A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében

Egy vejlingba, amibe mosogatni szoktak, vizet köll tenni. Annyi félbevágott dióhéjat beletettünk. Abba tettünk egy kis gyertyát, meggyújtottuk őket. Aztán aki lány fiúra gondolt, azt fölirta egy papírra és beleragasztotta a vajling oldalába. Aztán meggyújtották a gyertyákat és mentek a dióhéjak, mentek körbe, egyik erre, másik arra. És ahol elég a gyertya, olyan nevű férje lesz, hogy melyik kié gyertya. Karácsony másnapján volt." „Amelyik utcában a kutyák ugattak, mikor jöttek éjféli miséről, azt mondták, hogy ott lesz menyasszony, vőlegény. Ha csendes volt az utca, mondták, hogy nem lesz menyasszony, vőlegény a farsangban." A Szentestét együtt töltötte a család. A „vacsora utáni órák meghitt együttlétében teljesedik ki az Advent minden várakozása"

14

. Sötétedéstől, gyertyagyújtástól az éjféli miséig a játék, éneklés, a kártya foglalja le az emberek idejét. És ilyenkor járnak köszönteni lányok házakhoz, családokhoz. Semmittevéssel telik idejük, várják az éjféli misét, amelynek, mint az éjféli időszaknak általában, mágikus ereje van, a kísértetek járásának ideje, ,jelet látnak mindenben"

15

, másrészt a liturgikus hagyomány is erre a különös időpontra teszi Jézus születését. Ennek a kettősségében telik el az este : várakozással, a munka utáni semmittevéssel. Az ember és tárgyi dolog közötti szokások sora lényegesen rövidebb, tárgyhoz kötött cselekvési formák. Életszükséglethez való fűződésük erősebb. Természetesen a cselekvések nem mindig racionális tartalmúak, illetve éppen különböznek a teljesen racionalizált hétköznapoktól az ünnep varázsa, jelentése miatt. A karácsonyfa állítás falvainkban is általános, mint az egész országban mindenütt. (Jelentéséről, elterjedéséről, a paraszti kultúrába való bekerüléséről nem kívánunk szólni.). A karácsonyfa állítás a magyar ember számára nem csak a szokástartalmat jelenti, de fontos a fakultusz miatt is. Elsősorban nem a fenyőfában látják a karácsonyfaállítás fontosságát, hanem a zöld növény (borovicska) házba történő bevitelében. Bizonyítja ezt gyűjtésünk is. „Énnekem mindig lógott. Nem keresztes fenyő, hanem lucfenyő, borovicska. A keresztesfenyőnek már akkor lement a levele, mikor megvette az asszony. Aztán itt mindig söpörni költött. Aztán én meg hoztam a múlt esztendőben ilyen magasat e. Aztán üyen tűje volt e. Az Újévig megvolt, mégsem hullt le a levele. A keresztesfenyőt, meg már kidobták sokhelyen. Ennyit ér a borovicska. A gerendára lógattam föl mindig, de láttam, hogy asztalon is volt, meg sublóton. Énnálam mindig lógott a karácsonyfa." A 'fellógatott' karácsonyfa ismét bizonyítéka annak, hogy ebben a szokásban a zöldág a fontos, nem a polgári hagyományból bekerült karácsonyfa. A karácsonyi időszaknak nem csak rituális, cselekvő szokásokban volt meg a rendje. A mindennapi és szükséges cselekedeteknek is pontosan meghatározott élő szokása volt, melytől eltérni nem nagyon lehetett, nem is nagyon szoktak. A 'böjt, a várás jelképe, valaminek még exponáltabban való átélését eredményezi az idő felosztásával, az ünnep előtti időszaknak megkülönböztetésével. A böjt másik jelentése véleményem szerint a karácsonyi ételek hangsúlyozása, kötött rendjüknek még szigorúbban való betartása. Természetesen az étkezésre vonatkozó adatokat mindhárom faluban bőségesen tudtam gyűjteni. A böjti időszakhoz tartozik dec. 24-én a déli ebéd, mikor tejmártást, aszalékot, sóba-borsba bablevest ettek. Karácsony este aztán a 'paraszti finomságok' kerültek az asztalra. Disznóölésből maradt húsleves, töltött káposzta, édes káposzta, kocsonya, kalácsféle. Az étkezés rendjéhez tartozik az asztal megtérítése is. „Máskor nem szoktunk fehér abroszt teríteni, csak karácsonykor." Köveskálon ezt már másképpen mondják el: „Csak ünnepélyesen, szépen megterítettek. Nem raktak rá semmi különösen szokatlant. Itt nem voltak babonás szokások, mert ez vegyes község, régebben meg több volt a református." A katolikus Mindszentkállán az asztal már olyan gazdagon terített, hogy szinte elemzést kíván az asztalra tett 'mágikus' termés és termékenységvarázsló dolgok sorozata. „Karácsony este, Szenteste tettek az asztal alá búzát. Azt mondták, hogy a csirkék, amik kelnek, abból adjanak nekik elsőbe a búzából. Tettek kis szénát, meg káposztalevelet az állatoknak. Meg a csontbetegeknek kicsírázta to tt búzát. Ahol meg volt marha, ott szénát tettek. A szénát, azt mondták a régi öregasszonyok, hogy a Jézuska szamarának teszik, ezt szokták mondani a gyerekeknek. Marhákkal etették meg, de hogy mi volt benne a jó, nem tudom, de ilyen szokás volt itt." „Fehér abrosz volt az asztalon, meg az angyalok bora volt ott. Elmentünk éjféli misére, akkor a házigazda egy üveg bort tett a karácsonyfa alá és mikor éjféli miséről hazajött a család, akkor megitták az angyalok borát. A fehér abroszt meg csak karácsonykor használták." „Fehér abrosszal terítették meg az asztalt. Ott volt a karácsonyfa, meg az alma. Szénát raktak alája, hogy a marhák jó evők legyenek. Ez olyan régi babona volt. Karácsony éjjel, mikor a miséről meggyüttünk, akkor vittük ki a marhák elejbe, hogy jó evők legyenek." De nem csupán a megtérítéshez fűződtek meghatározott mozdulatok, szokások, tárgyak. Az asztalbontás is jelentéssel bír. „A karácsonyi abroszról, mikor leráztuk a morzsát, arra kellett rázni, amerre akartuk, hogy a csirkéink vigye." „A karácsonyi abroszt nem az utca felé ráztuk, hanem az udvar fele. Mindig a kert fele hajtottuk, úgyhogy a baromfiak hátrának legyenek, ne az utcára. Úgy szoktuk: háromszor meglebbentettük a kert fele, aztán úgy tettük fel a karácsonyi abroszt, úgy rá a karácsonyfát." Cs. Pócs Éva rendszerezte munkájában a karácsony ételeinek, terítési rendjének európai, magyar hagyományait. Gyűjtésünk alapján elfogadjuk, hogy a karácsony rendjében a növényi eredetű ételek voltak jellemzőek, és ez a vegetációval mindenféleképpen kapcsolatban van. A vegetációval való kapcsolatot jelenti az abrosz is, mert például átveszi a zöld ág (karácsonyfa) mágikus tartalmát, funkcióját. Az egész esztendő kalendáris szokásait vizsgálva megállapíthattam, hogy a karácsonyi ünnepkör a leggazdagabb ezen a területen, és az időjósló tevékenységeken kívül a karácsonyi szokásokat gyakorol307