A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

Az egy éven aluli kisgyermekek legfontosabb ruhadarabja a pólyavánkos volt, amelynek általában egy színes (rózsaszín vagy csíkos) és egy fehér, csipkés huzata volt. Módosabb családoknál 2 színes és egy fehér huzatot készítettek. A pólyát jobbról, alulról majd balról hajtották a gyermekre, s a nyakától a lábáig színes vagy fehér hímzett (általában bolti portéka már a század elején is) szalaggal kötötték körbe. A pólyában levő gyermekre gyolcs inget, vászon vagy horgolt fehér réklit és különféle, alkalomhoz kötött főkötőt adtak. Inge 2—4 db volt, réklije 2—3, fejkötője pedig egyszerű csipkés, egyszerű gyolcs vagy alul gyolcs, kívül pedig szalaggal, masnival díszített, horgolt, amelyet a keresztelőn kívül csak vasárnap, ünnepen, vagy betegség esetén — ha ritka helyen orvost hívtak — adtak rá. Pelenka több volt „kinek mennyi rongya vót, annyi vót a pelenkája." Általában már nem használatos fehérneműt (főleg férfiakét!) vagy lepedőt szabtak fel pelenkának. Leggyakrabban nem törődtek az anyag durvaságával és tisztaságával. Kevés asszony volt, aki erre az átlagnál nagyobb gondot fordított. 12. ábra. Anya gyermekeivel. Csetény 1921. Győrffy-Viski felv. Néprajzi Múzeum. F 29 707 Abb. 12. Mutter mit ihrem Kind is Csetény 1921. Aufnahme von Győrffy-Viski. Ethn. Museum F 29 707 13. ábra. özvegyasszony kislányával Bakonynána 1921. Győrffy-Viski felv. Néprajzi Múzeum. F 29 461 Abb. 13. Wittwe mit ihrer Tochter in Bakonynána 1921. Aufnahme von Győrffy-Viski. Ethn. Museum F 29 461 Már a pólyabeli gyermeknél is igyekeztek a nemeket megkülönböztető jelekkel ellátni. Ilyen kicsinyeknél erre a fejkötő volt a legalkalmasabb. A lányoknak piros és rózsaszín, a fiúknak világoskék volt a színe. A gyermekeket az első néhány hétben naponta kétszer megfürdették: reggel és este. Egy esztendős korukig naponta egyszer fürösztötték őket általában reggel azzal az indokkal, hogy így megszűnik az éjszakai savanyú szaguk. Néhányan azonban az esti fürdetést tartották jobbnak, mert akkor nyugodtabban aludt a gyermek. A fürdetést a kis fateknőben végezték, bár akadt ház, ahol a moslékosteknőben. Fürdés után puha rongyokba vagy lepedőbe, esetleg konyhaköténybe csavarták a kicsit, az anyja megszoptatta és utána aludt egész délelőtt, nem zavarva anyja munkáját. Délben újból szopott, s ekkor tisztába is tette őt az anya. Délután és este megint. Ha az anya a mezőn dolgozott, szoptatós gyermekéhez délben akkor is hazajött, mert a rá ügyelő nagyanyja se enni nem adott neki, se tisztába nem tette. A csecsemő ruháinak tisztán tartása, a rajta levő ruha és pelenka cserélése nem annyira a szülők anyagi 249