A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében

CSELEKVÉSVISZONYOK ember-ember közötti ember-tárgyi dolog cselekvés közötti cselekvés aktív-passzív aktív aktív viszony viszony viszony szálláskeresés jövendöállatok beszélgetése betlehemezés lés karácsonyfa állítása Bölcsőcske tevékenyasztal Háromkirálység Szent ételek járás este böjt pásztorköszöntés abrosz István-köszöntés szemét János-köszöntés regölés Új év Aprószentek A szokások egymás mellé állítása csupán a fenti fejtegetés rendje szerint lehetséges, és nem jelent egymás mellé rendelést a szokások egymáshoz való kapcsolatában. Elméleti fejtegetésünk után közöljük magukat a szokásokat. Köveskálon emlékeznek a szálláskeresésre, de pontos elmesélőjére nem akadtam. így ennek csak a meglétéről tudok. A másik két faluban szokásként nem él. Valószínűleg azonban a betlehemi szokásokban maradt fenn csupán, nem különálló szokásként él az emberek tudatában. A betlehemezésX mindhárom faluban megtaláltam. Adataim szerint egyidejűleg maradt el a szokás. Három-négy éve nem gyakorolják. Élő, gazdag szokás volt a különböző vallásúak körében. Köveskálon gyűjtésünk a református lakosság körében is meglehetősen teljes: az igen töredékes adatoktól kezdve teljesebb szövegeket is feljegyezhettem. „A koredók azok öten voltak. Különbözők voltak, volt köztük egy öreg pásztor. Szűr volt rajta, meg sapka. A többieknek meg mindnek külön különb öltözetje volt. Mert ugye egyik erre ó'rzött, a másik meg amoda ó'rizte a nyáját. Aztán mi aszerint ahogy betanultuk, aszerint csináltuk az egészet. Ezek a koredók, mikor bementek, elsősorban is így szóltak: - Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e karácsonyt köszönteni? Azt mondták, hogy: Szabad. Na, akkor az angyal aki vitte a kápolnát, tiszta fehér ingben volt, papi ingben. A kápolnát bevitte és föltette az asztalra. A kápolnában benne volt a kis jászol. Aztán egy kis csöngő volt fönn, meg aztán legtöbbször az angyal Jcezében is. Aztán amikor az első pásztor, amikor zörgetett, megkopogtatta az ajtót, azt mondja neki az angyal: - Jöhetsz! Aztán elmondja, hogy dicsértessék a Jézus neve, én innen ugye Betlehemből jöttem, én el vagyok fáradva. Szóval több mindenfélét összemondott. Azt is mondta, hogy egy kis éjjeli szállás köllene neki. Azt mondta neki az angyal: - Ha tisztességesen viseled magad, azt is megkapod. De előbb aludjál egyet! Akkor eldobta magát benn a szobában. A botja, a láncos bot meg mellette. Aztán utána jött a másik pásztor. Az is elmondta, hogy ő meg innen jött, ő is el van fáradva, neki is pihenés kellene, meg aztán enni is kellene valamit, de nincsen mit ennivalója. Azt mondja neki az angyal: - Ha jól viselkedsz, itt kapsz ennivalót is. Kapsz, a gazdaasszony ád majd kolbászt. Aztán te is feküdj le! Oda kellett feküdni a másik mellé. így ment ez, míg csak a koredóig nem ment. Mind a három lefeküdt. Akkor ment a koredó és mondja: - Dicsértessék a Jézus neve! Úgy hallottam, hogy megszületett a világ Megváltója! Azt kérdezi tőle az angyal: - Hogy hol? Azt mondja: - Te angyal vagy és mégsem tudod, hogy hol? Én egy öreg pásztor vagyok és mégis tudom, hogv Betlehemben. Ezt mondta neki az öreg koredó. Akkor aztán azt mondja az angyal: - Legjobb lesz, talán te nem is jól tudod, nem is jól beszélsz, aludjál egyet! Mikor aztán ez megtörtént, amikor eldobta magát az öreg koredó, aki azt mondta, hogy hát úgy hallottam, hogy megszületett a világ Megváltója. Akkor megcsörgette az angyal a csörgőt a kápolnában, vagy ami a kezében volt és azt mondta: - Keljetek föl pásztorok, mert megszületett a világ Megváltója! Akkor aztán fölkeltek, és mondták, hogy mit álmodtak, hogy látták a Jézus Krisztust, itt és itt jászolban fekszik a Szűzanya meg mellette van. Aztán elkezdték: Bárcsak előbb fölébredtem volna, (ezek a pásztorok) Látod pajtás most állottam talpamra, Mert megcsendült a fülemben az angyal mondása,

2 Mikor az angyal azt mondta, hogy keljetek föl, mert megszületett a világ Megváltója. És folytatták tovább: Minthogy Jézus megszületett a rongyos istállóban. Oda menjünk vagyon bátorságunk, Reméljük a Kisjézust meglátjuk, Gyere pajtás, induljunk el, te is lehetsz társunk, Vélem vagyon a furulyám, s az öregbik bojtár.

3 Ezt a koredó mondta. Aztán tovább: Szűz Mária téged is köszöntünk, Angyalokkal üdvözletet teszünk, Mert a számtalan csillagok ragyognak fölöttünk, Bizonyítják, hogy jászolban fekszik üdvözítőnk.

4 Ez volt a koredónak a mondása, ezt el köllött neki énekülni. Aztán: János, Palkó, Vencel, Istók juhászok, juhászok Járjátok be csak szaporán az akolt, Mézes, mázos túrós lepényt siessetek sütni, Hogy az éjjel Betlehembe el akartok jutni. Itt vagy-e már első bojtár, Az a jó sajt csináló De János jó flótázó, De Pisti jó nótázó, Isti, Pisti furulyái, furulyái, Fúj nékem egy szép nótát. Engesztelje Máriát, Máriát, Szent Józsefet, Szent Fiát. Koredó örülhetsz, Hogy mivelünk itt lehetsz, Hogy kedvedet töltheted, töltheted Messiást lelheted. Mit vigyünk, mit adjunk, Mondd meg pajtás most it ten ! Én adok egy bárányt, És melléje sajtocskát, És egy pár galambocskát. Evvel ajándékozzunk Az áldott kis Jézusnak! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

s 302