A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Éry Kinga: A taliándörögdi Szent András templom középkori temetkezéseinek embertani vizsgálata

D) Vázcsontokon gyógyult törést az alábbi esetekben észleltünk: a bal femuron (2. férfi), a jobb radiuson és mindkét fibulán (8. férfi), a bal radiuson (15. férfi), a jobb claviculán és 3 bordán (18. férfi), a jobb és bal radiuson (77. férfi), egy bordán (42. nő), valamint a bal radiuson (56. nő). E) Az életben kihullott maradó fogak gyakorisága 17,9 százalék. F) Feltehetően anyagcserezavar következtében egy 12—13 éves gyermek koponyáján a nyílvarrat idő előtt elcsontosodott. A két sorozat kóreseteinek legjellemzőbb eltérése tehát abban áll, hogy vázcsonttörések kizárólag a XIV—XVI. századi anyagban fordulnak elő, méghozzá szokatlanul nagy számban, és százalékos értékben gyakoribbak közöttük a koponyát ért harci sérülések nyomai is. Mindez a dörögdi nemességnek a lovas harcokban való tevékeny részvételére utal, szemben a XII—XIII. századi falu parasztságának békésebb, földművelő életmódjával. A népesség embertani párhuzamai Tekintsük át végezetül, hogy Taliándörögd férfi populációja a Közép-Duna-medence X—XVI. századi sorozataival milyen kapcsolatot mutat. E vizsgálatba a nők adatait nem vonhattuk be töredékességük és csekély esetszámuk miatt. Az összehasonlító statisztikai elemzést PENROSE (1954) távolságszámítási módszerével végeztük, a koponya 12 méretére építve.

6 A vizsgált sorozatok jegyzékét és a számítások végeredményét a 14. táblázaton mutatjuk be. 1. Taliándörögd XII-XIII. századi férfi népessége az elemzett sorozatok közül közeli hasonlóságot mindössze a honfoglaló magyarság ,C csoportjának méretértékeivel mutat (15. táblázat). E párhuzam értelmezéséhez röviden a következőket fűzzük. 1. A sírkő felirata: HIC JACET MAGISTER PAULUS FILIUS STEPHANI DE DURUGD IN ANNO DOMINI MCCCLX CUM DOMINA CONSORTE SUA AMEN. 2. A nemet a 15 évnél idősebb egyének esetében a csontváz 22 jellegének nemi kifejezettsége alapján határoztuk meg ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI (1963) módszerével. A gyermekek életkorát a fogak fejlődése és áttörése alapján határoztuk meg SCHOUR-MASSLER (1941) szkémáját követve; fogak híján a végtagcsontok hossza alapján JOHNSTON (1962) nyomán. A fiatalkorúak életkorát a csontosodási folyamat alapján határoztuk meg, ugyancsak JOHNSTON (1961) adatait követve. A felnőttek életkorát NEMESKÉR -HARSÁNYIACSÁDI (1960) módszerével, négy korjelző: a koponyavarratok endocranialis elcsontosodása (0), a humerus (H) és femur (F) proximális végének belső szerkezeti változásai, valamint a szeméremcsont faciès symphyseosának (S) felszíni alakulása alapján határoztuk mg. 3. Noha tudjuk, hogy a felső- és alsódörögdi nemesek a templom más-más részén temetkeztek, legalábbis a kezdeti időkben, a két ág csontleleteinek szétválasztására a bizonytalansági tényezők nagy száma miatt nem vállalkozhattunk. 4. A csontok mérését MARTIN-SALLER (1957) kézikönyve szerint végeztük. A metrikus értékek osztálykategóriái és az átlagos szórásértékek tekintetében Az eddig közzétett X. századi honfoglaló magyar koponyaleletek vizsgálata során arra a megfigyelésre jutottunk, hogy a Dunántúlt, valamint a Gödöllő— ceglédberceli dombvidéket, a Cserhát és Mátra tájait olyan népesség szállta meg, amely eltér a Duna—Tisza köze (A-csoport), a Felső-Tiszavidék (B-csoport) és Békés megye (D-csoport) honfoglalóitól. A C-csoport népességének fő jellemzője, hogy csaknem teljes egészében tisztán europid rasszelemekből tevődött össze, szemben az A-, B- és D-csoport kevert europomongolid népességével (ÉRY 1978). A talált párhuzam alapján Taliándörögd Árpádkori népességét a Dunántúlt megszálló honfoglaló magyarság leszármazottainak tekinthetjük. Ezt az embertani megfigyelést támogatja a település magyar névalakja és ,d' képzője is (BÁRCZI 1963, KISS 1978). Mindamellett a falu alaplakosságában a magyarság mellett számolhatunk csekélyebb számú, nem magyar eredetű népességgel is, amelyre a szlovéniai Ptuj és Zalavár—Kápolna XI. századi sorozataihoz való viszonylagos közelségéből következtethetünk. E nem magyar elem valószínű szláv voltára KOROSEÍ (1950) és SÓS (1963) régészeti tanulmányai utalnak. 2. Taliándörögd XIV-XVI. századi férfi népességének párhuzamára a vizsgált sorozatok között nem akadtunk. Ennek valószínű oka abban keresendő, hogy ma még igen kevés a közzétett késő középkori embertani anyag. Arra vonatkozóan, hogy a DÖRÖGDIEK eredetileg maguk is a falu alaplakosságából származtak-e, vagy máshonnan valók, a kevés és töredékes csontlelet választ nem ad. A két dörögdi minta közti különbség éppúgy származhat eltérő eredetből, mint azonos eredet, de idegen házasodási kör következményéből. Mindezeken túlmenően pedig a formai különbségek egy része a brachykranizáció eredményére vezethetők vissza. ALEKSZEJEV-DEBEC (1964) adatait vettük figyelembe. A testmagasságot PEARSON (1899) módszerével, a koponyakapacitást a porion-bregma magasság felhasználásával I ЕЕ PEARSON szerint számítottuk. A taxonómiai osztályozásnál LIPTÁK (1962, 1969) rendszerét követtük. 5. Négy esetben (8, 67, XXVI, XXVII. számú leletek) a kórleírást dr. LENGYEL IMRE kutató orvos volt szíves megadni, akinek segítségéért, nemkülönben a 8. koponyáról készített röntgenfelvételért ezúton is őszinte köszönetet mondunk. 6. A 12 méret az alábbi: agykoponya legnagyobb hossza (1), koponyabázis hossza (5)> agykoponya legnagyobb szélessége (8), a homlok legkisebb szélessége (9), basion-bregma magasság (17), archossz (40), járomív szélesség (45), felsőarcmagasság (48), szemüregszélesség (51) és magasság (52), orrszélesség (54) és magasság (55). A vizsgálatot valamennyi közölt sorozatra kiterjesztettük, amennyiben a minimális esetszám a 12 méretnél átlagosan legalább 10 volt. Ezek figyelembe vételével 33 sorozatot találtunk vizsgálatra alkalmasnak, amelyek mindegyikétől kiszámítottuk a két taliándörögdi minta egyesített nagyság- és formabeli távolságát (Ci). Két-két sorozat közti hasonlóság határát a 0,1 százalékos szignifikanciánál vontuk meg, amely 0,141-es Cl értéknek felel meg. JEGYZETEK 218