Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. TAPFER DEZSŐ: Az egerészölyv (Buteo buteo L.) előfordulása és fészkelése a Keleti-Bakony ban (1942—1977)

1. ábra: Egerészölyv (Buteo buteo) Abb. 1: Mäusebussard (Buteo buteo) ritkán fordul elo, még a meglehetősen hosszú megfigyelési időszakom alatt is) egymást nem támadták. Úgyszintén sohasem voltak összecsapásaik a levegőben a vöröskányákkal sem. Nem így azonban a némelykor szintén itt-ott az ölyvpárok közelében fészkelt kerecsensólymokkal (Falco cherrug). A sólymok támadták mindig az ölyveket, és kivétel nélkül csak a levegőben. Éles csapásokkal, de vijjogás nélkül. Ugyanígy támadják a kerecsenek (más erdeinkben) a parlagi sasokat is. A féüg kész vagy már készen álló fészkeikben viszonylag kisebb átmérőjű ölyvfészkek elfoglalását a kerecsenek által a Keleti-Bakonyban sohasem láttam. Itt a kerecsen különben a legtöbbször sziklán fészkelő volt. Valószínűleg azért nem támadják a kerecsenek a sohasem a fák csúcsán lévő ölyvfészkekben az egerészölyveinket, mert a sok ág miatt a törzsek mentén, a középső fa magasságokban lévő fészkekre egyszerűen nem tudnak akadálytalanul rácsapni-rárepülni. Nem így a hársfák, a bükkfák némelyikének a csúcsain lévő, vagy egyszer-egyszer tölgyfacsúcson is megtalált parlagisas-fészkeknél. A parlagi sasok akadálytalan rácsapást biztosító fészkeit a kerecsenek némelykor el is foglalták. Fészkelés és a költés - a fiókanevelés Bakonyi tájainkon az egerészölyvek fészekalja a legtöbbször áprüis második felére teljes. Rendszeresen, éveken át így volt ez a „szabályszerűen" lezajlott telek és a márciustól fokozatosan bekövetkezett kitavaszodás során, a kedvező hŐmérséklet-alakulású tavaszokon. Rendellenesség bekövetkezésekor - túl későre, pl. csak ápriüs utolsó napjaüa, május első felére beköszöntő tartósabb felmelegedés esetén - tapasztalható volt viszont az egerészölyv-fészakaljaink egy hónap körüü késése is. Az ötvenes évek második felében figyeltem meg gondosabban először üyen jeUegű, igen hűvös — sőt, inkább hideg - kora tavaszi heteken, hogy az ölyvfészkeléseknél a vázolt jelentős késések bekövetkeztek. Az átlagos fiókaszám szintén csökkent üyenkor. Az 1960-as évtizednek a tavaszi hónapjai több mint 50%-os arányban üyen jeUegűek voltak. Legutóbb meg éppen 1977-ben maradt el teljesen a megszokott, igazi tavaszias április. A jeges esó's hetek után az ölyvfészkelések megfigyelt többsége is üyen jelentősen megkésett. A kelet-bakonyi tájakon a fészekaljátlag 3 tojás volt (ritkán 2, ületve 4 - sohasem láttam 5-öt, bár az európai-középeurópai üodalom leűja). Háromnál több ölyvfióka eddig egyetlen esetben sem nőtt fel. A hatvanas évek első felétől gyakoribbá vált a csak kettő-kettő egerészölyv-fiatal felnövekedése és kűepülése. A fészkelő párok száma tehát emelkedett, a fészakaljából felnövekvő ölyvfiatal-átlagszám viszont csökkent a hetvenes és hatvanas években. Egyes adatok arra mutatnak, hogy az eddig északabbra vonuló ölyvpárokból maradhattak vissza többen a most eltelt másfél-két évtizedben a Kárpát-medena középső tájam, így a Bakonyban is. Ezzel kapcsolatban azon ban még jelentős számú összetett, több országra is kiterjedi megfigyeléssorozatra lenne szükség. Bakonyi tájainkon rendszeresen megfigyelhető ragadozó madaraink között tájékozódva egerészölyveinkről még azt i megállapíthatjuk, hogy a Keleti-Bakony szegélyén ezek a leg nagyobb, repülés közben is megfigyelhető ragadozómada raink. Kiterjesztett