Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
BUBICS ISTVÁN: Római és középkori kőfaragványok petrográfiai vizsgálata
Római és középkori kőfaragványok petrográfiai vizsgálata BUBICS ISTVÁN Bevezetés Ma már több mint tíz éve annak, hogy a veszprémi Bakonyi Múzeum életre hívott egy munkacsoportot abból a célból, hogy a külföldi példák tapasztalatai alapján a régészeti kutatást különböző szakágak bevonásával egészítsük ki. Itt elsősorban vegyészek, geológusok jöttek össze és az általános útmutatás után személy szerinti témaválasztás következett. Az archeopetrográfía tudománya ma már nem ismeretlen hazánkban sem. VADÁSZ ELEMÉR, VÉRTES LÁSZLÓ (1965) munkái alapul szolgálhatnak. Hazánk területén kívül már több évtizede vizsgálják a régészeti leleteket. STONE J. F. S. (1952) a kőeszközök petrográfiai vizsgálatának fontosságára hívja fel a figyelmet, de nem feledkezik meg a vizsgálattal nyert adatokból levonható megállapítások határáról sem. A régészet segédtudományi módszerei azonban leginkább a finom kőeszközök (munkaeszközök), dísztárgyak vizsgálatára irányultak. A különböző épületdíszek, tartó- és támaszelemek kőzetből való alkalmazását elsőnek az egyiptomiak használták. E kor építkezéseire a sírépítmények a jellemzők (piramisok, masztabák). Az archaikus alakú lakóházak a fáraók palotáinak kialakulásával négyzetes alaprajzúvá váltak. A paloták és a templomok sík mennyezetét sűrű sorokban húzódó oszlopsorok tartották. Fa hiányában nemcsak a támaszok készültek kőből, hanem a gerendázat is. A sima, tagolatlan kőzetfelületeket gazdagon díszíti rajzolat és vésett képírás. Az i. e. 400-as évekre teljes pompájában kibontakozó görög építőművészet az asszír, babiloni és egyiptomi építészetből nőtt naggyá. Ekkor fejlődött ki igazán az épületszobrászat (kariatida). A rómaiak építészete felhasználta az etruszk nép művészetét, de részletformákat vett át a görögöktől is. Az erős központi katonai hatalom, a kitűnő szervezés a javak gyors felhalmozódásához vezetett. Fellendült az építkezés. Az agyag, illetve tégla és fa használata mellett egyre nagyobb szerephez jutott a különböző kőzetek használata. Hazánkban a rómaiak az elsők, akik faragott kőanyagot használtak építkezéseikhez. Az építkezéshez szükséges kőanyagot tehát sokszor tekintélyes távolságban fekvő lelőhelyekről kellett szállítani Falazó kőanyagnak általában faragatlan követ használtak. Ez esetben közömbös volt a kőzet fizikai tulajdonsága. Csupán az volt a fontos, hogy a szilárdsága, fagyállósága megfelelő legyen, szállításkor, használatban ne essen szét. Különleges gondot kellett fordítani azonban a faragványokra szánt kőzetek kiválasztására. A rómaiak korán rájöttek arra, hogy ilyen célra legalkalmasabb a homokkő, valamint a homoktartalmú, pórusos mészkőzetek, melyek kellő vastagságú padokban válnak el. De a helyi adottságoknak megfelelően szívesen használták a vulkáni tufát és lávakőzeteket is. Az utóbbit leginkább útburkoló lapokként alkalmazták (Szombathely). Az építési faragott köveken kívül jelentős kőanyagfeldolgozást jelentett a síremlékek (sírkő) és szarkofágok készítése is. Ha a faragványokat áttekintjük lelőhelyük szerint, azt tapasztaljuk, hogy a helyi gyűjteményekben több-kevesebb, a környező kőzetkifejlődésektől eltérő kőzet is fellelhető. Különösen változatos építő- és faragványkőzetek találhatók síkvidéki tájakon (Tác, Dunaújváros). Ilyenkor felvetődik a kérdés, vajon honnan származnak a kőzetek, vagyis hol volt a bányahely. Ennek eldöntése persze nem oly egyszerű feladat, hiszen azonos kifejlődésű és földtani korú kőzetek különböző helyeken megtalálhatók. így pl. Budapest D—DNY-i peremén, de attól távolabb is, nagy kiterjedésben felszínen van a miocén mészkő (Tétényifennsík, Sóskút, Zsámbék stb.). Az a mészkő, amely egyébként nagyon jó fizikai tulajdonságai miatt még ma is kedvelt építőközet (kissé homokos, durva mészkő), melyet tömbökben, blokkokban fejtenek, ma már korszerű technológiával, gépekkel. Érdekes, hogy ennek ellenére az aquincumi faragványok közölt (oszlop, sírkő, szarkofág) eddig még nem találtamebből a mészkőből. Ezt persze érthetővé teszi a közelben fekvő (KisceIli-fennsík) ugyancsak jó tulajdonságokkal rendelkező pleisztocén korú forrásmészkő, valamint a miocén andezittufa. Ugyancsak miocén (Kárpátién emelet) lithothamniumos mészkő található Bánta-pusztán, Zánka környékén (Veszprém megye) és Fertőrákoson (Vas megye). Természetes, hogy az építő-, díszítőkő kitermelését elsősorban az egykori település környezetében kell keresni Nagy volumenű kőanyag szállítása nagy távol-