A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében

Karácsonyi szokások a Káli-medencében Z. SZABÓ ÁGNES A Káli-medence földrajzilag Révfülöptől északra elterülő zárt völgy, körös-körül dombok választják el a környező falvaktól. Első adat 1082-ben említi Kaál községet. A tihanyi apátság birtoka 1266-ban. Az eredetileg nyolc 'káli' faluból a török pusztítása után négy maradt épségben, és ez a négy falu — Kővágóörs, Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla — a XIII. század óta folytonosan lakott település. Területünk zárt völgy, mint neve is jelzi: medence. Teljes zártságról mégsem beszélhetünk, mert a körülvevő dombok sohasem akadályozták meg a lakosságot, hogy belátogasson Tapolcára, lemenjen a Balatonra, vagy eljárjon egészen Nagyvázsonyig. Ezt jelzi, hogy 'idevalósinak' tekinti magát az is, aki Nagyvázsonyban született. A földrajzi zártság nem jelent etnikai elszigeteltséget, különbséget a Balaton-felvidék szomszédos területeitől. Dolgozatomban a Káli-medence három falujának (Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla) karácsonyi szokásaival foglalkozom. A falvak közül Szentbékkálla, Mindszentkálla lakossága szinte teljesen katolikus, Köveskál lakói eredetileg reformátusok voltak, jelenleg a katolikus és református lakosság megoszlása 50%-os. Az evangélikus vallású népesség elenyésző. Mivel kizárólag a karácsonyi szokások bemutatására szorítkozom, az előkészületi időszakból csak azokat említem meg, amelyek az ünnephez hozzátartoznak. Tehát nem a teljes Adventot öleli fel a dolgozat, hanem csak az Advent időszakából azokat a szokásokat, amelyek a karácsonyhoz tartozó szokások körébe tartoznak. Ez az elkülönítés ugyan meglehetősen önkényes, mert nem lehet megtörni az esztendő folyását. A napok egymás utáni kapcsolatukbanjelentik a szokások életét. A szokás folytatója, továbbvivője minden előzőnek. Valamiféle határt kell azonban szabnom, hiszen az egész év kalendáris szokásainak bemutatására nincs lehetőség. A karácsonyi szokások a Szentestét megelőző köszöntési időszaktól a Kiskarácsonyig, Vízkeresztig tartanak. Bálint Sándor erről a következőket írja: „A karácsony ünnepi rendjében különböző korú és célzatú hagyományok ötvöződnek, melyek jól felismerhetők, de szétválasztani nehéz, talán nem is szükséges őket. Nem rögződnek egyetlen naphoz, koronként és vidékenként változnak, bár Luca és Karácsony estéjéhez, illetőleg Vízkereszt ünnepéhez tapadnak leginkább."

1 Nem foglalkozom a szokások elkülönítésével, szétválasztásával sem, mert úgy látom, ez önkényes lenne, hiszen az egyes szokáscsoportok között szinte minden esetben átfedések, kapcsolatok vannak. Dolgozatom célja csupán a karácsonyi ünnepkör ismertetése, bemutatása, természetesen a rendszeresség valamiféle igényével, ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a karácsonyi ünnepkör az esztendő egyik jelentős rítus-tevékenységi időszaka. A szokások csoportosítási lehetőségének a szokásokban szereplő személyek egymáshoz való viszonyának vizsgálatát, cselekvésviszonyuk alapján való elkülönítést tartom. Vizsgálati szempontom az, hogy az egyes cselekményekben hogyan vesznek részt a cselekvés végrehajtói, kik és milyen tárgyi dolgok a cselekvés résztvevői. Ezért ilyen elgondolás szerint különítettem el a szokásokat: egyrészt ember és ember közötti cselekvésre, illetve ember és tárgyi dolog közötti cselekvésre. Az ember és ember közötti cselekvésekben az előadó, illetve a befogadó között aktív-passzív viszonyt fedezhetünk fel az egyik oldalon, amikor a befogadó a cselekvés végighallgatója, nézője, alanya, a cselekvés rá irányul, de a cselekvés hatása érdekében nem tesz semmit. Az ember és ember közötti cselekvések körébe tartozik a csak aktív viszonyt tartalmazó, önmagára irányuló cselekvés, amilyen a jövendölés (pl. jóslás a jövendőbelire) és a Szenteste tevékenységeinek hosszú sora. Az ember és tárgyi dolog közötti cselekvések esetében természetesen csak aktív viszonyokról beszélhetünk, a szokásban részt vevő személy cselekvő, s amire irányul a cselekvés (asztal, abrosz, karácsonyfa), azt is aktívan funkcionáló jelenségnek képzelik el, mert a cselekvésben való hit nélkül nem lenne értelme a cselekvésnek. Ezeket az elméleti megállapításokat a következőképpen tudom rendszerbe foglalni: 301