A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

László Csaba: A balatönszőlősi református templom kutatása

A balatonszolosi református templom kutatása LÁSZLÓ CSABA A Balaton északi partján húzódó dombvonulat mögött középkori eredetű települések követik egymást. Egyik közülük a Balatonfüredet Nagyvázsonnyal össszekötő út mentén fekvő Balatonszőlős. Bár csak néhány kilométerre van a tótól, annak éltető, gazdagító hatását itt már nem érezni. A napjainkban is csak néhány száz lakosú település soha nem tartozott a gazdagabbak közé. Ezzel magyarázhatjuk, hogy harmonikus faluképe, műemléki védettségre érdemes házaival a múlt század óta szmte változatlanul maradt meg napjainkra. Történeti adatok: Az őskortól kezdve lakott vidéken római kori és jelentős késő avarkori emlékeket találtak. A mai falu területén Árpád-kori településnyomokat is megfigyeltek.

1 A Vérbulcsu nemzetség birtokterületéről kora Árpád-kori okleveles adatokkal nem rendelkezünk. Nem tudjuk, hogy a királyság megszervezésekor milyen birtok lett a terület, a falu nevéből csak az itteni szőlőtermelésre következtethetünk.

2 Először I. András hamis tihanyi oklevelében szerepel „Zeuleus". Ezen oklevél Győrffy György szerint a XIV. sz. középső évtizedeiben készült.

3 A hiteles tihanyi alapítólevélben nem szerepel a falu, tehát az apátság csak később szerzett ott birtokot. Szent László 1082-re datált oklevelében a falu a veszprémi Szent Mihály egyház birtokaként szerepel. Ez az oklevél is egy XIV. sz.-i átiratban maradt ránk, így nem tudjuk, hogy adatai mennyiben XI. századiak. A XII. század elejére a vidék leghatalmasabb világi urai már az Atyusz nemzetség tagjai. Gazdagságukat mutatja, hogy Bánd fia Atyusz — apja végakaratának megfelelően — az almádi monostornak jelentős birtokokat adományozott Szőlősön. Monostorapáti mellett a hegyen levő, ma már csak romjaiban látható egykori bencés apátság 1121. évi alapítólevelében hallunk először hitelesen Szőlősről: „in loco qui dicitur Zeuleus vineas II. cum totidem cultoribus" kapott a kolostor.

5 1211-ben Oros apát összeíratta a tihanyi apátság addig kapott birtokait, és azokra II. Andrástól megerősítő okievetet kért, amelynek tanúsága szerint „in villa Zeleus sunt udvornici...". A név szerint is ismert jobbágyok földjén kivül további 600 hold földje volt még a faluban az apátságnak. Ugyanezen oklevél említi, hogy az oroszkői remeteségnek is volt birtoka Szőlősön. A Szent Miklósról elnevezett oroszkői remeteséget a kutatás á Tihanyi-félszigeten levő barátlakásokkal azonosította.

6 Egy 1222-ből származó oklevél szerint ekkor Szőlősön birtokolt a veszprémi káptalan is, de már korábban is volt a faluban szőlője.

7 Az Árpád-kor végén, 1300-ban tűnt fel először a veszprémi káptalan nemes jobbágya, a Biliegéről való Erdős fia Ányos. A falu középkori történetében ő volt a legnagyobb birtokszerző. Huszonnégy éven át tudjuk követni földvásárlásait, földcseréit. Első alkalommal Márk veszprémi jobbágytól vett Szőlősön tíz pénzért egy hold szőlőt és földet. Az oklevélből megtudjuk, hogy a vásárolt föld szomszédságában volt a zirci apátság és két rokon nemes: Arnold ispán és Volpod birtoka.

8 Néhány évvel később 1309-ben, Ányos földet cserélt. A szomszédok között ekkor tűnt fel először a fehérvári káptalan és a zalavári apátság mint birtokos.

9 Ugyanezen évben keletkezett Dénes ispánnak, a veszprémi káptalan tiszttartójának végrendelete. Ebben az örökhagyó részletesen felsorolta, hogy korábban kitől mennyi földet vett, és mindezt — fia nem lévén — a veszprémi káptalanra hagyta.

! ° Négy évvel később 1313 nyarán Dénes ispán eladott a káptalan engedélyével Ányosnak két hold földet, amely a szőlősi „capella Virginis Marie" fölött feküdt, tőle északra. A vételár két bécsi márka volt. Dénes a helybéli kápolnában levő részének a felét is Ányosnak adta, kikötvén, hogy midőn ,4psam capellam lapidibus muroque ipse comes Dionisius una cum cognatis suis edificarent aut construere intenderent" Ányos köteles két márkát adni a költségekhez. A kápolna az oklevél szerint világi birtokos, Dénes ispán és sógorai földjén állt. A forrás egyértelműen kőből, fallal átépítendő kápolnáról beszél, az előző épület fából volt. Az 1309. évi végrendeletben nincs szó templomról, és 1313-ban át akarják építeni, így a fatemplom csak e két időpont között épülhetett, a kőtemplom pedig csak 1313 után.

1 ! A XIV. század elején Szőlős szomszédságában volt Lőrinte nemzetségből való Lőrinte ispán birtoka. Az ő kezén volt egyebek között Essegvár is.

12 Lőrinte fia, Tamás 1318-ban Szőlőst és környékét fosztotta ki. A világi birtokosok közül Dénes ispán, Arnold és Volpod földjeit pusztította, nemeseket vetett fogság113