A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön

ról,

45 Tácról

46 és Tokodról

47

. A 115. számú (10. ábra) tál nagy alakú leveleit egy táci táltöredéken

48 és egy tokodi

49 darabon láthatjuk viszont. A tokodi érdekessége az, hogy a 115. számú nagy levélmintánk a 114. számú töredék félkörívben elhelyezett ötágú leveles mintájához kapcsolódik. A fűzfői tál egy másik darabján jól látható, hogy a nagy levelek alatt újabb levélsor következik, mégpedig a 114. töredéken levő ötágú levéldísz vízszintesen elhelyezve. Az ötödik töredéken sávban elhelyezett S-alakú díszsor látható a talp felett és az edény oldalán bepecsételt levélminta töredéke. Táltöredékeinket a gondos készítés, a motívumkincs, a fekete, ill. a barnás fémesfényű bevonat alapján a II. század közepénél későbbi időszakra semmi esetre sem keltezhetjük. CsészékA 101. számú (IV. t. 6.) kihajló peremű, kívül-belül festett apró csésze formája a Drag. 35-ös terra sigillata tálkákra emlékeztet, amelynek utánzása, mint fentebb említettük, igen széles körben elterjedt. A 102. számú (IV. t. 2.) festett, alacsony talpas csésze párhuzamait korarómai temetőink anyagában találjuk meg. A díszítetlen, festett csészék Pannónia nyugati részeire jellemzőek.

50 A szombathelyi Hámán Kató úti temető 39. és 50. sírjából kerültek elő a miénkhez hasonló darabok, ezeket helyi készítményeknek,

5 1 míg a kékesdi temető finom fehér, de azonos formájú csészéjét itáliai importnak tartják.

5 2 E csészetípust az I. századra és a II. század első felére keltezik.

s 3 Biztosan nem helyben készült a 103. számú (II. t. 5.) szürke, bordákkal tagolt oldalú, fogasdíszes apró csésze. A fogasdíszű, szürke, sötét színű agyagbevonatos észak-itáliai csészék a terra sigillatákhoz hasonlóan kedveltek voltak egész Pannoniában, korai temetőink, kisebb mértékben telepeink anyagára jellemzőek. Használatuk Pannoniában az I. század végén, de 11. ábra. A VII. kemence elvágott metszete a csatornaárokban Abb. 11. Zerschnittener Ofen VII im Kanalgraben 58 főleg a II. században igen elterjedt volt,

5 4 elsősorban a nagy kereskedelmi utak, ill. a limes mentén. A tartomány belsejében csak szórványoan fordulnak elő. A fűzfői töredékből a forma teljes biztonsággal nem állapítható meg, vagy a Győrből

5 5 és Szombathelyről

5 ismert kétfülű csészékkel lehetett rokon, vagy az Aquincum — Bécsi úti temető 18. sírjából előkerült csésze

5 7 alapján képzelhetjük el a formáját. Mindkét esetben a II. század első felére keltezhető. Gyenge minőségű technikai kivitele alapján nem itáliai, hanem pannóniai készítménynek tartjuk. A leletanyag kétségkívül legegyedibb darabja a 84. számú (9. ábra) ún. függeszthető edény. Az üst formára emlékeztető nagy edényhez hasonló darabokat nem ismerünk pannóniai anyagban, sőt a nyugati provinciákban is ritkán fordul elő. Ismeretlen alsó része ellenére némileg rokonítható egy vindonissai üst formájú edénnyel, amelyet ott a kelta hagyományokat őrző háziedények között sorolnak fel.

58 A mi edényünk felső része meredekebb, majdnem függőleges falú volt. Finom kivitele, márványozott festése alapján pedig semmiképpen nem volt konyhai főzőedény. Fazekak: a bizonyosan helyben gyártott fazekak nagy része (3., 47., 54-55., 85-88., 91-94., számú darabok - II. t. 7., 9., III. t. 1., 2., 5., 9-11., IV. t. 1.) egy ugyanazon típushoz tartozók: a sárga színű vízszintes peremű, tojástestű fazekak csoportjához. A vízszintes peremű fazék formája kétségkívül a késő kelta fazekasság öröksége, ugyaninnen eredeztethető mintakincsének egy része (vörös sávfestés, hullámvonal stb.) is, amely aztán az I—II. század folyamán jellegzetes, római provinciális formaadással és díszítésmóddal (karcolt fogasdísz és hullámvonal) bővül. Ez a sávos kerámia körébe tartozó fazék- vagy urnatípus (temetkezési urnaként legalább olyan kedvelt, mint használati edényként) az egyik leghosszabban élő edény forma Pannoniában. Legkorábban a tartomány DNy-i részén, Poetovio környékén

5 9 tűnik fel. Eddig ismert legnagyobb készítési helye Brigetio volt a II. században. Készítésének felső határát egyelőre nem ismerjük, a III. század első felében még biztosan készítik Brigetioban.

60 A 100. számú (IV. t. 8.) ívelten kihajló peremű, vállán bordával tagolt, piros festésű fazéktöredék valószínűleg a gömbölyű hasú fazekak típusához tartozhatott. Ennek a típusnak eredetét a kelta edényművességben találjuk meg. A fazekak másik csoportját az ívelten kihajló peremű edények alkotják. A 118. számú (VI. t. 2.) fazék anyaga, peremképzése, fésűs dísze a kora római kerámiában szokványosnak mondható. A 22—23., 121—122. számú darabok durva, elnagyoltan korongolt, illetve kézzel formált technikájukkal az őskori korongolatlan edényekhez állnak közelebb. Az átmenetet a 22. számú (VI. t. 7.) drapp színű fazék képviseli, amely az enyhén jelzett nyakbordával és az alatta levő hullámvonaldísszel a késő kelta kor