Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

BUBICS ISTVÁN: A diszeli Halyagos-hegy bazaltjának földtani vizsgálata

í'Ut' 1 êé fêidfon, va/rÁtp ». j—•*«** 21. ábra: Diszel — 2. sz. földtani szelvény, (szerk.: Bubics I.) Abb. 21: Diszel — geologischer Aschnitt Nr. 2. (Konstr.: I. Bubics) rint alakult. A bazalt mai morfológiáját és így vastagságát is a pleisztocén folyamán végbement erózió alakította ki. Az is kézenfekvő, hogy a legnagyobb vastagság a hegy középvonalát képező Láz-tető és a Lukács-bánya (II) között húzódó gerinc mentén van (19. ábra). A Di-2 és Di-10-es számú fúrásokban 71, 10, ill. 78,70 m vastag bazaltot harántoltak. Ugyanakkor a hegy K-i és D-i részén 44,5 m, míg az ÉK-i kiemelkedésnél (Di-5. fúrás) 22,8 m vastag bazalt volt. Általában a peremek felé minden irányban, fokozatos elvékonyodás tapasztalható, de vannak nagyjából kitartó vastagságú helyek is, ahol a bazalt meredek oldallal záródik (20, 21. ábra)

% A vastagságok eloszlásáról nagyon jó képet nyújt a mágneses és geoelektromos mérésekből szerkesztett térkép (19. ábra). Mint ismeretes, a bazalt mágneses szuszceptibilitása nagyságrendekkel nagyobb, mint a pannon üledékeké. Ezért a szükséges korrekciók figyelembevétele mellett a kiterjedés és a vastagság is meghatározható. Sőt, mint a komplex mérések értékeléséből kiderült, a bazalt minőségére, kifejlődés típusára (tömör, salakos) is következtetni lehetett. Pontosabb minőségi elosztást nyerhettünk geoelektromos mérések alkalmazásával. E minőségi megkülönböztetésekre a földtani szelvények utalnak (20, 21. ábra). IRODALOM - LITERATUR BALKAY B. (1973): Bazaltoszlopossággal kapcsolatos megfigyelések Indiában - Földt. Közi. 103. BÖCKH J. (1872): A Bakony déli részének földtani viszonyai - A Földt. Int. Évk. II. 2. BUBICS I. - LANTOS M-né (1973): A diszeli bazaltkutatás összefoglaló földtani jelentése. Részletes fázis. Kézirat. ERDÉLYI J. (1941): A balatoni bazalthegyek ásványai Földt. Ért. 2. F. S. BEUDANT (1818): Voyage mineralogique et géologique en Hongrie pendant l'armée. Paris. JUGOVICS L. (1952): Tapolcakörnyéki bazalttufa előfordulások. Földt. Int. Évk. JeL 1944. évtől. P. 13-23. JUGOVICS L. (1961): A nemesgulácsi és diszeli bazaltbányák egyesítése a diszeli Halyagos-hegy, különös tekintettel a természetvédelmi és gazdasági vonatkozásokra. Építőanyag. JUGOVICS L. (1961): Összefoglaló földtani-kőzettani beszámoló és készletszámítás a diszeli Halyagos-hegy bazaltterületéről. Kézirat. MAURITZ B. (1948): A dunántúli bazaltok petrokémiai viszonyai - Földt. Közi. id. LÓCZY L. (1911): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezek vidékek szerinti letelepedése. A Bal. Tud. Tan. Eredm. VITÁLIS I. (1909): A balaton-vidéki bazaltok - Bal Tud. Tan. Eredm. 1.