A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Nagybákay Péter: A Rába alsó vizén levő molnárcéh kézi festésű bizonyságlevelei a veszprémi Baakonyi Múzeumban

5. ábra. Malomkerék-ábrázolás az 1810. évi bizonyságlevélen Abb. 5. Mühlrad-Abbildung an der Kundschaft vom Jahre 1810. levél tulajdonosáról, mintha az „apródesztendeinek" letöltése után nemcsak felszabadult legény lenne, ha­nem automatikusan rögtön mester is. A bizonyság­levél így egyúttal mesterlevélnek is tekinthető. Az 1777-es levél a „böcsületes ifjat, Molnár László mestert", az 1810-es úgyszintén a „bötsületes Ifjú Molnár László Mestert' ajánlja a Molnári Mesterségbe befogadni, felszólítja az illetékeseket arra is, hogy „malmot adjanak a kezére", és csak másodsorban em­líti a legényvándorlás lehetőségét, csak „ha a szükség úgy hozná magával." Az 179l-es levél még érdekesebben fogalmaz: Kö­vetkezetesen „ezen levelünk mutató Molnár Mihály Mester nevezetű Molnár Legény"-ről beszél. Ez az ellentmondásosnak tűnő fogalmazás kifejezetten fen­tebbi feltevésünket látszik igazolni, azt, hogy a fel­szabadított molnárlegény automatikusan mesternek minősülhetett, ha malmot adtak a kezére, de ennek hiányában mint legény volt kénytelen továbbvándo­rolni. Technika- és viselettörténeti emlékek A bizonyságlevelek festett, díszes keretei a molnár­mesterség számos egykorú termelőeszközét, munka­6. ábra. Malomkőguzsaly (szálvas) ábrázolás az 1810 évi bizonyságlevélen Abb. 6. Mühlsteinkunkel-Abbildung an der Kundschaft vom Jahre 1810. folyamatát és szerszámát örökítették meg, és mint ilyenek a technika- és viselettörténet értékes fonásai. Mindhárom okmányon az egyik főhelyet foglalja el a vízimolnárság legfontosabb technikai berendezése, a malomkerék. Mind a három rajzon négy talpas küllő­vel ellátott, meglehetősen stilizált formájú malomke­reket ábrázolt az oklevélfestő, a molnárcéhek pecsét­jeiről általánosságban ismert, szinte jelvénnyé egysze­rűsödött alakban. 12 (5. sz. ábra) Az őrlőberendezés másik igen fontos és jellegzetes technikai kelléke az ún. malomkőguzsaly, 13 vagy más néven szálvas (korongvas, orsóvas, kővas, forgóvas, kőgerendely, derékvas, malomrúd = Mühleisen, Mühlspindel, Mühlstange, Spindel, Treibstange 14 ), az a guzsalyforma kb. egy és fél méter hosszú vasnyél, amely körül a felső malomkő forgott. Ennek a képét jól szemlélteti az 1810-es bizony ságlevél jobb alsó sar­kában látható ábrázolás, amelyen a malomkőguzsalyt egy csíkos kötényes, magyar sujtásos öltözetű, csiz­más molnár legény tartja a bal kezében. (6. sz. ábra) A malomkőguzsalyhoz (szálvashoz) szorosan hoz­zátartozik a dupla fecskefarok, 15 vagy dupla guzsaly­talp formájú, kerek lyukú keresztvas (felsővas, per­pencevas, fesztvas = Haue, Obereisen, Haube 16 ) amely 230

Next

/
Thumbnails
Contents