Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. TAPFER DEZSŐ: Az egerészölyv (Buteo buteo L.) előfordulása és fészkelése a Keleti-Bakony ban (1942—1977)

Az egerészölyvek vonulása Területünk ölyvpárainak több mint a fele évről évre megtartja a fészkelési areálját. Persze, messzüől történő távcsöves vizsgálatokkal csak valószínűsíteni lehet a visszatérően fészkelő ölyvpárok azonosságát, ha jellegzetes egyikük vagy mindkettőjük toUruhája. Néhány esetben sikerült már így valószínűsítenem a Gaja-völgyben, iUetve a Barok-völgy középső szakaszán ugyanazoknak az ölyveknek az ismételt visszatérését. A küepült fiatalok kóborlásáról, vonulásáról eddig igen kevés bakonyi adatunk van. Egyetlen esetben került meg, gyűrűzött, küepült fiatal: a Fehérvárcsurgó és Guttamási közötti vegyes tölgyerdő ölyvpárjának az ötvenes évek végén meggyűrűzött egyik fiókája (3 fiatal ölyvből) néhány hónap múlva Soponyánál (kb. 60-70 km-rel DDk-re) került meg. Késő őszig ragaszkodnak az öreg ölyvek fészkelőterületük erdeihez. Novemberben-december első felében kezdenek rendszeresen délebbre húzódni, ha hidegebbre fordul az időjárás. Többségük a Balkán-félsziget tengermeUéki, melegebb tájainál nem megy messzebb. Kisázsiában, az Anatóliai-félsziget török területeüe is átmennek, de csak a déübb, melegebb tájak felé tartva. Nem mennek a télen hideg, havas Anatolia, a félsziget közepe és belseje felé. Ciprus, Kréta, a gyérebben erdős Tunisz, a Földközi-tenger melléki algériai tájakig is eljutnak egyesek, ületve megállapodnak pár hétig ezeken a tájakon. Visszatérésük a Bakonyba enyhe tél után (és a legtöbb tél a legutolsó húsz-egynéhány évben tényleg aránylag enyhe és rövid volt) már február közepétől-második felétől megfigyelhető volt. Északabbról átvonuló, dél felé tartó egerészölyveket néhány száz méteres magasságban októbertől-novembertől kezdve megfigyelhettük néhányszor. A mi területünk ölyvei ezekhez nem szoktak csatlakozni A beköszöntő hidegebb év végi hetektől függően, kóborolva, helyi kisebb, laza csoportokba verődve húzódtak le dél felé. Rendkívül enyhe teleken (erdészek elbeszélése szerint) bakonyi ölyveink nem is vonultak volna el (pl. a 60-as évek végén). Erről magam nem tudtam meggyőződni. Az egerészölyvek visszatérése rendszerint csak néhány együtt tartó ölyv érkezésének a megfigyelésével állapítható meg, lassan már hóolvadásos vagy hómentes február középi február végi hetekben. Először a messzüe hangzó, jeUegzetes ,,kiő-kiŐ", „miő-miő" kiáltásukat, „nyávogás"-ukat halljuk meg, majd megpillantjuk a feüöppenő, vagy valahol a magasban már méltóságteljesen köröző egerészölyveket korán, még 1. táblázat Egerészölyvek fészkelő állományának alakulása a Keleti-Bakony 12 tájegységében (1942-1977). Tab. 1: Die Gestaltung des Mausebussard-Horstbestandes in 12 Landschaften des östlichen Bakony-Gebüges (1942-1977) Az erdei táj, melyben az ölyvek rendszeresen fészkeltek 19421945. 19461950. 19511955. 19561960. 19611965. 19661970. 19711975. 19761977. Gaja-völgy: Kajmáti, öreg-hegy 2 2 1 i 2-3 2-3 2-3 2-3 Gaja-völgy: Vaskapu 1 i 1 1 2 1 A Szilvágy és környéke 1 1 1 i 1-2 1 1-2 1 Bogrács-hegy, Bús-hegy 1 1 1 i 2 2 2 2 Barok-völgy és fennsíkos két oldala 3-4 2-3 2-3 2-3 4-5 5 5-6 6-7 Hárs-hegy Csüding-vár 1 1 1 1 1-2 Békás-hegy 1 1 ? 1 1 2 Vár berek öreg Futóné 1-2 1 1 1 2 2 3 2-3 Széna-hegy Bakonynána Gaja-szurdok 1 1 1 2 1 2 3 Vadhányás-hegy 1 1 1 1 1 1-2 Tárnoki-erdő 1 1 1 1 1-2 2 2 2-3 Asztalos-hegy 1 1 1 1-2 2 2