A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

7. ábra. Staub család Városlődró'l 1927. Bakonyi Múzeum Veszprém N 4349 Abb. 7. Die Familie Staub in Városló'd 1927. Bakonyi Museum Veszprém N 4349 felköszöntötték az anyát és a gyermeket.

60 Ezt a keresztelői áldomást általánosan paszitának nevezik, kivéve a Kisalfölddel határos községeket, ahol egyszerűen csak lakoma a neve. Azonban a paszita lakoma jelentéseinek ismeretében nem meglepő, hogy ezekben a községekben a gyermekágyas asszonynak vitt ételeket hívják paszitának, ami ugyancsak vendégség, lakoma, ha más jellegű is.

6 ï Ugyanezt a keresztelői lakomát a városlődiek „Kindseit" névvel illetik. A paszitába a bába vagy a keresztanya hívta meg a vendégeket: a komákat, a sógor asszonyokat, sógorokat, szomszédokat, ismerősöket, rokonokat. Városlődön a múlt században férfi nem vett részt a keresztelőn és a lakomán. Az 1920-as évektől azonban már férfiak is mentek paszitába. Általános szokás volt, hogy a keresztelői lakomán a bába is részt vett. A lakoma költségeit a szülők fedezték. A lakomát közvetlenül a keresztelő után tartották: vagy ebéd vagy vacsora volt. A módos, többnyire a református családok nagy keresztelői lakomát tartottak, olyan volt, mint egy kisebb lakodalom. 50-60 vendég mulatott zeneszó mellett majdnem egész éjjel. Többnyire a másik szobában dáridóztak, de nagy ritkán előfordult, hogy a gyermekágyassal és a csecsemővel egy helyiségben volt a paszita. A katolikus családoknál és szegényebb helyen csak egy ünnepi ebéd vagy vacsora volt, nagy vendégség nélkül. Egyetlen eltérő adattal rendelkezünk, mégpedig 1886-ból Balatonhenyéről, amikor is a református lelkész, Raksányi Károly a következőket jegyezte fel: „... Nagy paszitákat is szokás tartani keresztelés után 1—2 vagy 6 hónapra, mely gazdag evés és ivásból áll..." - mindez arra utal, hogy a múlt században volt egy olyan nagyobb lakoma, amit nem tartottak meg közvetlenül a keresztelés után, hanem csak később, amikor az anya is már felépült. Ez feltehetőleg megegyezik a Gönczinél leírt komavendégséggel, amelyet a gyermekágy után, azaz a szülést követően 2—4 hét múlva tartottak.

62 De mellette megvolt a keresztelőt követő trakta is.

6 3 Amint azt adatok igazolják, a nagy paszita mellett a múlt században megvolt a keresztelő után közvetlenül, szűkebb körben elköltött ebéd is. Vizsgált területünkön századunkban a kettő már egybeolvadt, s az időpont a keresztelő napja lett. Szentgálon a paszita végeztével minden koma, mielőtt a házat elhagyta /olna, pénzt adott a bábának. A gyermekágy Az anya szülés után erőnlététől, a meglevő gyermekek számától és a rendelkezésre álló segítségtől függően általában 6—12 napig feküdte a gyermekágyat. Ha nem volt segítsége, előfordult, hogy már 3 nap után felkelt. Akadt azonban olyan jómódú „kényes" menyecske is, aki 2—3 hetet feküdt szülés után. A szülőanya hasát szülés után egy hétig vizes ruhával borították be, hogy ne legyen nagy hasa, „takarogygyon össze". 2—3 hétig azután még száraz ruhával is leszorították. A gyermekágyas asszonynak édesanyja, sógornője vagy az anyósa segített. 7—10 napig a bába naponta felkereste, megfürdette a csecsemőt, lemosta az anyát. A képzett, igényes bába igyekezett 10-12 napig ágyban tartani az anyát, mondván: „Azok a szép asszonyok, akik kifekszik a gyermekágyat." Az ilyen bába ügyelt arra is, hogy az anya gyakran váltson fehérneműt, s a körülményekhez képest megfelelő ellátásban részesüljön. 10 nap után az asszonyok többsége felkelt, egy részük már a mezőre is kiment dolgozni, másik pedig a ház körüli teendőket, a háztartási munkát végezte el. Csak a nagyon jómódúak, de még ők is kevesen, engedhették meg maguknak, hogy hat hétig a gyermekükkel foglalkozzanak, s csak azután kapcsolódjanak be ismét a család munkájába. A gyermekágyat az.asszonyok egy hasig érő, elöl gombos hosszú ujjú ingben és alsószoknyában, vagy vállon gombos térdig érő ujjatlan ingben és hosszú ujjú derékig érő hálókabátban feküdték. Mindegyik 245