A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Hrenkó Pál: Válogatás a Balatonkönyrék régi térképi ábrázolásaiból
adó vélekedés, miszerint Bél minden szorgalma mellett alig vitte előbbre a földrajzi megismerést, hiszen nemcsak hogy saját szemével igen keveset látott, sohasem utazott, hanem még térképet is alig olvasott 16 . Igaz, hogy Bél leírása nagyrészt írásbeli anyagok másolata, illetve az általa bevezetett kérdőíves gyűjtőmóddal tanítványaitól származó helyrajzi adatok feldolgozása. Mégis hihetetlen, hogy egy egész ország történelmi-földrajzi képének felvázolására olyan ember vállalkozzon, aki legalább fő helyeit be ne utazta volna. A mű földrajzi adatait, helyszínrajzait íróasztal mellett ki nem gondolhatta! Bél — akit Németóvár és Pozsony között utazókocsijában ért a halál — bizonyára sokat utazott. Tanulóéveinek állomásai: Ocsova, Losonc, Kálnó, AlsóStregova, Besztercebánya, Pozsony, Veszprém, Pápa és a németországi Halle. Fiatal korunkban 1701-ben magunk is megcsodáltuk a balatoni jéghalászatot — írja -, amikor Veszprémben tartózkodtunk 17 . FelsőMagyarországot mint egyháza által kiküldött legátus utazta be. Sicambria romjairól írva említi, hogy itt maga is járt 1719 májusában 18 . A Zagyva áradását saját szemünkkel is megfigyelhettük — írja —, amikor 1730 augusztus havában Szolnokról a jászsági Szentgyörgy faluba mentünk 19 . A balatoni jégpáncélról írva pedig megjegyzi: nekem magamnak is 1731 február havában módomban volt látni 20 . Haan Lajos szerint Bél 1726-ban beutazta az országot Pozsonytól Erdélyig. A pozsonyi egyházi anyakönyv szerint 1733—1737 között több mint négy hónapig volt távol. Bizonyára ez időben egyeztette a kéziratokat a megyékkel. Ugyanis 1737 decemberében alighogy hazaérkezett, máris kérte a Helytartótanács segítségét tizenhat megyei kézirat visszajuttatásában 2 l . Lukács Károly Bélnek az OSZK kézirattárában lévő „Minuta Cl. Mathiae Belii" с leírását (Fol. Lat. 277) mint valamennyi között a legértékesebbet ismerteti, mert a „tudós fogalmazványait és térképvázlatait" tartalmazza. Ezek közül kettőnek képét is közli (4., 6. ábra). Lukács a térképeket Bél kezdetleges vázlatainak tartja. Úgy véli, hogy a tudós sokszor és sokfelé utazott, és így saját szemével is sokat látott. Ha csillagászati segédeszközökkel készült térképeket — aminőt Mikoviny földmérő — nem csinált, de a koráig megjelent magyar térképeket mind ismerte. Müller 1709. évi torz és hibás névírású Balaton-térképével szemben Bélnek tagadhatatlan érdeme, hogy a balatoni megyékhez a MüTlerénél hívebb, bár mai szemmel természetesen nem tökéletes térképeket vázolhatott a maga kérdőívekből nyert és saját utazásai közben szerzett adatai alapján. Ezek után nyilvánvaló, hogy e kezdetleges vázlatoknak léptékük nem lévén, a helységek, hegyek, folyóvizek egymástól való távolsága, kiterjedése és iránya nem teljesen megbízható 2 2 . Bendefy László viszont a mérnöki munkák közé sorolja a vázlatokat. A veszprémi lappal kapcsolatban írja: „Ez a vázlat annyira megközelíti a Mikoviny által készített Balaton-térkép rajzát, hogy feltehetően ez a vázlat is Mikoviny kezemunkája. Mivel egyetlen olyan térképet vagy térképvázlatot sem ismerünk, amelyet maga Bél Mátyás hasonló részletességgel kidolgozott volna, amíg más bizonyítékok nem merülnek fel, mind a két vázlatot Mikoviny előzetes térképvázlatainak (manuele) kell tartanunk" 2 3 . Úgy gondolom, hogy a bizonyítékok nyomára jutottam Matolai Jánosnak az Alföldet ábrázoló nagyméretű kéziratos térképében. Ez a vázlatos űtirajz 24 1730-ban készült, tehát megelőzte Mikoviny későbbi részletes jászkunsági felmérését. Ábrázolásmódja megegyezik a Bél-féle balatoni vázlatokéval. Jelmagyarázata is felhasználható ez utóbbiak értelmezéséhez. Címszavai: Lib. Reg. Ciuitas (szabad királyi város). Castrum (várkastély). Arx (fellegvár). Oppidum (mező- vagy vásárváros). Pagus (falu). Praedium (puszta). (3. ábra) Matolai 1723-ban írt Bél Prodromusában a szőlőkről, borokról. Bél a legszorgalmatosabb munkatársának nevezte, aki általa kiküldetve Komárom megyét bejárta és ott jegyzeteket tett 2 5 . Matolai János magyar geometra térképészeti tevékenységét más adatok is igazolják. Bél megbízásából útivázlatokat készített a készülő országos leíráshoz, nem lehetetlen tehát, hogy amikor Bél a helyszíni eseményekre utal, ezeket ő Matolai „saját szemével" látta. A „Minuta Cl. Mathias Belii" kéziratos leírások között három eredeti térképvázlatot találunk. Kalocsára szállításuk alkalmával az iratokkal együtt ezek is átáztak a Dunán, ezért mind a rajz, mind a névírás némely elemét utólag fekete tussal meg kellett erősíteni. A harmadik vázlat maradt meg eredeti barna színben, ennek papírján a vízjel címer nélküli vadászkürt. Az első térképvázlat — a 35-ös számú — Veszprém megyét ábrázolja (4. ábra). Keretmérete 29 x 38,5 cm. Méretaránya kb. 1 : 360 000, de a méretek pontatlanok. Az égtáj feliratok javítottak, Meridies (dél) alatt kibetűzhető az eredeti barna színű Occidens (nyugat), Oriens (kelet) alatt Meridies, Occidens alatt Septemtrio (észak). A javítás helyes, eszerint a tájolás északi (fent észak van). Címe: Fines Comitatuum Veszprémiensis, Jauriensis, Comaromiensis, Albensis, Tolnensis, Simigiensis, Szaladiensis et Semprony. A szaggatott vonallal határolt megyeterületen kívül persze csak a Balaton környéke és a Fejér megyei Sárvíz völgye kidolgozott, ez is csak vázlatosan. A Balatont teljes hosszában ábrázolja, de a zalai rész elfordult. Különösen a somogyi part hibás, a szántódi kiszögellés hiányzik, Boglár pedig Tihany közelébe esik. Az ábrázolás a Matolai-féle alföldi térképihez hasonló. A vízvonalak játékos hullámoz tatása, a hegyrajz kezdetleges és idomszerűtlen látképi formája épp250
