyalja újra a témát.

198 Tárgyilagos vizsgálati módszerrel ismerteti Passau és Veszprém érveit és ellenérveit, s végül Schmid eredményeit is figyelembe véve Gizella sírjának fogadja el a passaui sírt. Bonfini adatát nem tartja hihetőnek a veszprémi sír igazolására. A Passau javára fordult vitát 1912-ben még Stőhr Géza

199 és Förster Gyula cikkei zárják le, miután megjelent Schmid tanulmánya az 1908. évi ásatásról. Forster a Budapesti Hírlapban számol be Schmid kutatási eredményéről,

2 cikkére azonnal reagálva, Csete Antal egykori munkájával próbálnak elavult ellenérveket állítani.

201 Majd Ambrózy Ferenc támadja meg indulatoktól nem mentes, korrektnek nem nagyon nevezhető gyenge cikkében,

202 melyre Forster tárgyilagosan, alapos érvekkel válaszol.

203 Forster állásfoglalását a következő idézet világosan kifejezi: ,, . . . úgy vélem, hogy engemet nem érhet megrovás még Ambrózy Ferencztől sem azért, hogy Veszprém helyett most már én is — bevallom, Schmid fejtegetései szolgáltatták erre nekem az alkalmat — Passau mellé állok és Koller veszprémi püspököt is követem, ki erről annyira megvolt győződve, hogy Gizella hamvait Passauból az országba vissza akarta hozatni. Nem érhet megrovás és vád, ha Veszprém helyett Passaut mondom én is Gizella temetési helyének Ambrózy Ferencz ellenére..." Ádám Iván, ki a székesegyház restaurálását ismertető munkájában még Veszprémbe helyezte Gizella királyné sírját, 1912-ben a Religioban megjelent cikkében a kérdésben így foglalt állást: ,,A másik érdekes hagyomány, hogy Gizella királyné sírja és síremléke a veszprémi bazilikában lenne. A székesegyházat sokan rongálták és pusztították. Sokszor földig lerontották; még a sírokat is feltörték és pusztították. A restaurálás alkalmával nem akadtunk a királyi sír, vagy síremlék nyomára. Tény azonban az, hogy Gizella Veszprémben élte le életének, sőt öregségének nagy részét, ..." Passauról nem nyilatkozott, de már nem beszél a veszprémi sírról sem.

204 1913-ban Magyarországon is megjelent magyar nyelven Schmid munkája, éppen egyik régi, Passau-ellenes kutatónak, Forsternek a támogatásával és szerkesztésében.

205 A tény azt reprezentálja, hogy hivatalosan azt az álláspontot fogadták el nálunk is, mely Gizellának Passauban történt elhunyta és ottani sírja mellett tanúskodik. A régészeti feltárás eredményeit tehát elfogadták a történetírók is. Forster még német nyelven is ismertette a passaui Gizella-sír kutatását.

206 Az 1930-as évek irodalmának tárgyalása előtt meg kell emlékeznünk Gizella sírjának tiszteletéről. Jó történeti áttekintését nyújtja Schmid, így munkája nyomán emelünk ki néhány jellemző adatot. Schmid úgy véli, hogy 1367-ben, az aacheni magyar kápolna látogatásával kezdődött meg Passauban is Gizella sírjának tömeges tisztelete, mert az Aachenbe zarándokló magyarok útjába esett Passau. Figyelemre méltó ezenkívül az a tény is, hogy 1387-ben került a passaui püspöki székesegyházba Szent Imre karcsontjának egy része ereklyeként, melyet később Esztergomba vittek, de 1429-ben újra visszakerült Passauba, ahol 1776-ban még megvolt. Véleményünk szerint talán nem a véletlen egyezésének kell tekintenünk, hogy Gizella fiának, Imrének az ereklyéje Passauba került. 1753-ban gróf Balassa Pálné Gizella sírját meglátogatva felvetette a hamvak Magyarországra történő szállítását. E gondolat folytatása lehetett Koller Ignác veszprémi püspök akciója 1771ben a Gizella hamvainak hazahozatalára, mely a már ismertetett okok miatt elmaradt. Visszatérve a Schmid ásatása során kiemelt csontvázmaradványra, annak sorsáról is megemlékezünk. Az 1908. évi feltárás óta különös gonddal őrizték Gizella hamvait a kolostor felső sekrestyéjében. A kormánynak 1917. november 1-én kelt 40.897. I

r

F. számú rendelete értelmében bizottság jelenlétében a csontvázmaradványokat egy vas152