Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. MARIÁN MIKLÓS-MARIÁN ORSOLYA: A Fenyőfői Ősfenyves kétéltűi és hüllői

1. ábra: A fenyőfői ösfenyves vázlatos térképe Abb. 1 : Kartenskizze des Urtannenwaldes von Fenyőfő Szárazföldi bio topok A. „Szélsőségesen száraz" mikroklírnájú biotóp a Festuca vogi/w/ő-erdeifenyves asszociáció. Alacsony, földig-ágas fái csoportokban állnak. Tisztásaikon telepes zuzmók, mohok és magyar csenkesz (Festuca vaginata) és árvalányhaj (Stipa pennata) ritkás gyepe él. Kétéltűeket ritkán találunk itt. A hüUők közül is csak csekély számban fordul elő a fürge gyík és a zöld gyík. B. „Igen száraz" mikroklímája biotóp a Festuca sulcata erdeifenyves asszociáció. A magas növésű erdeifenyők zárt áüománya alatt alig van aljnövényzet. Sokszor azonban laza állományt alkotnak. Elegyednek is tölggyel, nyárral. A bokorszintben bodza, akác, boróka él. A talajszint jeüemző fűféléje a barázdált csenkesz (Festuca sulcata). (2. ábra).. A kétéltűek közül az ásóbéka, barna varangy, zöld levelibéka él itt. A hüüoket a törékeny gyík, fürge gyík és a zöld gyík képviseü. Az erdő herptiliái jórészt az ökotont lakják. Magyarázata kézenfekvő: az erdőszéleken, tisztás szegélyeken, nyiladékok, erdei utak mentén két, esetleg három formáció találkozik és a kialakuló szegélybiocönózisban hatványozottan jobbak a táplálékszerzés lehetőségei, mint az asszociáció belsejében. Vízi biotópok A. Időszakos vízi biotópok a lapos völgyfenekek, anyagkitermelő gödrök, legfőképpen pedig a mély útbevágódások, amelyek tavaszi esőzések idején vízzel telnek meg és egy ideig, mint sekély vizű tocsogók szerepelnek. A vöröshasú unka szükségből üyen helyekre is lerakja petéit, melyek az esetek többségében - kiszáradás következtében - elpusztulnak. A mélyen fekvő, erősen árnyékolt, és így nedvesen maradó útbevágódásoknak későbbi időszakban is szerepük van a kétéltű ivadék életben tartásában (1967. VII. 30-án, Bakonyszentlászló közelében üyen helyen számos, alig 1 cm hosszú, éppen a tüdős-stádiumba lépett barna varangyot találtunk). B. Patakok Igen kevés és meglehetősen gyér vizű patak folyik át a tájon. A Bányaér és mellékágai, meg a Rétkerti-patak meüekágai ezek. C. ÁUóvizek a) A patakok elmocsarasodó holtágai kiváló élőhelyei a kétéljűeknek. b) A kevés nagyobb medencét a patakok vizével, vagy a patakok mentén terjedő amfibiák hamarosan benépesítik. Igen jó herptilia élőhely volt a bakonyszentlászlói elhagyott fürdőmedence, amelyet az utóbbi években feltöltöttek. Az állomány gyors növekedése figyelhető meg a bakonyszentlászlói téglagyár meUett néhány éve kialakított, nagy (mintegy 3000 m

1 felületű) kubikgödörben, melynek egy részét a széleslevelű gyékény és nád máris birtokába vette. Legnépesebb vízi biotóp a Fenyőfő községtől mintegy 2 km-re északkeletre elterülő ún. Halastó és erdei mocsár. (3-4. ábra). Jelentősége miatt kissé részletesebben ismertetjük.