Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. MARIÁN MIKLÓS-MARIÁN ORSOLYA: A Fenyőfői Ősfenyves kétéltűi és hüllői
A Fenyőfői Ösfenyves kétéltűi és hüllői DR. MARIÁN MIKLÓS - MARIÁN ORSOLYA Bevezetés A Fenyőfői ösfenyves herpetológiai vizsgálatával nemcsak az itt élő herptüiákat és ökológiai viszonyaikat kívántuk megismerni, de választ kerestünk a kérdésre, van-e egyedi vonása e különleges talaj- és klímaadottságokkal rendelkező, ősi növényzetű vidék amfibia-reptilia faunájának. Kutatásunk eredményét csak egy későbbi időpontban — a Bakony hegység herpetológiai viszonyait összefoglaló tanulmány keretében — szándékoztunk publikálni. A táj gyors átalakulásának veszélye azonban — amely a bauxitbányászat kiterjesztésével a jövőben valószínűleg még fokozódik — arra késztetett bennünket, hogy adatainkat már most közreadjuk. Ezzel is hozzá kívánunk járulni e kistáj vertebratológiai ismereteinek gyarapításához és a természetvédelmi törekvések elősegítéséhez. Hazai állattani irodalmunkban a Bakony hegységben, illetőleg környékén élő herptiliákkal igen kevés tanulmány foglalkozik. Az idevágó közleményeket egy előző munkánkban már felsoroltuk (MARIÁN-SZABÓ, 1968). A Fenyőfői ösfenyves amfibiáiról és reptiliáiról, tudomásunk szerint még nem jelent meg publikáció. Ez annál feltűnőbb, mert e vidék régtől fogva kedvelt területe a tudományos vizsgálatoknak, a Bakony-kutatásnak pedig egyik gyűjtési területe (TÓTH, 1973). PAPP JÓZSEF kimutatása szerint az elmúlt hét évtizedben 21, a gerinctelen állatokkal foglalkozó dolgozat jelent meg, de — a vadászati irodalmat leszámítva — a Vertebratákat tárgyaló egy sem (PAPP, 1971). Kutatómunkánkat túlnyomó részben az 1966. és 1967. években bonyolítottuk le, 1977-ben néhány helyen megismételtük, így képet kaptunk a faunában és környezetében folyó változások irányáról is. A vizsgálatot egyedek hálózásos gyűjtésével, részletes terepbejárással, megfigyeléssel végeztük. gyűjtést, figyelemmel a fauna kímélésére és a természetvédelemre, a legszükségesebb mértékre korlátoztuk. A gyűjtött anyagot Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeum őrzi. A gyűjtésben nyújtott segítségért, illetőleg az anyagnak vizsgálati célra való átengedéséért ezúton mondunk köszönetet TÓTH SÁNDOR múzeumigazgatónak, BANKOVICS ATTILA, ILOSVAY GYÖRGY, SZITTA TAMÁS és TRASER GYÖRGY Bakony-kutató munkatársainknak. Természeti viszonyok A Fenyőfői ösfenyves, a Bakony hegység északnyugati lábánál, a Fenyőfő, Bakonyszentlászló, Pápateszér, Bakonyszűcs községek által határolt futóhomokos, sík, illetve Fenyőfő és Bakonyszentlászló között lankás, dombhátas területen díszük (1. ábra). A terület északnyugat felé enyhén, l-2°-os szögben lejt. Fenyőfő tengerszint feletti magassága 281 m, Bakonygyüóté 204 m (DANSZKY, 1963). Száraz vidék, kevés és rendszerint gyér vizű patakkal. Éghajlata a Bakony félszáraz klímájához tartozik (PAPP L., 1968), amit erősen befolyásol a Bakony hegység északi oldalát fedő bükkösök szomszédsága. Innét a homok fölött felemelkedő, igen meleg^ levegő helyébe hűvösebb, párásabb hegyi levegő áramlik. így kiegyenlítődnek a hőmérsékleti szélsőségek. Ez a magyarázata az erdeifenyő itteni dominanciájának. Középhőmérséklete januárban - 2,0 C°, júliusban 19,5 C° (DANSZKY, 1963). Az évi csapadékmennyiség összege 669 mm. A legtöbb csapadék májustól augusztusig esik, ami a kétéltű lárvák fejlődése, a nyári félév erős harmatképződése pedig a kifejlett amfibiák fennmaradása szempontjából előnyös. Talaja az egykor a Duna medréből kifújt futóhomokból keletkezett. Nem karbonátos, gyengén humuszos homokból kialakult rozsdabarna erdőtalaján főleg a homoki erdeifenyvest (Festuco-Pinetum arrabonicum) és a Poa angustifolia cseres-tölgyest találjuk. Sok helyre Bromus sterilis és Poa angustifolia akácost ültettek. A tájrészlet ősiségét botanikai és zoológiai érvek bizonyítják: Az erdeifenyves a postglaciáhs fenyő-nyü korból származik és - elsősorban mezoklimatikus okok miatt - ma is természetes úton újul. Két, itt talált lepkefaj, az Eupithecia intricata Z. és Spudaea riticilla ESP. jégkorszak utáni maradványlelet (TALLÓS, 1958). Zoogeográfiai szempontból a Fenyőfői ösfenyvest, ületőleg állatvilágát a Magyar Középhegység (Matricum) faunakörzetben, a Bakony hegység (Bakonyicum) faunáját az Északi-Bakony faunakistályához sorolják (MÓCZÁR, 1939, PAPP, 1968). E beosztás nem mindenben egyezik a geológusok és botanikusok elgondolásával (PAPP, 1968). Az alábbiakban, vizsgálataink eredményeként kitűnik majd, hogy herpetológiai szempontból indokolt-e ez a besorolás. ökológiai viszonyok A vízfalat szempontjából fontos, a területre jeüemző biotópok közül a következőket emeljük ki.
