Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

BUBICS ISTVÁN: A diszeli Halyagos-hegy bazaltjának földtani vizsgálata

4. ábra: Az 1. számú bányaudvar alsó (oszlopos bazalt) és felső homlokfalai Abb. 4: Die untere (säulenförmiger Basalt) und obere Front des Grubenhofes Nr. 1. mokot bányásznak (18. ábra), mely tömegében fehér színű, jól osztályozott, finom szemcséjű homok. A 6-8 m vastagságban feltárt homok többnyire egységes, finoman rétegezett, esetenként nem hosszan tartó, kiékelődő padokban apró kavicsos homok iktatódik közbe. Ezek a kavicsos padok különösen gyakoriak a bányafal felső szintjében. A hegy ÉNy-i oldalán megbontott pannóniai rétegek arra is rávilágítanak, hogy az említett kavicsos betelepülések egyre nagyobb vastagságot érnek el. Az utóbbi, ma már nem művelt bányahely bázisán éppen e kavicsos rétegsor található. Ez még fehér, világosszürke színű. A kavicsok leginkább kvarc, kvarcit összetételűek, jól gömbölyített, méretük 0,5-1,0 cm. A kavicsos homokpadok nem egységes felépítésűek, hanem, 5,6. ábra: Gömbhéjas elválású alakzatok pados elválású bazaltban I. bányaudvar, felső szint éppen a keletkezési körülmény miatt, ferde rétegzett struktúrájúak. Ezáltal a rétegen belül önálló homok és kavics rétegkötegek váltják egymást. Ezt követően fokozatos átmenet mellett kőzettanilag bár hasonló, de színében már eltérő üledék következik. Ettől kezdve a 15-20 m-es üledék halványsárga színezetet vesz fel. A kavicsok még az alján megtalálhatók, de már nem rendezett zsinórokban, hanem egyenlőtlenül szóródva. Majd kimaradnak a kavicsok és sárga, finom szemű homok és finom homokos aleurit, az utóbbi váltakozva 1-1,5 m vastag homokpadokkal épül fel a látható rétegsor. Az erre települő rétegeket már a bazaltot harántolt fúrások adataival egészíthetjük ki. Ily módon a záró rétegtagok már a meginduló vulkanizmus nyomait jelölik. A pannóniai homok és homokos aleuritban új elegyrészként jelenik meg a vulkáni eredetű obszidián, földpát és finom szemcsés bazaltlapiüi. Itt még ebben a szintben a terrigén és vulkanogén elegyrészek egymással keveredve jelennek meg, tehát tufás üledékek keletkeztek. De a réteg fölött 0,5—1,0 m távolságon belül már néhány cm-es, majd dm-es nagyságrendű tiszta tufapadok jelennek meg. A vulkáni törmelékanyagok között azonban még megtaláljuk a terrigén üledék anyagokat is, melyek aleuritos homok kifejlődésben vannak jelen. Az első vulkáni réteg megjelenésétől számítva 2-2,5 m vastagság után végleg uralkodóvá válik a vulkáni törmelékanyag. Az ismertetett rétegtani felépítés elsősorban a Halyagos-hegy É-i felére érvényes. A hegy legdélibb fúrása (Di-3). a tömör bazalt alatt 1,5 m vastag tufás és 10,9 m vastag agyagos homokot és homokot tárt fel, mely a leírás szerint tufás üledék volt. A hegy É-i és D-i oldalán észlelt különbség elsősorban közvetlen a bazalt fekvőjét képező összefüggő tufa vastagság különbségében nyilvánul meg. A tiszta piroklasztikum helyzetét, területi elterjedését az egykor megindult vulkáni működés alakította ki. A hegy É-i, ÉK-i területén hozzáférhető piroklasztikum kibúvás (3. ábra), valamint a Di-5., 6. sz. fúrások tanúsága szerint a vulkáni törmelékanyag vastagsága 12—15 m. Ezzel szemben a D-i oldalon a Di-3. sz. fúrásban csupán 1,5 m vastag törmelékanyagot ismertünk meg. Ha a tufapad felső határszintjének tengerszint feletti magasságát vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az É-i és D-i oldalon ez közel egyszintben van. A vastagságkülönbséget tehát az alapmorfológia is befolyásolta. 3. A vulkáni működés folyamatának rekonstrukciója A vulkáni működés törmelékszórással induló folyamata után, a kezdeti explózió megnyugvásával indul meg a láva Abb. 5,6: Spharolitisch abgesonderte Formen im bankig abgesonderten Basalt des Grubenhofes Nr. 1. oberes Niveau