A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában

rendszerint a szem-, jég- és középágat - ritkábban ezek közül csak kettőt — eltávolítottak, s használati nyomok hiányában félkésznek is tekinthetők, alkalmasak a további felhasználásra — főleg ütőszerszám készítésére vagy — megmaradt ág esetében — feszítőeszközök vagy csákány kialakítására. Hét roncsolt tődarabka ütőeszközök részének tekinthető. A leggyakoribb eszköztípusokhoz felhasznált agancsrészek tehát a következők: Eszköztípus Felhasznált agancsrész Ütőeszköz agancstő • a szár vagy szemág 48 (•) db* Feszítő-emelő eszközök Egy ágú feszítőék szár + egy koronaág vagy szár + szemág vagy szár + középág 20 db Kétágú feszítőék szár + két koronaág 12 db Háromágú feszítőék vagy gereblye szár + három koronaág (ill. rendszerint az egész korona) 7 db Ék ág (elsősorban koronaág, ritkábban szemág vagy jégág) 31 (•) db Csákány szár + szemág szár • középág 7 db Nyéllyukas eszközök agancstő • szár 3 db *A táblázatban a többfunkciójú eszközök a felhasznált agancsrészeknek megfelelően egyszerre több típusnál szerepelnek. Az agancsokon észlelhető megmunkálási és használati nyomok Vértes László a sümegi agancsokon látható kétféle megmunkálásra hívja fel a figyelmet.

33 Az egyikre — az agancsszárak és az agancságak végeinek kúpos kihegyezésére - anyagunkban csak kevés példát találunk, főleg néhány ágvégen. A másik jellegzetes megmunkálás - nyoma V keresztmetszetű, éles peremű bevágások alakjában található meg az agancsszárakon — a szár baltával vagy ékkel való elmetszése. Ilyen nyomok a most közölt leletanyag néhány példányán is előfordulnak, de nem gyakoriak (25. ábra — 101. számú tárgy). Ezek a vágásnyomok mind Vértes anyagában, mind a mi anyagunkban — s mint a megmunkálás tipikus példái a Sandars által közölt eszközökön is — az agancsszárakon vannak, Gurina szerint

34 más agancsrészeken is előfordulnak. Az agancsrészek egymástól való elválasztásának másik módját jelzik azok a nagyjából háromszög alakú vagy ék alakú törésfelületek, amelyek elsősorban olyan agancsszárakon jelennek meg, amelyek a középág felett vannak elvágva (4. ábra—2. számú tárgy), de előfordulhatnak a szár más részein is. Nincs kizárva, hogy az erős igénybevételnek kitett agancsrész eredeti törését (vagy kezdődő törését) „folytatták" - talán úgy, hogy a kortexet felülről lefelé, a szivacsos állományt is érintve, lefeszítették. Az ágakat az ág töve közelében ejtett több, keskeny bevágás, bemetszés segítségével választották le a szárról vagy a korona többi részéről. Gurina szerint

3 5 ezt a műveletet valószínűleg vésővel végezték. Ilyen teljes körbe (? )vésés nyomai láthatók a (18., 34. ábra—62., 139. számú tárgyak) agancsok ágain. (Az előbbi sajnos sérült, egyébként a körben megmunkált rész egészen csapszerű.) Ezt a megmunkálást egyébként egy tatai ág bázisa közelében is megtaláljuk.

36 Előfordul mind ágvégeken (10. ábra—34. számú tárgy), mind szár végén a kortexnek körben mintegy „hámozásszerű" eltávolítása, amelyet a nyomokból ítélve késszerű szerszámmal végeztek. Főleg szárvégeken (28. ábra—119. számú tárgy), de egy esetben fúrt lyuk körüli felületen is láthatók lecsiszolódott, néha kissé kifényesedett, faragásra emlékeztető megmunkálásnyomok. (E két utóbbi megmunkálásra más hazai kovabányák agancseszközein is találunk példákat — Bakonycsernye—Tűzkövesárok és Hárskút—Édesvízmajor anyagában. Mindkettő a MÁFI gyűjteményében van). Két, a szárról eltávolított ág bázisán egészen kimélyített, szinte kanálszerű vésés található (26., 32. ábra—108., 128. számú tárgyak). Ezeket talán valóban használták kanál- vagy lapátkaszerűen. Egy agancs középág alatti szártöredékén a szár alsó végéről a kortexet és a szivacsos állomány egy részét féloldalt mintegy lépcsőzetesen távolították el, így széles, félkör alakú, enyhén lépcsőzetes felület keletkezett, amely alkalmas lehetett akár feszítésre, akár arra, hogy a fentebb ismertetett két ág végéhez hasonlóan lapátkaszerűen használják, sőt talán még arra is, hogy szerszám nyele legyen. (Egy Tata-kálváriadombi agancs — a II. tűzkőfejtőgödörből került elő — szárának tő felőli részén levő hosszú, ferde hasítás (? ) egyébként arra figyelmeztet, hogy a fentebb említett ék alakú törésfelület ilyen kanálszerű rész kialakítását is célozhatta). Előfordul a félbetört ág csekély mértékű utólagos átalakítása is, amely így kanálszerű alakjával még hatékonyabbá teszi a feszítőszerszámot (19. ábra—64. számú tárgy). Az általunk feldolgozott sümegi agancsok között van néhány olyan, amelyet fúrt vagy vésett lyukkal ill. lyukakkal láttak el. Ezeknek egy része egyértelműen nyéllyukas eszköz, „agancskapa", kalapácsfej, s néhány olyan töredék, amely minden valószínűség szerint ilyen szerszámok darabja. Van néhány olyan agancstöredék is — pl. szárdarab, koronaelágazás kortex darabjai — amelyeken szintén vannak kerek és/vagy négyszögletes lyukak. Sokszor csak az agancs egyik falát törték át. 40