A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Vajkai Aurél: A paraszti munka betanulása

A kis gyerek először csak ujjaival morzsolja a kukoricát, szemenként szedi, majd később csutával morzsolja, mint a felnőtt, de még irigyli, hogy az öregek milyen jól tudnak. Igyekeznek, hogy minél szárazabb kukoricát morzsoljanak, könnyebben lejön a szeme. - A csuta gyújtaléknak jó. Krumpli. - Krumplirakásnál meglehetős oktatásban részesül a gyerek. „Lyuggatni először, de sikerét csináltál, vagy nagyon mélyet. Ne kotord el annyi ideig, ne rángasd el a földet annyi messzire. Három-négy krumplit kell beletenni. Annak megvan a törvénye, nem szabad egy határba szórni, hanem három vagy négy szögbe." - A gyerek dobálta mindenfelé, de az öreg kioktatta: - „Le is kell hajolni." - A betemetés már könnyű dolog. - Mikor kikelt minden bokor, meg kell kapálni, fel kell tölteni. Az első kapálásnál vigyázni kell, hogy a krumplit el ne vágja az ember, meg hogy a gazt kiirtsa, az öreg mindig prédikált: - „A gazt kiirtani, mert különben akkora lesz, mint a krumpli." - Mindig kémkedett az öreg a kapás után, meghúszkodta a gazt, nem-e eleven. „Apró gazra rárántottam a földet, mit bántam, hogy erre rájön az öreg, nem akartam lehajolni. Általában nem sokat töltögettem, ez kényes dolog. Elkerültem ezt a munkát, egyszer-kétszer töltöttem, de azért tudnék. A krumpli közt gaz van, azt ki kell húzni, nem szabad a földet ráhúzni." Egy nap megjegyezte az öreg: el van száradva a krumpli szára, kiszedjük, mert jön egy esős idő, elrohad. Tizenkéttizenhárom éves gyerek már kiszedi. A kiszedésnél vigyázni kell, hogy bele ne vágjon a bokorba, mert akkor hall szentírást. Legjobb, ha eltünteti a bűnjeleket. - „Ha kiszedem a kapát három-négy krumplival, már hallom: botkezű vagy. De nem mertem az elvágott krumplikat is a kosárba tenni, hátrafelé dobtam el. De észrevette az öreg, s rám szólt: ne dobjam el, jó lesz takarmánynak." - Külön kell rakni az ennivalót, a raknivalót, az aprót, a sértettet. Erre a munkára még az ötéveseket is befogják. De állandó dorgálást hall az ember: dobja ide — dobja oda. „Meg is kérdeztem az öreget: ezt hova tegyem?" - A fiú hazahordta a krumplit, de vermet nem ásott. Válogatásnál a kamrába hordta. Még annyi tanítás a tárolásra vonatkozólag: a krumplinak nem szabad ott állni, ahol gabona, liszt van. Répa. - A répa kényes dolog. Az elrakásánál megmondják, milyen távolság lesz, ezt ki kell zsinorozni. Ketten kezelik a botot, a harmadik a zsinór mellett nem mély árkot húz. Az árokba egy negyedik behinti a répamagot, és aki hinti, betemeti. Az öreg egy szomszéddal zsinórozott, közben adta az utasításokat: följebb, lejjebb. - Az egész a továbbiakban a szerencsétől függ, ha jön egy záporeső, az egészet betemeti, nem tud kijönni a csíra. - „Az öreg határozza el, mikor és hányszor kell megkapálni, ebben az évben legalább tízszer megkapáltuk. Egy hét múlva ritkítottunk, egy küenc tized részét kiszedtük, fájt a szívem akkor a ritkítástól. Az öreg mondta: a hitványát szedjem ki. De ő is töprengett, ültessünk-e a szőlőben, de terület nem volt hozzá jóformán semmi sem. A ritkítás után meg következett a kigyomlálás, kiszedni azt, amit a kapa nem fog el. - így megy az egész júliusban, augusztusig. Megerősödött a répa, az öreg mondja: - müyen bóhás a levele. Töprengett, miféle permetező kellene neki, kérdezte a szomszédot is, nem-e tud valamit. A répa kiszedése nem tudomány. - „Puszta kézzel mentem ki, vittem a kosarat, meg a talicskát, de az öreg szólt: száraz földből irtó kapával kell kiszedni, mert kézzel nem lehet kihúzni. Óvatosan kell belevágni a kapát. Aztán összedobálni határra, behordani, letisztogatni, lecsírázni. - Szokta azt is magyarázni, hogy csak a felét használják fel cukornak a gyárban, a felét nem. - Csírázás közben tartott ilyen előadásokat." - A répát hordóba vagy verembe teszik. Az épület