szárnyaikkal elérik, vagy kissé meg is ha ladhatják az 1 méteres „fesztávolságot", testhosszúságuk mej az 50-55 centimétert. Keringés közben az egerészölyvre ; széles és hosszú szárny és a rövid és legtöbbször ívben széjjel tárt, kerekített végű farok a jeüemző. Szárnyán, alul a meüső sötétebb részből mögötte egy világosabb mező határolódik el A széles ívű farkán egyszerű sötét végszalag látható (repülé közben is, fordulóban felüüől), míg a karcsúbb darázsölyvné szélesebb hármas harántcsíkozás figyelhető meg a keskenyebl farkon. A gyakran száraz ágcsúcson, legelőszéli vastagabb ka rón üldögélő egerészölyvnél jó távcsővel, a faroktollazaton < széles, sötét végpánt mögött, még 8-12 igen keskeny és hal vány keresztsáv is észrevehető. ToUazatuk színe szinte példányonként változó lehet. A. leggyakoribb szürkésbarna hátoldalú ölyvek meüett többszöi megfigyelhető volt az egészen sötét, feketésbarna is. Igen rit kán még szembetűnően világossárgás alaptoUazatú példányok (a pár egyik tagja) is. Szabályszerűen érkező tavasz során április második félért teljes ölyvfészekaljaink mostanában rendszerint 3 zömök to jásból állanak, 55-60 mm-es tojáshosszal. Alapszínük felhő zötten zöldesfehér, vörösesbarna foltokkal. Néha a valamivé tompább tojásvégen sűrűbb foltozással. Főként a toj ó kotlik A fiókák a 28-31. napon kelnek. A május második feléremájus végére kikelő ölyvfiókák tömött, selymesen fehér tolla zatúak. Csakhamar fokozatosan sárgul-barnul, sötétedik a tol lazatuk. 6—8 hétig is a fészkükben maradnak, közben az örej ölyvek szorgalmasan hordják számukra a zsákmányt, napköz ben akár hatszor-nyolcszor is. Leggyakoribb és legkedvesebt táplálékuk a mezei egér és a pocok. Olykor sikeresen vadász nak az öreg ölyvek az ürgére, néha a hörcsögre, esetleg Í vakondra is. Felkapják a réten egyszer-egyszer a zöld gyíkot a békát is. Irodalmi adatok szerint még síklót is zsákmányol nának néha - ezt én nem figyeltem meg. Nagy testű rovaro kat — pl. lótetűt, a nérrúleg kisebb cserebogarat - viszom láttam néhányszor. Apróbb madarakat, főleg frissen küepült még ügyetlen fiókákat, pl. mezei pacsütát, verebet színtér elkaphatnak (az egyik erdei fészekfelvételemen jól látszik szajkózsákmányuk jeUegzetes szárnytükörtoUa). Egerészölyveink így a táplálkozásukkal lényegében gazdaságilag is hasznosak számunkra. Egyoldalú és túlzó szemléiéi lenne egyedül az „okozott haszon vagy kár" alapon megítélni ölyveinket, és a többi madarat is, talán elsősorban ragadozómadarainkat. Mégis meg keU jegyeznünk alaposan, és tanítgatva-felvüágosítva a vadászokat, a falun lakókat, a természetjárókat elsősorban, hogy egy-egy ölyvpár naponta akár több tucat egeret, pockot is zsákmányol, no meg a legtöbb további zsákmányállatukkal sem károsak számunkra. Méltóságteljes keringésük repülés közben, a testnagysá guk, a már februártól gyakran hallható jeUegzetes hangjuk mind-mind erdeink és a környező mezők, rétek érdekes, meg becsült madarává teszik ölyvünket. A legutóbbi években mej a fészkelő pároknak a Keleti-Bakonyban is észlelt megszapo rodása különösen érdekes és a jövőben is figyelemmel kíséren dő változás. A nyár elejére legkésőbb küepülő ölyvfiókák viszonylag rövid ideig, csak pár hétig maradnak a fészkelőhelyek közvetlen környékén. Oda a következő évben (vagy években) sem térnek vissza. A fészek elhagyása után még mintha az öregek bizonyos fokig üányítanák, tanítanák Őket, igen rövid ideig Augusztustól már mindenképpen messzebbre kóborolnak.