A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bartócz József: A kézművesipari struktúra kialakulása Veszprém megyében a XVI–XIX. században

— a társulási formákat a szakmai előfordulásokkal, valamint — az iparcsoportok képzésének lehetséges módszereit. Társulási formák, a szakmák előfordulásai A megye céhszervezeteiben hatféle társulási típust lehet megkülönböztetni: a) Szakcéh csak egy szakma mestereit tömöríti (asztalos, bognár, borbély stb.) b) Kettős céh két, rendszerint rokonszakma szervezete (pl.: tímár—tobak, ács—kőműves, molnár—pék) c) Társult céh háromféle mesterséget tömörít, (pl.: kefekötő—kötélverő—szitás, lakatos—órás—puskaműves) d) Egyesült céhnek nevezzük a négy szakmát egyesítő társulást, (pl.: asztalos—kovács—kádár—bognár) e) Vegyes céh a négynél több szakmát egyesítő, más néven generáliscéh, gyakran egy település összes mestereinek társulása (Jákó), de előfordul céhes központokban is (Veszprém, Pápa), s van úgy, hogy egy népes szakcéh mellett a helyiség összes többi mesterei társulnak egy vegyes céhbe. Pl. Herenden volt egy takács- és egy vegyes céh. f) Körzeti céhnek az olyan társulást hívjuk, amelyben nem egy város, vagy más település, hanem nagyobb területi egység mesterei társulnak közös céhbe. Ennek három fajtája ismeretes. Az egyik olyan mesterségeket egyesít, amelyekből sokan vannak (pl. Veszprém és környéke takácsok, Devecser és környéke csizmadiák), a másik a különféle vizek mellett levő 1. sz. táblázat Az arányok nagyságrendje a megyében nagyvonalakban egyező az országossal, mivel a bőr és textil (3. 4. csoport) aránya mindkét megoszlásnál hasonló nagyságú (46,1, illetve 51,9%), mégis a fent bemutatott csoportosítás két okból sem alkalmas a kézművesipari struktúra pontos vizsgálatára: vízimolnárok területi céhei (Gaja és Bakonybér, Torna-Bitva és Hajagos vize molnárai). A harmadik típus több város (pl. Veszprém és Pápa asztalos, esztergályos, szitás, fésűs céh), egy járás (Veszprém felső járási kovács céh), sőt egy megye területére terjedt ki (Veszprém megyei kovács, molnár, takács céhek). A körzeti céhek mellett egyes helyeken ugyanabban a szakmában más helyi céhek is működtek. (Pl. Veszprém és Pápa asztalos céh mellett Veszprémben (1677-1865), és Pápán (1607-1856) is volt külön asztalos céh. A különféle típusú céhszervezetek állandó változásban voltak, hol kettévált - hol társult a céhek egy része, a mesterek számától, a gazdasági helyzettől függően. Új szakmák is keletkeztek, illetve az addig nem céhes mesterségek némelyike céhbe tömörült. A céhszervezetek magukban még nem alkalmasak arra, hogy a bennük szerveződött szakmák struktúrájára fényt derítsen, vagy valamiféle kapacitásszámításhoz kiinduló adatokat szolgáltathasson. Ezért a céhek száma mellett fontos annak meghatározása, hogy az ismert 162 megyei céhben a különféle szakmák hányszor fordulnak elő. Tehát az egynél több szakmás céheket egyszakmás, szakcéhekre (céhegység) kell átszámítani. Ezzel a módszerrel a megyében 216 szakmai előfordulást, azaz céhegységet találtunk. iparcsoportok képzésének módszerei (struktúra) A „Céhkataszter" osztályozási rendszerében az Erdély és Horvát-Szlavónia nélküli történelmi Magyarország és Veszprém megye kézművesipari struktúráját az 1. sz. táblázatba foglaltuk.

7 — Egyrészt az egyes csoportokban keverednek a szakmák, mint az 5. és 7-ben, továbbá nem tekinthető szakmai bontásnak a 6. csoport, s teljesen bizonytalan a 9. csoport tartalma, holott a céhek jelentős része van idesorolva. (18,7, illetve 11,8%.) — Másrészt ez a csoportosítás nem alkalmas a ma Ipari csoport 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Megnevezés Ország Veszprém megye % céh % Élelmiszer- és vegyipar 10,9 14 8,8 Fém, fémfeldolgozó és fegyver 7,1 11 6,9 Bőr és bőrfeldolgozó 22,2 24 15,0 Textil és textilfeldolgozó 23,9 59 36,9 Építőanyag, építőipar 9,5 24 15,0 Egyéb kézművesipar 4,1 9 4,4 Szolgáltatóipar, közi, keresk. 3,1 2 1,2 Mezőgazdaság 0,5 Csoporthoz nem köthető, vegyes 18,7 19 11,8 összesen 100,0 162 100,0 204