A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Hrenkó Pál: Válogatás a Balatonkönyrék régi térképi ábrázolásaiból
pontatlanságok folytán értéktelenebbek, és indokolatlanul rossz fényt vetnek a nagynevű szerzőre. A Hevenesi-hagyaték Veszprém megyei lapja A török uralom alatt nem sok lehetőség volt helyszínen javított térképek kiadására. A hadihelyzet felőli tájékozódás igénye tehát torz és hibás ábrázolásokat szült. A felszabadítás idején újabb igény jelentkezett: a régi Magyarország képének rekonstruálása. Talán ilyen célból készült az Egyetemi Könyvtárban őrzött kéziratos megyeatlasz is 13 . A megye legkorábbi keletű térképe, bár határai meglehetősen bizonytalanok. Pápa, Balatonkenese kívül esnek a határon, Szentgotthárd belülre. (2. ábra) A megye helységei: Waserhel (Somlóvásárhely), Schottern (Só tony), Nepuar (Vasvár? ), Nadosd, S. Peter (Hegyhátszentpéter), Georgvar (Győrvár), Egervar, S. Gothard, Leya (Zalalövő), S. Georg (Zalaszentgyörgy), Ту Un (Nagytilaj), War (Zalabér? ), Tűre (Tűrje), Bodayk, Dotersa (Devecser? ), Schimek (Sümeg), Sante (Zalaszántó), Kessewar (Rezi), Detika (Tátika), Schabantz (Csobánc), Thyan, Watzan (Nagyvázsony) és Wesprin. A határfolyó neve Raab flu. (Rába), megírta a Balatont (Balaton lacus. Platen See) és a megye nagy részét kitevő lakatlan Bakony-erdő nevét ( Wolfs gruben). A megyén kívül említésre méltó helyek: Gestel (Keszthely), Solowar (Zalavár), Fonót (Fonyód), Fotz (Siófok) és Kencize (Balatonkenese). A településábrák egyveretűek, a hegyek és erdők rajza nem tükrözi a valóságot. A Tihanyi-félsziget alig nyúlik a tóba, vele szemben Fonyódot látjuk. A veszprémi és a somogyi „Watzan" valószínűleg azonos, a laziusi hibás tükörképi ábrázolást követi több mint egy évszázad múltán. A somogyi partokhoz „Sigethiens Com. pars" (Sziget-megyei rész) csatlakozik. A Balaton vize a Fűzfői-öböl irányában a Sárvízbe folyik. Ezzel kapcsolatban utalt Cholnoky Jenő D. M. Meisner 1867. évi közlésére, miszerint a tó magasabb vízállásnál a Sárrétig nyúlik, mintha csak jelentéktelen vízválasztó állná útját a veszprémi Séd felé. Teljes tévedés, írta Cholnoky, a vízválasztó magassága 42—43 méter a tó középszintje felett. 14 Súlyos tévedésről van tehát szó, és ettől térképünk sem mentes. Térképünk egy napon sem említhető a korábbi jobb ábrázolásokkal. Bemutatását mégis célszerűnek tartom, — óvatosságra intve az iránta mindjobban érdeklődő kutatókat: ettől a gyönyörű színes atlasztól sokat ne várjanak. Bél Mátyás földrajza és térképei A török uralomtól megszabadult és a szabadságharc után alig lábadozó Magyarország egyetemes történelmi-földrajzi leírására a XVIII. század elején Bél Mátyás vállalkozott. Nagy műve, a „Nototia Hungáriáé novae historico geographica" több mint két évtizedes munkával csaknem elkészült, első része tizenegy megye leírásával 1723—1742 között nyomtatásban is megjelent. Miután a mű előzetes tervezete 1718-ban a lipcsei Postzeitungban napvilágot látott, rosszhiszemű híresztelések kaptak lábra, miszerint a munka idegen érdekeket szolgál. Bél ügye így nyert szerencsés fordulatot, mert tisztázása során Pálffy Miklós nádor — meggyőződve a vádak alaptalanságáról — a tervet felkarolta és megszerezte hozzá a királyi támogatást. A mű előfutára, a „Hungáriáé antiquae novae prodromus" 1723-ban Nürnbergben jelent meg. Díszpéldányát Bél személyesen adta át a császárnak, aki ezt követően a Helytartótanács útján meghagyta a megyéknek, hogy munkáját támogassák. A kéziratokat el kellett küldenie a megyékhez, ahol azokat bizottság nézte át, majd nyomdába adásuk előtt felülbírálta a Kancellária részéről is a két megbízott cenzor: Palásthy Ferenc és Matty asovszky Imre udvari tanácsos. A térképek készítésére az uralkodótól Mikoviny Sámuel mérnök kapott megbízást. l s A töröktől felszabadított ország első jó térképeit császári szolgálatban álló hadmérnökök, katonák készítették, fgy Luigi Ferdinando Marsigli gróf a Duna mentén dolgozott, Müller János Kristóf pedig vele közös alapozással megrajzolta az ország első megbízható térképét. Müller lapja 1709-ben rézmetszetben is megjelent, ezen találjuk a Balaton minden eddiginél helyesebb ábrázolását. Müller ábrázolása után Bél Mátyás és Mikoviny munkássága jelentős. A Prodromus mintatérképét, az időközben elhalt Rókusi Kray Pál császári matematikus készítette 1715 körül. Szepes megyét ábrázolja С I. Puschner metszésében. A meridiánokat nem Pozsonytól számítja, a domborzatot régies, úgynevezett vakondtúrásos formarajzzal ábrázolja. Ez tehát még nem Mikoviny müve. Mikoviny metszette viszont a Prodromus sok szép mutatvány képét. Ifjú Buchholtz György rajzát a deményfalvi barlangról, a szklenói és a vihnyei fürdők képét, a diósgyőri várat és környékét ábrázoló képet, egy gyönyörű nadragulyavirág-képet és az önmagáról megmintázott magyar ifjú képét, a háttérben Pozsony látképével. A metszetek Nürnbergben készültek, ahol Mikoviny ez időben oklevelet szerzett. A Notitia az egész országra kiterjedő gyűjtőmunkával állt össze. Ma, amikor egyre nagyobb érdeklődéssel fordulunk a nagyrészt kiadatlan kéziratos leírás felé, nem érdektelen számunkra a benne foglalt adatok megbízhatósága, és egyáltalán az adatgyűjtés, illetve feldolgozás módja. Minthogy a másolt írásos források eredetiben is megtalálhatók, a kutatót inkább a helyszíni adatgyűjtés mikéntje érdekelheti. Méltán meglepő ebből a szempontból az a mérték249
