A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

hamarább. Bármilyen hideg volt, a keresztelőt nem halasztották el. Pl. Dörgicsén az 1920-as években nem volt állandó plébános. 6 hetenként jött egy másik faluból. Ez időben az újszülöttet 3—4 nap után Balatoncsicsóra vitték át megkeresztelni. Fontos volt a korai keresztelő a gonosszal szembeni védelemnyújtás mellett azért is, nehogy váratlanul és így kereszteletlenül, pogányként haljon meg a gyermek. A római katolikusok hite szerint a kereszteletlenül elhalt gyermek el nem kárhozik, de nem jut Isten színe elé.

54 A kereszteletlenül elhalt református gyermek kereszténytől született keresztény magzat.

5 5 A református családok szülés után 1-3 hétre tartották meg a keresztelőt. Az 1930-as évek végén nem volt ritka a szülés után négy hétre tartott keresztelő sem. Természetesen, ha gyengének bizonyult a gyermek, már néhány nap után keresztvíz alá tartották. Keresztelőre új, fehér ruhába öltöztették a csecsemőt, a pólyára is fehér, esetenként hímzett huzatot húzva. Fejére befűzött szalaggal díszített fejkötőt tettek (a lányoknak piros vagy rózsaszín, a fiúknak kék szalaggal díszítettet). Városlődön a templomba menet az anya ünnepi kasmírkendőjét terítették az újszülött5. ábra. Anya fiaival Kemeneshógyész 1920 körül. Bakonyi Múzeum Veszprém ' Abb. 5. Die Mutter mit ihrem Sohn, Kemeneshógyész um 1920. Bakonyi Museum Veszprém 6. ábra. Nagy Sándor családja Bakonybélből. 1924. Bakonyi Múzeum Veszprém Abb. 6. Die Familie von Sándor Nagy in Bakonybél 1924. Bakonyi Museum Veszprém re. Másutt külön erre a célra készített keresztelőtakarót használtak. Templomba menet a keresztanya vitte a gyermeket, mellette ment a bába. Ugyanígy vitték haza is. Keresztvíz alá a legidősebb keresztanya tartotta. A múlt században és századunk elején a keresztapa nem ment el a keresztelőre. Az 1920-as évektől annyi változás történt, hogy a keresztapa(ák) részt vett a templomi szertartáson is. Az anya azonban gyermeke keresztelőjének egyházi szertartásán nem voltjelen. A katolikusok a már megkeresztelt csecsemőt a következőkkel vitték be a házba: „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk" — ami általános a magyar nyelvterületen. A protestánsok pedig: „Na, Isten nevében meghoztuk a kis N-t." mondással tették le a gyermeket. Szentgálon a templomból hazamenve a keresztapa, a bába és néhány férfi először az állatokhoz, az istállóba vitte a csecsemőt, ha fiú volt, hogy jó gazdálkodó legyen. Padragon bundába csavarták a megkeresztelt gyermeket, hogy göndör haja legyen. Több helyen pedig az asztal alá dugták, hogy ne legyen csavargó (kujtorgó). Kemenesszentpéteren keresztelő után az asztal tetejére fektették a kicsit, hogy „kezes-lábas", világravaló legyen. 243