A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

Mi okozhatta mégis az utókorban azt a véleményt, hogy Gizella Veszprémben temetkezett el? — Már a felsorolt oklevelek tartalmából kitűnik, hogy a veszprémi püspökök Gizella kora után, csak 150—200 év múlva kezdenek ragaszkodni kiváltságaik írásbeli rögzítéséhez. Figyelemre méltó körülmény, hogy ezeknek kiadása zömében a tatárjárást követő évtizedekben történt, tehát érthető okokból cselekedtek így. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy /. István király ún. veszprémi alapítólevelét 1257. november 20-án a veszprémi püspök kérésére átírja IV. Béla király.

24 Nincs okunk kételkedni abban, hogy az átírás az eredeti alapítólevélről történt, tehát 1257-től két hiteles okmánnyal rendelkezett a püspökség. 1276-ban azonban kifosztották, feldúlták a püspökséget és a székesegyházat, mint erről IV. Lászlónak több oklevele is említést tesz.

25 Ekkor tűnt el a fosztogatók kezén az eredeti I. István-féle alapítólevél és annak IV. Béla-féle hiteles átirata. Gutheil — nagyon logikus — következtetése szerint a püspökségen megmaradhatott egy másolati példány, melyről III. Benedek püspök 1295 táján a tihanyi apátsággal készíttetett átiratot, de Tihanyban nem hitelesítették és nem keltezték az átírást, mert észrevették, hogy nem eredeti oklevél az átírás alapja.

26 E sikertelen kísérlet után Benedek püspök hamisít egy oklevelet, reprodukálva IV. Béla átiratát.

27 Alig fél évszázaddal később előkerült az eredeti I. István-féle oklevél és a IV. Béla-féle hiteles átirat. 1342. augusztus 22-én a fehérvári káptalan bizonyságlevele tanúsítja, hogy a veszprémi székesegyház kifosztása után e két okmány égy bizonyos Zegerjei György családja tulajdonába jutott, aki 10 márka jutalomért visszaszolgáltatta. Ez az oklevél ma is megvan Veszprémben, de a leglényegesebb okmányok, az alapítást igazoló oklevél és annak hiteles átirata ismeretlen időben végleg eltűnt.

28 Ma már csak a Benedek püspök által IV. Béla nevére hamisított, valamint a tihanyi, nem hitelesített átirati-másolati példányokkal rendelkezünk. A szövegből

2

'

1 számunkra lényeges: a) Az oklevél kiadása „István kegyelméből a pannoniaiak királya" („Stephanus Dei gratia Pannoniorum rex") nevében történt, tehát a birtokadományozást, a püspöki jogok adományozását maga a király gyakorolta. b) Nagyon ki van hangsúlyozva — talán túlzottan is — a püspök jogköre, tulajdonjoga és sérthetetlensége. Ennek megsértőit anatémával, egyházi átokkal fenyegeti. c) Gizelláról nincs említés a szövegben. A Gizella-sír kérdésében nagyon lényeges tényezőnek tekintem ezt a „hiányosságot ". Ez bizonyíték arra, hogy az oklevél szövege az I. István-féle eredeti okmány lényegét hamisítás nélkül tartalmazza. Ugyanis a királynéi kiváltságokért harcoló és azt élvező veszprémi püspököknek — elveszett oklevél rekonstruálása esetén — éppen lehetőségük lett volna Gizella királyné nevét közbeiktatni, de ezt nem tették, mert nem hamisítási szándékkal készült az eredetit megközelítő újrafogalmazás, hanem a XIII. századi okleveles gyakorlat alapján. GIZELLA KIRÁLYNÉ A XI—XVI. SZÁZADI IRODALOMBAN Gizella magyar királyné említése az évezred első felének irodalmában eléggé gyakori. Mintegy száz krónika, annales, gesta, történeti munka emlékezik meg róla általában férjével, I. István királlyal kapcsolatban. A feljegyzések döntő többsége Gizella és István házasságára, valamint e dinasztikus friggyel kapcsolatos térítő és egyházszervező munkára szorítkozik. A X—

XI. századi korszellemnek megfelelő igénnyel készült feljegyzések a XII—

XV századi munkákban több esetben majdnem hűen ismétlődnek, vagy hibás, téves adatokkai bővülnek, keverednek. Az utóbbi különösen azoknál fordul elő, akik kritikátlanul keverték a jó források anyagába a téves és ellentmondásos adatokat is. Átvizsgálva a XI—

XV. századi irodalmi forrásokat, igyekeztünk a Gizellára vonatkozó adatokat átrostálni. Gizella gyakori említése azt jelenti, hogy népszerű szereplője volt a történetírásnak. I. István király népszerűsége azonban Gizelláét túlszárnyalja, Gombos F. Albin szerint első királyunkról 1526-ig körülbelül ötszáz külföldi író emlékezett meg és a középkor legnépszerűbb uralkodója, Nagy Károly mellé emelkedett.

30 E népszerűségének egyik oka 1083. évi szenttéavatása volt; személyét az egész keresztény világban nagyra becsülték és tisztelték. Gizella gyakori említésének a másik oka bátyja, II. Henrik német király és római császár, akit 1146-ban avattak szentté, Kunigunda nevű feleségét pedig 1200-ban.

31 Mindketten igen népszerűek voltak, s a középkori irodalom sűrűn megemlékezik róluk, különösen Henrikről. Gizella neve főleg férje, István király és bátyja Henrik császár életrajzi adataival együtt fordul elő, de példamutató, erkölcsös és jámbor életét mindig tisztelettel említik. A Veszprém—Passau vitás kérdés tisztázására szükséges a középkori irodalmi anyag teljes, de csupán Gizellára vonatkozó részeinek vázlatos áttekintése. így feleletet kapunk arra, hogy személyét miért nem feledték el a XV—

XVI. században sem, s tiszteletét nem csupán a hagyomány őrizte meg, hanem az írott források is. A XI. SZÁZADI FORRÁSOK 1. Monumenta Salisburgensis monasterii s. Petri necrologica. Liber Confraternitatum recentior a. 1004 compositus.

32 Az 1004-ben összeállított felsorolásban az Ordo Imperatorum sive Reginarum címszó alatt találjuk: „Heinricus imperátor, Chunigund regina", vagyis Henrik császár, Kunigunda királyné, az Ordo Ducum címszó alatt pedig: „Stephanus rex Ungarorum, Kysla regina eiusdem uxor", vagyis István a magyarok királya, Gizella királyné az ő felesége. 2. Vita s. Heinrici II imperatoris auctore Adalboldo monacho Lobiensi et episcopo Traiectensi. Az 1026-ban elhunyt Adalboldus uttrechti püspöknek, a császár udvari tudósának II. Henrikről írt életrajza csak töredékben maradt fenn, az 128