A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában
A lyukak kialakításának Vértes László által leírt technikája 37 jól megfigyelhető a most feldolgozásra került példányokon is. A vésést vagy fúrást megelőző ki vésés (gödörszerű mélyítés, váj ás) meglehetősen sok agancson látható, egy eszközön gyakran több is, olykor egymás közelében (38. ábra—155. számú tárgy). Mai szemmel nézve ez sokszor érthetetlennek tűnik, talán az eszköz későbbi átalakítását célozta és/vagy a lyuk számára legmegfelelőbb helyet próbálták az agancson kiválasztani. Az agancseszközök felhasználása Az agancseszközöket az őskori kovabányában — hasonlóan a kőszerszámokhoz — két nagy területen használták fel. Egyrészt az aknákat mélyítették és a folyosók falát vájták velük, másrészt a kovadarabokat segítségükkel fejtették ki a beágyazó kőzetből. Az első feladat végzésére Sümegen — mint már említettük — nem volt szükség. Az agancsok zömét így a második területen alkalmazták, azonban némileg módosított formában, ugyanis a kovadarabokat agancseszközökkel nem tudták közvetlenül kiszedni a mészmárgadarabokból, hanem a kisebb-nagyobb mészmárgadarabokat lazították-feszítették ki segítségükkel. Ez azonban nem zárja ki pl. azt, hogy a vágatok falának kisebb méretű vajasára vagy esetleg egyes könnyebb szerszámokat a fedő földréteg eltávolítására ne alkalmaztak volna. 38 Az agancsból készült ütőszerszamokat talán a mészmárga-réteglapok ütésére használták. A bánya kora A sümegi bányából előkerült állatcsontok, valamint a Vértes László által gyűjtött faszénminta C 14 kora (2720 ± 160 B. C.) 39 alapján a bányaművelés a neolitikumra és a rézkorra tehető. A C 14 dátum — ami kb. a középső rézkornak felel meg — minden valószínűség szerint a bányászkodás aránylag késői periódusára vonatkozik — ugyanis erre az időre a kovának mint nyersanyagnak a jelentősége már csökkent, noha — mint az köztudott — igény még volt rá. (Ezt bizonyítja egyébként a Tata-kálváriadombi kis kovabányában előkerült — s valószínűleg az ottani művelés végét jelző — péceli cserépdarab is. 40 Sümegen korábban megindult bányászkodásra utal az a két házikecske-szarvcsap, amely Vörös István szerint egy, a Kárpát-medencében először a középső neolitikumban megjelenő kecskefajtát képvisel. (41., 37. ábra) így az is nagyon valószínű, hogy a bánya művelését már a zselizi kultúra népe, sőt talán a vonaldíszes kultúra népe megkezdte. Pillanatnyilag még nem áll rendelkezésre minden adat arról, hogy a bányaművelés követett-e egy bizonyos meghatározott irányt a területen (ami a belső 42. ábra. a) nőstény aegagrus házikecske jobboldalsó szarvcsapbázis keresztmetszete, b) hím aegagrus házikecske jobboldalsó szarvcsapbázis keresztmetszete Fig. 42. Cross-section of right horn-core base of female aegagrus domestic goat cross section of right horn-core base of male aegagrus domesticated goat (on the left side) kronológiához adhatna támpontot), de amennyiben feltételezzük, hogy a bányászkodás kibúvás(ok) követésével indult, a művelés legkorábbi szakaszát az É 4 árok sekély gödrei képviselik. Jelenleg is ezen a részen a legvékonyabbak a tűzkő tartalmú mészmárgát fedő rétegek. Kezdetben minden valószínűség szerint innen folyamatosan haladtak DNy felé, később azonban — talán a terület alaposabb megismerésével — több irány ill. újrakezdési szakasz is elképzelhető. A kérdésre csak a további, a területnek egyre több pontján lehetőleg teljes vágatokat feltáró ásatások adhatnak majd választ. Eddigi vizsgálataink alapján a vágatokban talált eszközanyag is egységes. Ez azonban azok jellegéből — bányászatra specializált szerszámok — ered, s várható is volt. További eredményeket remélünk azoktól a folyamatban levő vizsgálatoktól, amelyekkel a sümegi kovabányából kikerült nyersanyag tér- és időbeli elterjedését próbáljuk meghatározni (a tűzkőanyag azonosítása ismert korú és kultúrájú lelőhelyek anyagában). A Sümeg-mogyorósdombi kovabánya állatcsontleleteinek archaezoologiai vizsgálata A kovabánya területéről 473 db állatcsontmaradvány került elő (1. táblázat). Ebből 178 db gimszarvasagancs az 1960—61-es ásatás alkalmával került begyűjtésre. 42 A leletanyag a MNM Őskori Gyűjteményében található — ltsz.: 1963/4. 1—66, és 1963/5. 1-84. A többi 295 db állatcsontmaradvány a MÁFI Ősgerinces Gyűjteményében van elhelyezve. Az állatcsontanyag 98,94%-a vadállaté és csak 1,06%-a háziállaté. A vadállatok közül csak a gímszarvas és az őz, a háziállatok közül pedig a kecske. 41