A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

levelek hirtelen szaporodása bizonyít. A XI— XII. században az oklevél még nem nyújtott jogbiztosítékot, ezért a régi okleveleket nem nagyon becsülték meg, alig hivatkoztak rájuk. Szentpéteri Imre szerint a „XIII. században azonban az oklevél már fontos jogbiztosítékká lesz."

11 1269. október 3-án kelt oklevelében IV. Béla király erősíti meg a királynékoronázó jogot és a püspök kancellári méltóságát.

12 1276. augusztus 3-án kelt az az oklevél, melyben Izabella királyné, IV. László felesége mint a veszprémi egyház kegyura adományt tesz a székesegyház újjáépítésére.

13 Ezt az okmányt IV. László király augusztus 9-én kiállított oklevele erősíti meg,

14 s ugyanebben az évben kiadott oklevele úgy rendelkezik, hogy a veszprémi püspököket egyházuk alapításától megillető kiváltságért, tehát a királynékoronázási joggal egybekötött kancellári tisztért, — a már IV. Béla által elismert — évi 500 márkát fizessék ki.

15 Péter püspöknek, Veszprémben 1277. április 12-én keltezett oklevele egy birtokcserével kapcsolatban hivatkozik Gizella királynénak, a veszprémi egyház alapítója koronájának kárpótlására.

16 1280-ból származik Erzsébet királynénak, Kun László feleségének az az. adománylevele, melyben arra hivatkozik, hogy hálás a veszprémi egyháznak, mert püspökei koronázzák a királynékat, s őt is Pál veszprémi püspök kente fel királynévá. Adományát azért is teszi, mert a veszprémi egyháznak a királynék a kegyurai, s benne áll a királynék trónszéke.

17 Ugyanez a királyné 1283. március 31-én kelt oklevelében megemlíti, hogy a veszprémi Szent Mihály egyházában- szokták a királynékat megkoronázni.

18 Végül 1300. augusztus 16-án keltezték Ágnes királynénak, III. András feleségének oklevelét, melyben megemlékezik arról, hogy őt Benedek veszprémi püspök koronázta királynévá, s ő a kegyura az egyháznak, melyben a királynék trónszéke áll.

19 Ezután csak 1377. február 10-én találkozunk a témával, Rómában, XI. Gergely pápa által kiadott oklevélben, melyben búcsút engedélyez a veszprémi székesegyház részére.

20 Az oklevélből idézzük a következő részletet: ,, . . . sicut accepimus, regine Ungarie pro tempore existentes in ecclesia Vesprimiensi coronari et alia insignia reginalia recipére et sepeliri consueverint,. . .". Miként értesültünk, Magyarország mindenkor uralkodó királynéit a veszprémi székesegyházban szokták megkoronázni, itt szoktak egyéb királynéi jelvényeket felvenni és temetkezni. Ez az adat figyelemre méltó, de csupán az oklevélszövegezéshez nyújtott — nyilván Veszprémből eredő — információnak tekinthető. Gizelláról nem történik említés, ezért Veszprémben való temetkezése kérdésében ezt az oklevelet nem fogadhatjuk el. Ezután hosszú ideig nem szerepelnek az oklevelekben ezek a kiváltságok, mígnem Zsigmond király 1425. február 24-én kelt oklevelében Rozgonyi Péter veszprémi püspök kérésére átírja és megerősíti IV. László 1276. évi oklevelét a királynékoronázó és kancellári jogról.

21 Úgy tűnik, hogy a veszprémi püspökök a gyakorlatban nem nagyon érvényesíthették jogaikat, ezért kellett erre a megerősítés Zsigmond királytól. Tizenkét évvel később Székesfehérvárott megismétlődik a jog gyakorlásának vitája az esztergomi érsek és a veszprémi püspök között. Albert királynak és feleségének, Erzsébetnek a koronázásakor az érsek csak azután járult hozzá a királynékoronázáshoz, miután Rozgonyi Simon veszprémi püspök felmutatta a kiváltságot biztosító bizonyítékokat, s ezt az 1437. december 31-én, Fehérvár ott kiadott oklevél tanúsítja.

22 A koronázási gyakorlat a következő századokban is azt mutatja, hogy a veszprémi püspökök királynékoronázási kiváltságaikkal csak ritkán élhettek. Az eddig felsorolt okleveles adatokból megállapíthatjuk az alábbiakat: a) Gizella koronáját — minden valószínűség szerint a koronázásakor használt, vagy csak ünnepi alkalmakkor viselt felségjelvényt — az általa gazdagon felszerelt veszprémi székesegyházban őrizték, s onnan 1217-ben II. András király vitte el. Az a tény, hogy királynéi bazilika mindenkori őrzőhelye volt a koronának, különleges kiváltságot biztosított a veszprémi egyháznak. b) Több oklevél említi, hogy a székesegyházban szokták a királynékat koronázni és ott van a trónszékük is. Sajnos eddig még nincs okleveles bizonyítékunk arra, hogy a koronázás konkrét személyhez köthetően Veszprémben mikor volt. Ami a trónszéket illeti, ennek viszont nincs különös jelentősége, mert valószínűleg a királynék kegyúri székéről van szó. c) A koronázási jog csak az 1216. évi oklevélben bukkan fel először, ez mindenesetre azt igazolja, hogy gyakorlásának előzményei voltak, mert nyilván a joggyakorlat alapján ismerték el később királyaink ezt a kiváltságot. Gizelláig visszavezetni ezt a jogot, azonban reménytelen kísérlet lenne, hisz a püspökségek még nem voltak az évezred elején megszervezve, csak fokozatosan alakultak ki. Gizella sírjának, temetkezési helyének szempontjából a felsorolt adatok, és az azokból levont összegezések semmi lényegeset nem mondanak. Még a csírája sem mutatható ki, hogy Gizella, vagy bármelyik magyar királyné Veszprémben lenne eltemetve. Az a történelmi tény, hogy az oklevelek nem említik az évezred első felében Gizella veszprémi sírját, nem támasztják alá a későbbi történetírók állítását. Ennek bizonyítása a középkorban, elsősorban a veszprémi püspökök számára lett volna fontos, hisz ez csak segítette volna őket kiváltságaik állandó elismerésében, amelyre annyira törekedtek a XIII. században. Ha Gizella sirja a székesegyházban lett volna, ezt a fontos tényt nyilván rögzítették volna az oklevelek, hisz az egész középkorban rendkívüli tiszteletben részesültek azok a sírok, amelyek példamutató, mindenki által szeretett és tisztelt egyéniségekhez tartoztak. Márpedig Gizella királyné ilyen személyiség volt, hisz a krónikaírók jellemzései alapján méltó maradt a tiszteletre. Veszprém püspökeinek ez a semleges magatartása öt évszázadon keresztül azt jelentheti, hogy Gizellát nem Veszprémben temették el, sirja nem volt sem a székesegyházban, sem másutt. 127