A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Nagybákay Péter: A Rába alsó vizén levő molnárcéh kézi festésű bizonyságlevelei a veszprémi Baakonyi Múzeumban

PENNYEB SÁRVÁR 4. ábra. Térképvázlat a Rába alsó vizén levő molnárcéhhez tartozó falvakról Abb. 4. Kartenskizze von den Dörfern deren Müllermeister zur Müllerzunft am inneren Laufe des Flusses Raab gehörten. műén, hogy végül is melyik vált állandó családnévvé. Ez a továbbélés valóban igen hosszú, ha meggondoljuk, hogy Magyarországon a jobbágyok körében már a XVI—XVII. században megkezdődött a családnevek használata. A vizsgálatunk tárgyát képező három bizonyságlevél szövegéből arra következtethetünk — és ezt magyar nyelvűségük is alátámasztja, — hogy ezeket belföldi használatra szánták, csak belföldi vándorlással, munkavállalással számoltak. Erre utal az, hogy az ajánlást a főrendekhez és a nemes urakhoz, tehát a földesurakhoz, illetve a szabad királyi és mezővárosokban és a „Magyar Szent Korona alatt" levő minden céhes helyen működő molnármesterekhez intézték. A főrendű és nemes urak említése a molnár bizonyságlevelekben elengedhetetlennek látszik, de bizonyára igen fontos is volt, mert hisz elsősorban a molnármesterség űzése, de még néhány más szakmáé is, pl. a kovácsoké, sok esetben nagyon szoros jogi szálakkal kötődött a földesurakhoz. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a molnár bizonyságlevelek nem tartalmazzák az ún. „társpohár megadását", azaz a legénytársaságba való felvétel külön igazolását, amit pedig a legtöbb egyéb szakmabeli bizonyságlevél az akkori dékán, a legénytársaság vezetője és több legény nevének felsorolásával együtt rendszerint külön kihangsúlyoz. Ebből arra lehet következtetni, hogy a molnármesterségnél külön legénytársaságok nem is működtek, amit az is megerősíteni látszik, hogy az ismertetett bizonyságlevelek bevezető szövegében a céh vezetőségét nyolc „esküdt" képviseli a céhmester mellett. Ez a szervezeti forma teljesen eltér a megszokottól, ahol a céhmester, utána a legénytársaságra felügyelő „atyamester'^ majd a „bejáró mesterek" neveivel kezdődik és az ún. „öreg mesterek" neveivel folytatódik a céhvezetőség felsorolása. Az eltérést valószínűleg a malmok földrajzi szétszórtsága, egymástól való viszonylag nagy távolsága indokolja. Ezért nem működhetett az ilyen molnárcéheknél legénytársaság, az esküdtek pedig nyilvánvaíóan a szűkebb körű választmányt jelenthették, amely a ritkábban összehívható céhgyűlés egyes funkcióit látta el év közben. Más, lényeges eltérés is mutatkozik az egyéb szakmák céhszervezeteinél szokásos rendtől. Nevezetesen mind a három bizonyságlevél úgy beszél a bizonyság229