A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bartócz József: A kézművesipari struktúra kialakulása Veszprém megyében a XVI–XIX. században

A kézművesipari struktúra kialakulása Veszprém megyében a XVI-XIX. században BARTÓCZ JÓZSEF Kezdetben minden egyes házban megvolt a gazdaság egész alapja, a termelés központja. Az ipar a nők házi mellékfoglalkozása volt. Ennek a helyzetnek a felbomlásakor az egyféle munkára specializált dolgozó, mint a szerszám tulajdonosa jelent meg. Ez az állapot már feltételezi a háztartástól függetlenített kézművesmunkát, összekapcsolva a céhes testületi rendszerrel.

1 Hazánkban a céhes szervezetek már a középkorban kialakultak, de újabb lendületet a szervezkedés a török megszállás után vesz. A XVIII. században a céhek másodvirágzásnak indultak, s az átmenet a manufaktúrába, illetve a kapitalizmusba csak a XIX. század közepe táján gyorsult fel. A céhek alapjában véve megmaradtak szakmai érdekképviseleti szervezeteknek, annak ellenére, hogy a maguk korában számos közösségi munkába bekapcsolódtak, a vár és város védelmén kívül szerepük volt a városi nagyobb tanácsban, a tűzoltásban, az egyházi szertartásokban. A maguk körében — a céhtagság felett — korlátozott bíráskodási jogkört is gyakoroltak, büntettek. Bizonyos szociális, caritatfv feladatokat is végeztek, a beteg mesterek, legények, inasok ápolását, az özvegyek gyámolítását, a temetést. Ebben a korban más, önkéntes társulások működésében is feltalálhatók a közösségi vonások. PL: a hegyközségi Articulusok közösen épített útról, a termés közös őrzéséről is szólanak.

2 A kézművesek tekintélyét, a társadalom megbecsülését jelzi az „iparkodó" szó, amely nyelvünkben a mai napig is szorgalmas, serény ember jelent. A céhek működése általában megmaradt székhelyük, s annak piaci vonzásában, de nem váltak nagyobb területi, vagy szakmai érdekképviseletté. Tudunk arról, hogy egyes céhek, így pl. a nagybányai ötvösök már a XVII. század elején kapcsolatot tartottak más városok ötvöseivel a kontárok elleni harcban, de ugyanakkor tilos volt nekik a városokon kívül munkát végezni.

3 Az is tudott, hogy a dunántúli csapó-céhek küldöttei 1744-ben Pápán összegyűltek a mesterség problémáinak megbeszélésére.

4 Az is gyakori volt, hogy a céhek egymásnak „kölcsön" adták szabadalmukat. Mindezek ellenére meg lehet állapítani, hogy a céhek helyi szervezetek voltak, s nem váltak országos érdekképviseletté, politikai erővé. A hírközlés és a közlekedés nehézségei, lassúsága sem tette ezt lehetővé. A világ dolgairól is leginkább a vándorló legények — gyakran torzított — elbeszéléseiből értesültek. A legényekben — helyzetüknél fogva - nagyobb hajlam volt a szervezkedésre, különösen a verseny kiéleződése, s ezzel párhuzamosan a legények és inasok helyzetének romlása miatt. A céh viszont éberen ügyelt, hogy a legények csak az atyamester felügyelete alatt tarthassanak gyűlést. A céhek viszonylagos elszigeteltsége ellenére a privilégiumok hasonlósága, az egyház és a világi hatóságok befolyásának egységes érvényesülése következtében is, a céhek működése az egész országban hasonló problémákat vet fel. Ezért is lehetséges általános kérdéseket egy megye céhes anyagára támaszkodva vizsgálni. Ennek a tanulmánynak a célja annak bemutatása, hogy a történelmi Veszprém megyében mely tényezők hatására, milyen időrendben alakultak ki a kézműipari céhek, s azok szakmai struktúrája. Ezt az anyagot metodikai kísérletnek is tekinthetjük egy olyan módszer kidolgozására, amely a céhszervezetek összefoglaló adatainak felhasználásával általánosan is alkalmas a kézművesipari struktúra kialakulásának ismertetésére, az iparosodás mértékének számítására, valamint kapacitások mérési kísérleteire.

5 Ehhez a következőkben bemutatott anyag mintavételnek is tekinthető. Az országosan ismert céhszervezetből a történelmi Veszprém megyében 162 céhre (az országos adat 4%-a) terjed ki vizsgálatunk. A magyar céhszervezetekben 220 szakmáról tudunk, a Veszprém megyei céhekben csak 46 féle mesterség fordul elő. (23%)

6 A tárgyalt anyagban kénytelenek vagyunk adatainkat statikusként kezelni — nem tudván minden változást végigkísérni — és egy céhszervezet fennállására (működési idejére) el kell fogadnunk a forrásanyagok adatait, jóllehet a két ismert időpont között különféle, de elsősorban háborús okok miatt lehetett hosszabb-rövidebb szünet. Ott, ahol a forrásanyag egyetlen időpontról ad csak felvilágosítást, feltételezzük, hogy az illető szervezet a céhek törvényes megszüntetéséig létezett. Az említett 162 Veszprém megyei céhszervezetet is ezen a módon számoltuk össze. Ahhoz, hogy a kézművesipari struktúrát a céhes ipari szervezetekben megközelíthessük, alapvetően két dolgot kell vizsgálni: 203