A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

összeállítója, a diplomatika kiváló művelője, J. Bollandinus. 12. Inchofer, Melchior: Annales Ecclesiastici regni Hungáriáé. (Posonii, 1797). Tom. I. Vol. III. 333.; Vol. IV. 176. Inchofer Menyhért, 1548ban Kőszegen született, kiváló jezsuita egyháztörténetíró volt, Itáliában élt és dolgozott, 1648ban halt meg Milánóban. Itt említett munkája 1644-ben jelent meg Rómában, a pozsonyi kiadás csak másfél száz év múlva követte azt. Ugyancsak Inchofer és Hund munkái alapján foglalta össze Gizella élettörténetét az ausztriai Brück a.d. Leitha-ban 1727-ben született Schier Xystus, akinek poszthumusz munkájában ,,Gisla S. Stephani conjux" címszó alatt találjuk az ismert adatokat. A XVI—

XVIII. századi ismertetett munkák egyértelműen Schritowinus, a Complectanea historica, és az Aventinus, által közölt adatokat veszik át és használják fel. összefoglalva a XI—

XVIII. századi krónikák és történeti munkák adatait Gizelláról, megállapíthatjuk az alábbiakat: a) Gizella és István házasságának dinasztikus jellege, a pogány magyarság megtérésének elsősorban Henrik és Gizella javára történő magyarázata a külföldi krónikákban töretlenül él a középkoron át, sőt napjainkig kimutatható. A passaui Niedernburg apácakolostor is e krónikákból szerezhette ismeretét, továbbá saját nekrológ iumából, s mint legfőképpen érdekelt monostor, Gizella sírjának a tiszteletét folyamatosan fenntartotta. b) A passaui Gizella-sír azonosítása a magyar királyné sírjával Schritovinusnál és a Complectanea historica-ban tűnik fel legkorábban. Nem tudjuk megmagyarázni, hogy vajon e két forrásnak krónikás előzménye lehetett-e, vagy pedig csupán az 1420 táján készített kenotáfium feliratából merítették adataikat. Itt sem zárhatjuk ki az apácakolostorban lévő nekrológium vagy egyéb feljegyzések felhasználását. c) A passaui Gizella-sírról vajon miért nen írtak a középkori krónikások? Ez csak azzal magyarázható, hogy a krónikások nem foglalkoztak oknyomozó történetkutatással. Ez a reneszánsz világ, a humanista történetírás sajátossága volt. Egyáltalában nem véletlen, hogy a XV. században, a gótika alkonyán, a reneszánsz kibontakozásával, a humanista szellem térhódításával a történetíró is keresi az összefüggéseket és a magyarázatokat arra, amire addig igény sem volt. Aventinus, — ez a jó értelemben vett nagy kompilátor — ezért végzi munkáját következetesen az összefüggések kutatásával és magyarázatával, méghozzá pontosabban és alaposabban, mint az ugyancsak humanista Bonfini. d) Veszprém neve, Gizella temetkezésével kapcsolatban egyetlen egy munkában sem található, sem az általunk idézett korai magyar krónikák, sém a későbbi magyar krónikák nem beszélnek erről. A Passau—Veszprém vita tárgyilagos elemzése érdekében azonban külön megvizsgáljuk a magyar gestairodalmat és az egyetlen adatot, mely Bonfinitől származik a XV. század végéről. THURÓCZI, HE LT AI ÊS BONFINI ADATA GIZELLÁRÓL Thuróczi János (1435—1490 körül) történetírónak Chronica Hungarorum (A magyarok krónikája) című, az 1480-as években készült, már humanista ihletettségű művét, és Heltai Gáspár (1490—1574) protestáns prédikátornak és nyomdásznak Krónika az magyaroknak dolgairól című munkáját, valamint Antonio Bonlini (1425—1502) humanista történetírónak Rerum Ùngaricarum Decades (Magyar történet) című művét tekintjük át. Thuróczy talán egy évtizeddel megelőzte Bonfinit krónikájának összeállításában, ezért az ő munkájából idézzük a Gizellára vonatkozó részleteket Horváth János fordításában.

153 „Ennek tudatában Gizella királyné, amikor Magyarország valamely egyházához érkezett, az Úr házában lévő minden felszerelést megmutattatott magának, és a megjavításra szoruló selyem vagy bársony holmit- minden évben megjavíttatta." Ez a Gizella-kép tökéletesen illik a Szent István legenda és a korabeli krónikák keretébe. De nem illik bele a következő kép, attól teljesen idegen: ,,De Gizella királyné Budával, bűntársával együtt a német, vagyis inkább velencei Pétert, a királyné testvérét akarta királynak megtenni, arra törekedvén, hogy Gizella királyné akadály nélkül, kénye-kedve szerint betölthesse akaraíát és indulatait, s Magyarország, elveszítvén szabadságát, a németek hatalma alá vettessék." E hamis kép igazolására következik Gizelláról egy, genealógiailag összezavart származás-magyarázat: „Péter király apja pedig, Vilmos, testvére volt Zsigmondnak, a burgundok királyának, de Szent Zsigmond megöletése után a császárhoz ment, s a császár őt Velencébe helyezte, és feleségül adta hozzá nővérét, név szerint Gertrúdot: tőle született Gizella királyné." Horváth János rávilágít Thuróczy ellentmondásos krónikaszövésére, mert nyilván más-más krónikástól származik a kétféle Gizella-ábrázolás: „Ehhez az önkényes azonosításhoz nyilván hozzásegítette a krónikást a Vazul-fiak iránti rokonszenve, és az a törekvése, hogy bebizonyítsa, hogy nem István király vakíttatta meg Vazult, és nem ő száműzte a Vazulfiakat, hanem mindez Gizella királyné és néhány főember fondorlata volt csupán."

154 Vajay Szabolcs a legújabb kutatásokra hivatkozva védi a hamisítatlan, a tiszta Gizella-képet, melyet csak István király halálát követő zavaros esztendőkben feketítenek be, amikor Gizellának „a Krónika Vászoly-párti írója intrikus szerepet tulajdonít."

155 Teljesen egyértelmű, hogy Thuróczy nem látta tisztán forrásainak ellentmondásait és Gizelláról olyan adatokat kompilált, amelyek nemcsak, hogy ellentmondásosak, hanem a magyar történetírásban évszázados vitákat okoztak. A német származású Helt, vagy Heltai Gáspár nagy népszerűségnek örvendő magyar nyelvű krónikájában István királyról és Gizella királynéról a következőket írja, „Megházasula annak utána és házasságára hozatá a másik Henrik császárnak leányát, ki jámbor és istenfélő császár vala... Ez házasságnak általa megbékélének a 141