sarkában selejtezik, a szépet hordóba vagy verembe teszik, a többit mindjárt elhasználják. Amit elraktároztak, a marhának tartják tavaszra. Borsó. - Nyolc-tízéves gyerek már szedi a borsót. Gyalázatos dolog a borsószedés, „meglógtam előle". Szigorúan fel kell szedni minden szemet, ha már egyszer megkapáltuk, ne hagyjunk itt egy szemet sem. Csak a szárazat kell szedni, a zöldet később, így mégegyszer szednek. - A borsó kikopozása nagymamák, gyermekek dolga. Ponyvát teregetnek ki és azon végzik. Ha előjött a szó, az öreg általában a termények fajait szokta magyarázni, tulajdonságait, előnyeit, hátrányait. Például a napraforgó a szélén kiéli a kukoricát, rengeteg vele a babra, kieszik a verebek. Egyszerre nem is lehet leszedni, mert nem egyszerre virágzik. Ha hazahozták, kézzel morzsolják. Gyü mölcstermesz tés Szemzést nem tud csinálni az öreg, rossz a keze, de oltani tud. A fiú mondja: - „Oltani értenék, a hasítást értem, az a legkönnyebb, de a legkockázatosabb is. A szemzést Fisli Ferkótól tanultam, aki eljött hozzánk szemezni. A bőrt épségben kell felfeszíteni, de a rostokat ne szakítsuk el, a szemnél csak a héjnak kell lenni, de nem a fás résznek, jóformán az iskolában tanultam ennek az elméletét. Az öreg üyent nem magyarázott, ha előjött a szó, elmondta, milyenféle oltások vannak. De hát az öreg nem nagy barátja a gyümölcsfáknak, az én unszolásomra nyestük meg a fákat, különben nem nagyon törődik a fákkal, hagyja elvadulni. Nem is permetezett. Nézegette a fákat, mondja: hogyan híznak ezek a fák. - A szőlőben nem szabad gyümölcsfát termelni, de csak most irtotta ki a fákat a szőlőből. Az egyik évben bekötötte az öreg a fákat nyúl ellen, anyám unszolására. Karózni szereti a fákat. Mondom neki: jó volna megtrágyázni a fák tövit, de erre azt válaszolta: ne turkáljam fel. - Jó volna szétteregetni a földet, mert nagyon hepe-hupás mondta, de ezt csak mondta, nem valósította meg. Tavasszal, amikor még nem is virágzanak a fák, nézi a fákat, s már következtet a termésre. Morfondéroz magában: minden alma másodévenként van, körte minden évben, egyszer bővebben, máskor kevesebb. Kamrában a szőlőt, almát felaggatjuk, hogy ne érjenek egymáshoz. Ha nagy fagy közeledik, papírral, ronggyal leteregetjük. Leráztam a szilvát a fáról, rosszabb tepsiben, kemencén vagy napon megaszaltam, majd jól eladtam, enyém volt a nyereség. - Lekvárfőzésnél befogtak barackot hámozni, kényes dolog ez, ha éretlen van, legjobb hagyni, mert különben keserű lesz a lekvár tőle. Szilvalekvárfőzésnél magolni szoktam, de minden percben figyelmeztettek, hogy a magot ne hagyjam benn." Szőlőművelés, bortermelés A szőlő nyitogatását, kikapálását egy óra alatt megtanulta, viszont a szőlő bekapálásának megtanulására nagyobb figyelmet fordítanak. 13-14 éves korában tanulja meg a fiú a szőlő kapálását, a lány valamivel később. Már mindjárt az első próbálkozásnál apja mondta a fiúnak, hogy az irtó kapát vigye ki, mert a hó megnyomta a földet, a gyerek kezében pedig egy másfajta kapa volt. - „Apám szólt: először nézd meg, hogyan csinálom. - Néztem, néztem, aztán én is nekiláttam. Apám nézte, közben kijavított: feljebb kell fogni, mert te lejjebb fogod, így sikeren fog a kapa, esetlen a vágás. - A tartást magyarázta, mert a kapa megcsinálja azt, mennyire kell lehajolni. Az öreg nagyon óvta az embert: bele ne verjél, a bimbóra nagyon kell vigyázni. Minden koccanást meghallott apám, észrevette, ha karót vágtam. Ha észrevette, hogy megsértettem a tőkét, a sebet megtapogatta, s utána következett egy csomó magyarázat. További oktatás: inkább a kezeddel húzd ki a tőke körül a gazt, ne a kapával. Bekapálásnál a kezdő bekapálók nem tudják olyan élesre felhúzni a földet, kevesebb földet húznak fel, rengeteg gyakorlat kell még ehhez." „Jobb kézből, bal kézből való átváltás is nehéz a kezdőnek. Apám magyarázta, mikor a tartás kiigazításra szorul. Az 296