A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében

Ez volt ez a három vers. Utóbb aztán úgy van, hogy: Kérjük Szűz már iát, Kérje az ő Szent Fiát, Hogy bennünket megtartson, Az ellenség ne ártson. Szép jelen, szép csillag, Szép napunk támad, szép napunk támad. ' ° Ez volt ez a négy vers. Iskolás gyerekek járták. Háromkirályok napján, de már megkezdték csütörtöki napon. Csütörtökön akkor megkezdték és jártak a hegybe is. Adományoztak aztán az emberek. Egy csapat járta végig a falut. Pénzt, diót, madulát kaptak ajándékba. A sapkájuk meg kétágas volt» A csillagot papírból csinálták és mindegyik fején volt a csillag." A Háromkirály-járás már nem a szoros értelemben vett karácsonyhoz tartozik. Kiskarácsony, Vízkereszt a 'járás' ideje, de mint korábban említettem, a szokás bemutatásánál nem az időrendi sorrendet tartottuk fontosnak. A szokás ilyen vagy szerkezetében hason ló előfordulása a Dunántúlon általános. Magam is gyűjtöttem a Szigetközben szinte teljesen azonos szövegű Háromkirály-járást. A pásztorköszöntés szokása minden faluban ismert, mindegyik helyen a szokás lefolyása, célja azonos. A szokást a következőképpen mutatom be: Karácsony este a pásztor, a tehenes durrogatott, a kanász kürtölt, s boldog karácsonyt kívánt, majd pálinkát, bort, diót, gabonát kaptak. Egyetlen adat mutat arra, hogy zaj csapáson kívül valamilyen szövegük is volt a pásztoroknak Szentbékkállán: „Erre az a szokás, hogy pásztorkodás idején el szoktak menni Szenteste a pásztorok házakhoz köszönteni: Karácsonyfa, karácsonyfa Jövel, jövel, jól megrakva Jövel imád, jövem. Künn az éjjel úr morogva, Benn a gyermek, szűk a szoba. Az éjjelnek boldogsága Te vagy kedves karácsonyfa. Ágaidon csengő-lengő Égő szilva, arany bogyó, Mézes-mázos báb, pogácsa, Piros, aranyos almácska. . . Hogy tovább hogy volt azt most nem tudom." Ez a pásztorköszöntő, mint a köszöntők alábbi sora, arra utal, hogy régebben a „szerencsekívánat . . . a szó mágikus erejében vetett hitben gyökerezik, eredetileg nem volt udvariassági szólam, mint manapság."

1 1 De ez vonatkozik az István, а János, illetve az Újévi köszöntőkre is. Ma már e névnapok köszöntésére nem is találtam külön köszöntőt, csupán egy általános formulát, amit újévi köszöntőnek mondanak. Nem véletlen - úgy gondolom — ez sem, hiszen e névnapok közel vannak az újév időszakához, jókívánságaikban már ugyanazokat a gazdagság—szerencse kívánságokat tartalmazzák, mint az újéviek. Az István köszöntésnek, vagy a regölésnek egyetlen töredékes változatát találtam meg Mindszentkállán: Szép fejős tehenet, PiCi csörgős tehenet Adjon a nagy Úristen E házigazdának! Hej rege rajta, Azt is megadhatja Ennek a házigazdának!" Azt hiszem, e rövid kis verstöredék is jelzi a bő ség-kívánást', valamint azt a hitet igazolja, hogy a „régiekben, primitív népi rétegekben . .. kisebb-nagyobb mértékben él a szó mágikus erejébe vetett hit. A szóval kifejezett kívánság egyúttal a teljesedést is jelenti, előkészíti. A regösök az eredeti felfogás szerint tehát nem közönséges köszöntők, hanem varázslók is."

12 Az Újévi köszöntők beletartoznak a névnapi köszöntés, a regölés sorozatába, ezt a felsorakoztatott szövegek is igazolják Szentbékkállán: Engedje az Úristen, Hogy számos boldog újesztendőt megérhessen Erőben, egészségben, Lelki üdvösséggel. Nem búbánattal, Hanem sok-sok örvendeztető napokkal! Újév után Újévet! Újév hozzon jó termést! Bort, búzát, tököt, babot! Kövér disznót, ötöt, hatot! Ez újesztendőben. Hogy a legnagyobbik sunkát vághassák a nyakamba Jövőre! Úgy engedje az Úristen! Egy köveskáli változat meg a következő: Itt az újév, íme itt van, Beköszöntött reggele. Új remény száll millióknak keblébe. Milliókkal, hű kebellel Én is mondok szent imát: Adjon Isten minden jót ez éven át! Az Aprószentek! egészségvarázslás szintén olyan szokás, amely megtalálható mindhárom általunk vizsgált faluban. Bálint Sándor szerint ez a szokás sem más, mint köszöntés, és összefügg az újévi szerencsekívánással: „az újesztendei szerencsekívánásnak archaikus formája. A zöld ág az élet ősi szimbóluma. Egyfelől a betegség szellemét akarják vele távol tartani, távozásra kényszeríteni, másrészt pedig nem más, mint analógiás varázslat. Célja a nőknél a termékenység, a gyerekeknél a növekedés elősegítése . . ."'

3 „Aprószentekkor szoktak korbácsolni erre. Vesszó'vel jártak. Kelé se s ne légy! Keléses ne légy! - mondták. A szomszédok egyik a másikát, meg a gyerekek szoktak korbácsolni erre. Az ilyen szerencsekívánás véleményem szerint jelentésében annyival több, hogy a zöld ággal, vesszővel közvetlen kapcsolatot is létesítenek, Az átvitel már nem csupán képletes, hanem fizikai közeliéiről is beszélhetünk, ami a varázslás erejét növelheti. Az ember és ember közötti cselekvésekhez tartozik egyrészt a jövendölés (-jóslás) és a Szenteste tevékenységeinek sora. Mindkét esetben a cselekvés önmagára irányuló, tehát a cselekvők a maguk érdekében tesznek valamit. Jövendölésre főként Mindszentkálláról tudok adatokat felsorakoztatni: 306