A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

Nyáron: hajnali 5 órakor már fenn voltak, kihajtották az állatokat, hogy jóllakjanak, ugyanis melegben nem ettek nyugodtan. Az őrző fiú reggelijét a tarisznyájában vitte magával és később fogyasztotta csak el, már igazi felnőtt módjára bicskával vagy kusztorával. 11 órakor hazahajtottak. 12 órakor megebédeltek, utána játszottak egy keveset. Ilyenkor mentek el fürdeni is. 15 órakor ismét kihajtották az állatokat és csak esti harangszóra értek haza. A vacsora fél 9-kor volt, utána nyugovóra tért a család. Azok a fiúk, akik ebben a korban nem az állatokat őrizték, hanem apjukkal a földművelő munkában vettek részt, keményen be voltak fogva. Egész nap a mezőn dolgoztak, segítettek. Kevesebb idejük maradt játékra, mint az állatokat őrző társaiknak. Főleg a nagy munkák idején, aratáskor volt szükség rájuk. Ezeknek a gyermekeknek rövid volt a gyermekkora, túl hamar, 12 esztendős koruktól egyre jobban bekapcsolódtak a termelőmunkába, egyre kevesebb idejük maradt játszani. A módosabb családok gyermekeinek, akár fiúknak, akár lányoknak hosszabb volt 1-2 esztendővel az erőgyűjtésre szánt idő, később váltak csak egész munkaerővé. A béresgyereknek, cselédeknek vagy pesztrának elszegődöttek gyermekkora rövidült le igazán. 10-11 esztendős korukra már a felnőttekkel egyenlő munkát végeztek, vajmi kevés idejük maradván a játékra, szórakozásra.

8 Általában elmondhatjuk, hogy vizsgált korszakunkban a gyermek nemre való tekintet nélkül a munkába való belenevelődése révén, a család termelőmunkájában való részvétele alapján vált a család teljes értékű tagjává. A gyermektársadalom, a játék „A gyermek életének harmadik oldala az, amelyet magának alakít, amely teljesen a gyermeké és a gyermekkoré ... A családi és iskolai élettel szemben ez a gyermek önálló élete. A gyermek önálló, a felnőttektől független világa két területen figyelhető meg leginkább: közösségi életében, ahol a maga kis társadalmát a felnőttekétől függetlenül rendezi be és a játékban."

8 3

—írja Kresz Mária a sárpilisi gyermektársadalmat vizsgálva. Ez a megállapítás az egész magyar nyelvterületre érvényes, minden tájon ugyanígy megfigyelhető. Területünkön és korszakunkban a gyermekek a maguk kis társadalmában nem voltak egységesek. Életkoronként és nemenként elkülönültek. Négyéves korig azonban még nem beszélhetünk nemenkénti elkülönülésről. Itt az azonos korcsoportba tartozók szomszédsági alapon társultak. 4 éves kor fölött, 6—8 éves korig már három kritériuma volt az egy csoportba tartozásnak: az életkori azonosság, az azonos nemhez tartozás és a szomszédság. így akaratlanul elkülönültek a különböző vagyoni helyzetű gyermekek is: hisz a módos és s.zegény családok általában a falvak 264 különböző pontjain laktak. Az iskola elsősorban nemek és életkor szerint csoportosította a gyermekeket. A közös munkaalkalmak pedig gyakran különböző csoportokba tartozókat is összehoztak. Olyan mértékű bandázás azonban, mint a magyar nyelvterület más részein, vidékünkön nem fordult elő. A játékok a nemeknek és az életkornak megfelelőek voltak. Már a csecsemőknek és a 4 esztendőn aluliaknak is megvoltak a játékaik. A falusi gyermekek játékairól általában elmondható, hogy egy meghatározott természeti és társadalmi környezetben a gyermek szórakozásainak, alkotó kedvének, utánzási készségének és a társas élet szabályait elsajátító tevékenységének megnyilatkozási formái voltak. A csecsemők és az 1-2 esztendős gyermekek játékai és játékszerei nemre való tekintet nélkül megegyeztek, mindössze életkoronként különböztek csak egymástól. A bölcső- és ölbeli gyermeknek az altatók, a mondókák jelentették a szórakozást, a játékot. Ezek a mondókák nagyon változatosak, és gazdag csoportot alkotnak. A gyermek ebben a korban még passzív volt, befogadója csak a játéknak. Egyszerű játékszerei (fadarabka, facsörgő, rongy ócska, összefűzött cipőkrémes dobozok) a körülötte levő környezet érzékelését és megismerését segítették. Valamennyi a felnőttektől és a nagyobb gyermekektől származott. A játékszerek többségét később is házilag készítették. Egyszerűbb játékot csak búcsúkor vásároltak, a módosabbak más alkalmakkor is. Pl. terjesen ismeretlen volt korszakunkban a karácsonyi ajándékozás. Karácsonyfát állítottak, ki-ki tehetségéhez mérten fel is díszítette, de ajándék az almán és dión kívül nem volt. A 3—4 esztendős gyermekek egyre aktívabbak lettek a játékban is. A lányok és fiúk még együtt játszottak, főleg a porban, a homokban. A legszórakoztatóbb az volt, amikor lábukat a homokba téve köréje kemencét formáltak, a nedves porból pedig kenyeret, pogácsát, kását készítettek. Az egyik legfontosabb tevékenységet, a táplálék elkészítését utánozták. Játékaikat elsősorban idősebb testvéreiktől vagy rokongyer30. ábra. Ürgeöntés Középrépáspusztán 1937. Vajkai A. felv. Bakonyi Múzeum Veszprém. N 3429. Abb. 30. Ziesel-G iessen in Középrépáspuszta 1937. Aufnahme von A. Vajkai. Bakonyi Museum Veszprém. N 3429