A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön

finom, szürke besimított hullámvonaldíszes fazekaira emlékeztet, de az edény elnagyolt készítési módja, peremének formája a korongolatlan típusokhoz áll közelebb. Korarómai, főleg I. század végi — II. századi telepeink és tumulus temetőink anyagában gyakran fordul elő a jó minőségű, korongolt áru mellett egy kevésbé mutatós, durva kivitelű kerámia. A kézzel formált edények egy csoportja a LT—D telepek anya­gában jelenik meg és igen erős hasonlóságot mutat a dák kerámiával. 61 Másik csoportja az I—II. századi tumulustemetőkben, illetve II. századi, Kelet-panno­niai telepek anyagában jelentkezik. Egyik legjellem­zőbb formája az ún. pátkai fazék, melynek eredetét Ny—DNy Pannónia korai temetőanyagában található kelta-germán hatású emlékanyaggal hozzák kapcsolat­ba. 62 A kézzel formált, kihajló peremű, fésűs díszű, oldalán ferdén elhelyezett ovális benyomkodásokkal díszített fazék Kelet-pannoniai megjelenését egy nyu­gati, noricumi eredetű népcsoport K-re vándorlásával is összefüggésbe hozzák. 63 A 23. számú (VI. t. 8.) töredékünk minden valószínűség szerint ilyen típusú fazék volt, de ebbe a körbe utalható a 122. számú (VI. t. 6.) ovális benyomkodásokkal díszített fazék­töredék is. Ugyancsak jellegzetes korongolatlan edénytípus Pannónia területén a vállán vagy hasán ujjbenyomko­dásos lécsorral díszített 121. számú (VI. t. 9.) fazék. Ismeretes, hogy ez az elsősorban dák területről ismert díszítésmód az i. sz. utáni századokban Dácián kívül az alföldi szarmatáknál 64 , de különösen Kelet-Szlo­vákia térségében 6 s nagyon gyakori. Pannonián belüli legkorábbi előfordulásával kapcsolatban bizonyos, hogy a LT-D korszak végén, késő kelta kerá­miában 66 tűnik fel, s elterjedését a dák háborúkkal, illetőleg az alföldi szarmaták megjelenésével hozhat­juk kapcsolatba. Ujjbenyomkodásos lécsorral díszített fazekak a Ny-pannoniai halomsírokban is előfor­dulnak. Az ivánci 1. sz. halomból előkerült töredéket a Lajta-vidék halomsírjaiban feltűnő darabokhoz ha­sonlóan germán eredetűnek tartják. 6 7 Úgy tűnik, az edénytípus meglehetősen nagy területen való elterje­dése kizárja azt a lehetőséget, hogy egyetlen etnikai csoporthoz kössük. A korongolatlan edénytöredékek jelenléte a fűzfői, jó minőségű, korongolt árut készítő fazekastelepen nem meglepő. Bicsérden, Brigetioban, Aquincumban, Balatonaligán stb. az edényégető kemencék környé­kén mindenütt előfordulnak. Készítésük helyét nem ismerjük, de egészen bizonyos, hogy nem központi műhelyek készítették, hanem olyan kisebb, a helyi őslakosság ízlését kielégítő fazekastelepeken, ahol ter­mészetesen korongolt edényeket is készítettek. Veszprém környékén, ahol a korai telepeken sűrűn előfordul ez a kerámia, fel kell tételeznünk egy ilyen műhely létezését. Fül nélküli ко г s ó: A brigetioi sávos kerá­miának a tojástestű fazekak mellett másik jellegzetes edénytípusa az ugyancsak kelta fazekashagyományo­kat őrző hosszúkás testű, váza formára emlékeztető, vörös festéssel, karcolt vagy festett mintákkal díszí­tett edény. A fűzfői töredékek közül bizonyosan ide sorolható a 2. (III. t. 8.) és 53. számú peremtöredék, feltételesen ide tartozhat az 5., 11., 51-52., 89-90. számú (III. t. 3-4., 6-7., IV. t. 3-4.) oldaltöredék. Az edényforma Pannónia DNy-i-Ny-i részén, Poe­tovio környékén, Savaria korai temetőjében tűnik fel, és a III. században is megtalálható temetőink és telepeink anyagában. 68 Füles kancsó: Anyagukban sok edényfül ta­lálható, ezek közül több darabról bizonyosan nem le­het megállapítani, hogy milyen edényhez tartoznak. Néhány esetben azonban, pl. a 4., 112-113. sz. töre­dékek, a fül alsó részén látható vörös festés alapján a vörös sávfestés, ún. brigetioi sávos kerámia körébe utalhatók. A 116. számú (V. t. 11.) darabunk hasonló lehetett ahhoz a Brigetio — Gerhát fazekastelepén gyártott egyik fő edénytípushoz, amely bőszájú egy­fülű, a hasán vörös sávval díszített kancsó volt. 6 9 Ez az edényforma sávfestés nélkül is feltűnik, hosszú nyaka közepén egy barázdával díszítve, I—II. századi temetőinkben Pannónia DNy-i részén. 70 Füles korsó:A sárga színű, festett vagy fes­tetlen korsó az egyik leggyakoribb edénytípus a római kori leletanyagban. Perem- és hasképzése alapján igen sok formaváltozatát ismerjük. Fűzfőn kétféle forma fordul elő gyakrabban. A kihajló peremű, nyakdudo­ros, - ide tartoznak a 61-64., 106. számú (V. t. 1., 8.) darabok, valamint a galléros peremű korsóformá­nak több variánsa, amelyekhez a 14., 65., 107—109. számú (V. t. 3—4., 6—7., 12.) darabok sorolhatók. A nyakdudoros füleskorsó a korai formák közé tartozik, a pannóniai 71 és a rajnai 72 darabokat is az I—II. szá­zadra keltezik. Teste általában körte formájú, nyúlán­kabb testű változata a II. században Antoninus Pius korában 73 gyakoribb. A galléros peremű korsó korai itáliai forma, legkorábbi típusához tartozik a 109. szá­mú darab, amelyhez hasonlóak a laibachi temetők anyagában fordulnak elő sűrűn, legkésőbben Anto­ninus Pius éremmel datálva. 74 Aquincumban főleg a gázgyári fazekastelepen készültek ilyenek a II. század első felében. 75 Ugyancsak itt készültek a duzzadtabb peremű változathoz hasonló edények, amelyek az ugyanazon korszakból való bicsérdi fazekastelep anyagában, 76 és Intercisában 77 is előfordulnak. Car­nuntumban 78 a II. század egyik jellegzetes korsó tí­pusaként tartják számon, a nyugati provinciákban is gyakori. 79 A 66. számú (V. t. 5.) korsó töredék a Aquincum ­gázgyári anyagban igen sűrűn előforduló 8 ° függőleges száj peremű, kisméretű korsó típusához tartozott. A vízszintesen kihajló peremű korsók sima, szűk, henge­res nyakú példánya lehetett a 15. számú (V. t. 13.) korsó, míg a 67. számú (V. t. 2.) töredék festett volt 59

Next

/
Thumbnails
Contents