Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

FAZEKAS IMRE: A Keleti-Bakony nagylepkefaunája I. Királyszállás és környékének nagylepkefaunája

SCHIFF, stb.). Néhányuk mélyen behatol a zárt tölgyes övbe, mint például a Sterrha sericeata HBN., amely még az Alsóperepusztai-medencéből is előkerült (leg. FAZEKAS és fénycsapda). A terület mészkő és dolomit kopárosainak posztglaciális be nem erdősülését bizonyítja a diszjunkt areájú oreáüs-xeromontán Chcrsotis fimriola ESP. honossága is, amely legközelebb csak a Budai-hegyekben tenyészik, s viszonylag nagy hiátus után újból csak a Tornai karszton bukkan fel. Az arboreális életkörnyezetbe behatoló további expanzívabb xeromentán genusok képviselői (Ogygia nigrescens HÖFN., Euchalcia modesta HBN.) a Kárpát-medence gyors posztglaciális beerdősülése miatt (a praeboreálissal bezárólag) nem rendelkeznek szétterjedési lehetőséggel (VARGA, 1976.) így hazánkban igen ritka lokáüs fajok. Újabb vizsgálataim szerint viszont érdekes megjegyezni, hogy az Euchalcia modesta HBN. a Keleti-Mecsek gyertyános-tölgyeseiben (vulkáni alapkőzet felett) egyáltalán nem ritka. # Úgy tűnik, hogy teljesen megalapozottak azok a megállapítások (RÉZBÁNYÁI, 1976.), miszerint az Északi-Bakony az újabb faunisztikai vizsgálatok tükrében közvetlen kapcsolatot mutat a Praenoricummal, sőt annak kisugárzó hatása a Barok-völgyig érződik. Ezt igazolják a szubatlanti fenyér komponensek (Perconia strigillaria HBN., Isturga roraria F.), valamint a nagyszámú boreális, piceopinetáüs faj (Thera variata SCHIFF., Thera obeliscata HBN. Eupithecia tantillaria BSD., Eupithecia indigata HBN.) és több silvicol (Colostygia salicata HBN., Oporinia autumnata BKH.) mesophU elem (Cerapteryx graminis L., Eriopygodes imbecilla F.) küályw. I ív. I v. I vi. I vu. Ivm. I ixTx 9. ábra: A lepkék fényre repülésének aktivitása havonkénti megoszlásban 1976-ban Abb. 9: Die Aktivität der Schmetterlinge zum Lichtfliegen in monatlicher Einteilung im Jahre 1976. száüási előfordulása. Hasonlók a megfigyeléseim az Alsóperepusztai-medence környékéről is. A bakonyi faunakistájak (PAPP, 1968.) határai a nagylepkefauna alapján alaposan eltolódnak. A Keleti-Bakony mint faunakistáj kevésbé vonultat fel kizárólag a területre jeüemző faunaelemeket. Bár a vizsgálatok lezárása még hoszszú éveket vesz igénybe, de így is jól látszik, hogy a Balatonié lvidék faunakistáj-határa jóval a Várpalotai-fennsíkon túl húzódik és igen erőteljes a praenoricalis színezetű ÉszakiBakony behatolása a Keleti-Bakony területére. Fenti munkahipotézisemet alátámasztják a nemesgulácsi, csopaki, olaszfalui növényvédelmi fénycsapdák adatai is, ezek anyagát az elmúlt években módom volt feldolgozni, s amelyekről később önáüó tanulmányokban számolok be. Nem kizárt, hogy a Keleti-Bakony mint önáüó faunakistáj objektíve nem létező terület. A helyi Diurna-fauna elterjedési alaptípusok szerinti százalékos értékelése jól egészíti ki a fénycsapda-vizsgálat eredményeit. Ennek alapján megállapítható, hogy a fauna jelentős hányadát a Közép-Európában általánosan elterjedt, helyenként igen gyakori poücentrikus, palearktikus-holarktikus (UHERKOVICH, 1975.) fajok csoportja képviseü (55,283%). Különösen magas a kis fajszám eüenére is az euryők fajok (pl. Thymelicus lineolus O., Pontia daplidice L., Lycaeides argyrognomon BERGS TR., Issoria lathonia L.) részesedése (25,609%). A nyílt növényzetű helyeken jelentéktelen a szibiriai fajok száma, többségük csak a Barok-völgytől északra gyűjthető, s a fennsík jellegű területet a poücentrikus, palearktikus-holarktikus euryők fajok meüett elsősorban a nyugat-palearktikus xerophü sztyepp-elemek uralják (17,889%), közöttük több országosan igen ritka vagy lokáüs elterjedésű fajjal: Pyrgus fritülarius PODA., Spialia sertorius HFFMGG., Spialia orbifer HBN., Artogeia ergane GEYER. Az utóbbi fajok jelenléte csak tovább erősíti a Balaton-felvidékkel való szoros állatföldrajzi kapcsolatot s egyben a Vértes, Budaihegyek üányába mutató átmenetet. Ezek után tekintsük át a nappaü lepkék elterjedési alaptípusok és faunakomponensek (VARGA, 1963., 1964., UHERKOVICH, 1975.) százalékos megoszlását: Policentrikus palearktikus-holarktikus fajok: 55,283%. 1. hypereuryök fajok: 13,414%. Pyrgus malvae L., Erynnis tages L., Oxhlodes venatus faunus TRTI., Pieris brassicae L., Papilion machaon L., Lycaena phlaeas L. Everes argiades PALL. Plebejus argus L.,Polyommatus icarus ROTT., Aglais urticae L.,Melitaea phoebe D. et S., Coenonympha pamphilus L. 2. euryők fajok: 25,609%. Thymelicus lineolus O., Pontia daplidice L. Lycaeides argyrognomon BERGSTR., Issoria lathonia L. 3. euryők- silvicol- mesophil fajo k : 16,260%. Anthocharis cardamines L., Gonopteryx rhamni L., Leptidea sinapis L-, Artogeia napi L., Callophrys rubi L., Celastrina argiolus L., Polygonia c-album L., Argynnis paphia L., Mesoacidalia aglaja L., Fabriciana adippe cleodoxa O., Brenthis daphne D. et S., Clossiana euphrosyne L., Mellicta athalia RÓTT., Inachis io L., Vanessa atalanta L., Pararge aegeria L. Sibiriai fajok: 11,787%. 1. euryők fajok: 4,471%. Clossiana dia L., Minois dryas SC., Coenonympha glycerion BORKH. 2. nemoráüs fajok: 2,032%. Parnassius mnemosyne bohémien BRYK., Thecla betulae L., Araschnia levana L. 3. mesophyl fajok: 1,626%. Heteropterus morpheus PALL., Cupido minimus FUESSL. 4. hygrophyl faj: 0,406%. Lycaena dispar HAW.