A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában
Ütőeszköz és csákány kombinációja (4 db) Mindkét eszköz agancsszárból és szemágból, valamint agancstőből áll. A szárak (20-tól 30 cm) rövidek a hosszú, erősen fejlett, ívelt, kopott 22 cm körüli szemágakhoz képest. Ez utóbbiak alkotják a csákány fejét. Ugyanakkor minden agancson a tő is kopott, ami azt mutatja, hogy egykor ütőfelület volt. Különleges kombinált eszköz látható a 4. ábrán. A szárat a középág felett vágták le, a szár tő feletti része a külső oldalon erősen roncsolódott, a szemágnak és a jégágnak még a helye sem látszik, a felület úgy kopott, hogy jelenlegi formája kalapácsfejre emlékeztet. Ezt a benyomást még erősíti, hogy a szárat közvetlenül a rózsa felett teljes vastagságában átfúrták. A tő erőteljes kopottsága az agancs eredetileg ütőszerszámként való használatára utal, s a „szokatlan" helyen levő átfúrás talán arra szolgált, hogy abba fadarabot vagy agancságat téve 29 az erős, hosszú szár segítségével feszítő-emelőként vagy csákányként működtessék, de az is lehet, hogy az eszköz „félkész" — amennyiben a szár alsó részét később valószínűleg levágták és talán kalapácsfejként használták volna. Erről az agancseszközről könnyen feltételezhető, hogy felhasználása „többlépcsős" volt, ugyanis kalapácsfejként csak a szár egy részét használhatták — ebben az esetben pedig a 40 cm hosszú szárra semmiképpen nem volt szükség, mivel az nem lehetett a kalapács nyele sem. Ugyanakkor ütőszerszámként és feszítőeszközként vagy csákányként való egyidejű használata — bár nem zárható ki — sem teljesen valószínű. Felhasználásának változatait talán a következőképpen lehetne rekonstruálni: az eredeti ütőszerszámot az átfúrással vagy feszítőeszközzé vagy csákánnyá alakították, majd az átfúrt rész későbbi eltávolításával kalapácsfejjé alakíthatták, vagy: az eredeti ütőszerszámot az átfúrással rögtön majdani kalapácsfejjé alakították. (2.sz.) Nyéllyukas eszközök (3 db) (31. ábra-125. számú tárgy) Az egyik nyéllyukas eszköz valószínűleg kalapácsfej volt, amely az agancs rózsájából és a szárnak a rózsa feletti részéből készült, a szemágat teljesen eltávolították. Az erősen kopott ütőfelület a rózsa alatti rész volt, az eszköz másik vége törött. A lyuk valamivel a szemág vonala felett helyezkedik el, átmérője 3,5 cm, majdnem szabályos kör alakú. Az eszköz nagyon hasonló a Vértes által közölt 30 két sümegi kalapácsfejhez, de szinte ugyanilyen eszközt a tatai bánya anyagából is ismerünk. 31 Sandars szerint 32 az ilyen szerszámokat valószínűleg ékek beverésére használták. A másik két nyéllyukas szerszám szinte teljesen azonos. Mindkettő agancsszárból készült, a szárak felső végeit levágták, alsó végeik utólag törtek le. Az egyiken az eszköz közepén a középág lefaragott és enyhén lecsiszolódott csonkja látható. Közvetlenül a törött szárvég mellett az agancs hátsó falába egy négyszögletes, 2,2x1,7 cm-es lyukat véstek, mélysége kb. 1 cm, alsó oldala már hiányzik (6. ábra—20. számú tárgy). A másik agancsszárat teljes vastagságában átfúrták, a kör alakú lyuk átmérője 2,5 cm, mélysége 4 cm, alsó része azonban ennek is letört. Mindkét szárdarab felső végén nagyjából háromszög alakú szépen csiszolt felület van. Minden valószínűség szerint „agancskapák" töredékei. Töredékek Számos olyan agancsrész is van a leletanyagban, amelyek abban a formában, ahogyan ránk maradtak, vagy az eszközkészítés során keletkezett hulladékdarabok, vagy a használat során letört részek (amelyeket másodlagosan nem tudtak felhasználni), vagy félkész példányok. Gyakori „hulladékok" a korona alatti szárrészek az elágazó koronaágak néhány cmes csonkjaival, a rövid, jellegtelen szárdarabok (néha ág csonkokkal), a rövid, ép rózsával, kopás nélküli tővel rendelkező szárdarabok. Munkavégzés közben törhettek le a kopott ágdarabok, ágvégek. Azok a sokszor igen nagyméretű, ép tővel, rózsával rendelkező, egészen a koronáig ép szárak, amelyekről 41. ábra. Házikecske szarvcsapjának töredéke az Ë 6/3/IV vágatból Fig. 41. Piece of domestic goat horn-core horn from gallery N 6/3/IV 39
