A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

A gyermekek nevét a rokonságban használatos nevek közül válogatták. Az első fiú az apja nevét, a második az apai nagyapjáét kapta. Luby Margit megállapítása megyénkre is érvényes: „ ... a család fennmaradása a fontos firól-fira, nem az egyes ember." így „megfejelték" az újszülöttet az apa, a nagyapa vagy nagybátyja nevével.

5 6 A lányokat az anyai nagyanyjuk, egy közeli nőrokonuk vagy az anyjuk nevére keresztelték. A meghalt gyermek nevét ritkán adták a következő újszülöttnek azt tartva, hogy akkor ő is meghal. A keresztszülők A keresztszülőket és a többi vendéget a bába hívta meg a keresztelőre. Keresztszülőnek olyat hívtak, aki biztosan elfogadta a komaságot. A katolikusoknál és a szegény családoknál csak egy, ritkábban két pár keresztszülőt hívtak. Utóbbi esetben a második már a „lógó koma" volt.

s 7 Ezzel szemben a protestánsok 3—4, sőt 10—12 pár keresztszülőt is hívtak egy gyermekhez. Az volt a szokás, hogy a katolikusok ugyanazt hívták minden gyermekhez keresztszülőnek, hacsak meg nem halt időközben, vagy a családdal össze nem veszett. A protestánsok viszont minden gyermekhez új keresztszülőt kértek fel. A keresztszülők elsősorban a szülők gyermek- és ifjúkori jóbarátai, másodsorban pedig a rokonok közül kerültek ki. Bálint Sándor szerint a komaság valamikor szentségi kapcsolatot jelentett. Komák között megszűnt a tegeződés. Még akkor is magázták egymást, ha együtt gyerekeskedtek. Ez volt a tisztelet jele azzal szemben, aki az újszülött gyermeket megváltotta a pogányságból, azaz megváltotta a gyermek lelkét,

58 Ígéretet tett a nevében, hogy ellenáll a sátán incselkedéseinek. Korszakunkban a paraszti társadalomban keresztszülőnek lenni rendkívül megtisztelő és felelősségteljes szerep volt. A keresztszülő szülői feladatokat vállalt magára. A gyermekek nevelésében a keresztszülők a szülők egyenrangú partnerei voltak. Az ő feladatuk is volt a gyermek becsületes keresztény emberré formálása. A gyermek tisztelettel és engedelmességgel tartozott keresztszüleinek. A keresztszülők keresztgyermekük életének egy-egy jelentősebb állomása előtt mellette álltak, igyekeztek felkészíteni és a segítségére lenni: pl. amikor a gyermek iskolába ment, akkor az első tanítási nap előtt Szentgálon a keresztanya elment vele a templomba, megkerülték az oltárt és imádkoztak, hogy jól induljon életének új szakasza. Ezután a keresztanya pénzt tett a perselybe. A reformátusoknál is gondoskodott a keresztanya egy jó katolikus ismerősről, aki keresztgyermekét elviszi az oltár megkerülésére. Amikor az ifjúvá serdült gyermek házasodott, keresztszüleitől kapta a legnagyobb ajándékot, sőt, keresztapja lett a násznagy. Amikor a menyecske szült, a legnagyobb paszitát (gyerekágyasnak vitt ebéd) a keresztanyjától kapta. Ha már nem élt a keresztanya, akkor ugyanezt gyermekeinek kellett megtenni. Ha kisgyermekkorban — főleg egy éves kora előtt — halt meg a gyermek, akkor keresztanyja vette meg számára a halotti ruhát, a szemfödelet és a bokrétát. Kemenesszentpéteren a keresztanya vitte ki a temetőbe is. De a keresztszülők figyelemmel kísérték a gyermek vallásos nevelését is. Beszámoltatták őt iskolai munkájáról, otthoni viselkedéséről. Elmentek keresztgyermekük iskolai vizsgájára is. A prostestánsoknál konfirmációkor nagy ajándékot adtak a konfirmandusuknak. Abban az esetben, ha a szülők korán elhaltak, a keresztszülőknek kötelessége volt gondoskodni árván maradt keresztgyermekeikről. A komák egymást komámuramnak, komámasszonynak szólították. Ha egymás gyermekét kereszteltették, akkor „keresztbekomák", „összekomák" lettek. A gyermek keresztszüleit keresztanyámnak és keresztapámnak, míg a keresztszülő keresztgyermekét keresztlányomnak, keresztfiamnak, hozzámondva a nevüket, szólította. De a szülők keresztszüleit is keresztanyám, keresztapám névvel illette minden gyermek. Ha meghalt a keresztszülő, a keresztgyermeke is gyászolta. A keresztszülők megajándékozták keresztgyermeküket. Születése után a módosabbak kis ruhát, a lányoknak fülbevalót, a szegényebbek egy főkötőt adtak. A módosabb családoknál szokásban volt, hogy a keresztelői lakoma után komapénzt adtak: a lányoknak a pénz mellé adták a fülbevalót, a fiúknak pedig dupla komapénzt. De Szentgálon a komák adták keresztelő után a bábának is a pénzt. Ugyanitt a komapénz majdnem annyi volt, mint egy lakodalomban adott összeg. A jómódú családok a keresztgyermekük nevenapjára is adtak pénzt. A pásztorok erre az alkalomra általában egy birkát adományoztak a Szentgál környéki tanyákon. A szegényebbeknél a karácsonyi köszöntésért (ami kijárt a keresztszülőnek) almát, diót, süteményt kaptak a keresztgyermekek. Húsvétra minden társadalmi rétegnél a keresztanya különböző színű tojásokat ajándékozott keresztgyermekeinek. A tojások színe (piros, kék, zöld) Krisztus kékre-zöldre veretesének volt a szimbóluma. A tojásajándék az újjászületés jelképeként a valamikori húsvéti keresztelővel kapcsolatos.

59 Kemenesszentpéteren minden keresztgyermek négy tojást és négy rábaközi perecet kapott. De a búcsúból is hoztak a keresztszülők valami apróságot, leggyakrabban mézeskalácsfigurát. Városlődön az új menyecske az első ünnepi menyecskekendőjét a keresztanyjától kapta. A keresztelői lakoma (paszita) A keresztelő után tartott lakoma tulajdonképpen áldomás, a keresztelő utáni tiszteletadás, amikor is 244