A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja
ládába helyezték és a sírkamra északi oldalán készített nyíláson visszahelyezték a sírba. 207 Az 1930-as évek első felében ismét kezdeményezés indult Gizella hamvainak hazaszállítására, melyre nyilván I. (Szent) István halálának 900. évfordulója adott alkalmat. E célból jelent meg Székesfehérvárott 1935-ben „Gizella Magyarország első királynéja Szent István hitvese" című, már idézett könyv L. Rankl passaui, W. M. Schmid müncheni és Vértes József székesfehérvári tanárok közös munkájaként. A népszerűsítő kiadványnak szánt munkából idézünk néhány sort annak igazolására, hogy Veszprém helyett Székesfehérvár került előtérbe, az ország egykori fővárosát tekintették egyedül illetékesnek Gizella hamvainak további őrzésére: ,, . . . az egész nemzetnek egész erejével és tekintélyével oda kell törekednie, hogy a hamvak hazakerüljenek Szent István városába: Székesfehérvárra." ,,Mert Székesfehérvárnak van legtöbb joga és legméltányosabb igénye a hamvakhoz." A passaui sír feltárása és a csontvázmaradványok megvizsgálása után már nem merült fel jelentős érv a veszprémi temetkezésre. A Székesfehérvárra tervezett translatio is azt igazolja, hogy ezzel elismerték: sem Veszprémben, sem Fehérvárott nem temették el Gizellát, tudomásul vették, hogy sírja Passauban van. 1938-ban, István király halálának 900. évfordulójára kiadott háromkötetes ún. Szent István emlékkönyvben több kutató foglalkozott a Gizella-sírral. Dőry Ferenc részletes tanulmányában végül is nem foglal állást sem Passau, sem Veszprém ellen. 209 Gombos F. Albin magáévá teszi a késői krónikások és az Altaichi Évkönyvek alapján Gizellának Passauba térését és sírját. 210 Újabban Vajay Szabolcs és Kulcsár Péter logikus fejtegetéssel Passau javára lezártnak tekinti a Gizella-sír ügyét az újabb német kutatások alapján. 2 " Györify György is azt vallja 1977-ben kiadott nagy művében, hogy Gizella királynénk Passauban nyugszik. 212 A passaui sírról írt 1947ben D. Giehrl, ]3 A. Grüneis az 1950-es években, 214 és 1964-ben B. Wagner. 2]5 A passaui Gizella-sírt fogadja el a legújabb német szakirodalom is. 216 A PASSAUI XI. SZÁZADI SÍRLAP ÉS A GÓTIKUS SÍRÉPÍTMÉNY IKONOGRÁFIÁI VIZSGÁLATA Gizella sírkamrája felett fekvő XI. századi sírlap fölé — Schmid szerint 1420 táján — gótikus sírépítményt készítettek a kor divatja szerint. Az ún. felső sírépítmény tulajdonképpen jelképes síremléknek, kenotáfiumnak tekinthető. E megoldás ugyan nem rendkívüli, de az a tény, hogy egy XI. századi sír, eredeti sírlapjával és a föléje épített gótikus kenotáfiummal együtt épségben napjainkig megmaradt, ez már szinte páratlan régészeti sír együtt esnek számít nemcsak magyarországi vonatkozása miatt, hanem középeurópai szempontból is. Schmid jelentőségének megfelelően értékelte a sírt és kutatómunkája révén lényegesen tisztázta a problémákat, de utána senki nem foglalkozott vele fontosságát megilletően, csupán érintették és párhuzamként megemlítették. Ezt a hiányt igyekeztünk pótolni e tanulmánnyal, hogy ikonográfiái összehasonlítással is jobban megértsük a sírlapok jelentését és egyúttal több szempontból hitelesítsük azokat. A XI. SZÁZADI SlRLAP VIZSGÁLATA A passaui Niedernburg apácakolostor templomában 1977-ben megkezdett régészeti feltárások és műemléki helyreállítási munkálatok miatt nem volt ugyan lehetőségünk a sírlap alapos tanulmányozására, de Schmidnek a róla készített pontos fényképfelvétele és leírása módot adott a feladat elvégzésére. 217 A sírlap hossza 154 cm, szélessége 54 cm, vastagsága mintegy 30 cm; fehér mészkőből faragták. Felülete nagyon kopott, sérült és több helyen kitöredezett. A hosszúkás téglalap alakú felületen alig kiemelkedő 6—10 cm széles keret látható, melynek jobb oldali szegélye hiányzik, ezt az 1420-as években készült sírépítmény építésekor faragták le. Nagyon kopott a sírlap felső széle, melynek bal sarkában még látható feliratmaradvány. A bal oldali keret aránylag ép, de sérülései miatt csak nagyon hiányos feliratot őrzött meg. ŐRIBE . . . IIS .. HU CRUXIFIXE REDEMP olvasható, s ennek folytatásaként a bal felső saroktól kiindulva még három betű, pontosan már ki nem vehető, maradványa látható; Schmid ezeket TISnek olvasta. Az ŐRIBE betűk után valószínűleg három betűhellyel számolhatunk, de itt a szegély felülete le van törve. Utána két betűnek a függőleges szára maradt meg és egy ép S betű, melyet Schmid IS-nek olvasott. Ezután ismét sérült a szegély mintegy két betűnyi hosszúságban, majd a már közölt összefüggő mondatrész következik (9. ábra). E kereten belül mélyített sima mezőben félköríves, keskeny boltív emelkedik ki, mely e szegéllyel együtt lapos fülkét képez. A boltváll a bal oldalon mintegy hűen követi az építészeti szerkezetet. A félkörív felett jól olvasható felirat van, NON MAI, melynél a harmadik betű (N) jobb szára magasabb és vízszintes vésettél kereszt alakban van kialakítva, tehát kétségtelenül ligatúra jel. A fülkéből egy csavartszárú, ún. hordozható kereszt emelkedik ki, szerény kivitelű faragás. A kissé görbe száron jól látszanak a csavart nyélre utaló, a balról jobbra lefelé ívelő vonalak, a keresztrész és nyél között pedig még megfigyelhető a gömb alakú nódusz kopott ábrázolása. E szárra van rátűzve, ráerősítve az egyenlő szárú, ún. görög kereszt, melynek a vízszintes gerendája a jobb végén erősen lekopott, s emiatt aszimmetrikusnak látszik. A vízszintes gerenda, á patibulum felett egymással szembenéző két sas alakja domborodik ki. Felénk lévő karmos lábukkal állnak a gerenda felett, másik lábukat pedig magasra emelve, egymással szembe tartják. Testtartásuk magasra nyúló, szárnyaikat megemelve, kissé kibontva, de nem kitárva lebegtetik. Mind153