A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Éry Kinga: A taliándörögdi Szent András templom középkori temetkezéseinek embertani vizsgálata

A csoport típusösszetételében túlsúlyos a hosszú fejű nordo-mediterranoidok részaránya (61,8%), közepes a cromagnoidok jelenléte (33,4%) és egészen alárendelt a rövid fejű pamiroid-alpinoid elemek gyakorisága (4,8%). (I. és II. tábla) 2. A XIV—XVI. századi népesség agykoponyája jóval rövidebb, továbbá valamivel szélesebb és magasabb, mint az előző csoporté (brachykran, hypsikran, metriokran). Homlokuk széles (metriometop), egyenes vagy gyengén hátrahajló. Nyakszirtjük többnyire lapult (planoccipital). Arcuk középszéles—széles, alacsony (euryen), a fossa canina középmély, alveolaris prognathia és torus palatinus előfordulása az előző csoporténál ritkább. A szemüreg a korábbi csoporténál szélesebb, magasabb (meso—chamaekonch) és többnyire kerek. Orruk középszéles—széles, középmagas—alacsony (mesorrhin) profilja egyenes. Állkapcsuk széles, testmagasságuk nagyközepes—közepes. A csoport taxonómiai összetétele, a megfigyelhető brachykranizációs jelenségeken felül is, szinte mindenben az előző csoporttal ellentétes. Túlsúlyos a rövid fejű pamiroid-alpinoid elemek részaránya (60,9%), másodlagos a hosszú fejű nordo-mediterranoidok jelentősége (21,8%) és harmadlagos a cromagnoidok gyakorisága (17,3%). (III. és IV. tábla) Taliándörögd késői sorozatának csontozata a korábbinál magasabb, vaskosabb alkatra utal. Végtagcsontjaik hosszabbak a humerus és femur distális epifizise, s a tibia proximális epifizise szélesebb, a humerus szárának kerülete és a caput femoris átmérője nagyobb, mint a XII— XIII. századi népességé. És végül különbségek mutatkoznak a két minta között a gerincoszlop anomáliáinak gyakoriságában is. A gerincoszlop alsó szakaszának elváltozásai (sacralizáció vagy lumbalizáció, spina bifida, spondylolisthesis) gyakoribbak a XII—XIII. századi anyagban, ezzel szemben az 1. nyakcsigolya variációja gyakoribb a XIV—XVI. századi mintában. A két népesség formai sajátosságai között tehát jól megfigyelhető különbségek vannak. E különbségek a férfiakra és nőkre egyaránt jellemzők, a nők csekélyebb esetszáma és csontjaik töredékessége miatt azonban arckoponyájuk változásáról nincs megbízható képünk. A csoportok közti különbséget illetően a 19 koponyaméret és a 8 jelző 70,4 százaléka mindkét nem esetében azonos irányú eltérést mutat, ugyanaz a 21 vázcsontméret és a testmagasság vonatkozásában 63,6 százalék. Sérülések, kóros elváltozások A két taliándörögdi minta között a sérülések, kóros elváltozások típusában és gyakoriságában is számos különbség mutatkozik. 1. A XII-XIII. századi leletanyagon szabad szemmel megfigyelt elváltozások az alábbiak.

5 A) Spondylosis, arthritis deformans, vagyis porckorong- és ízületi elváltozás, enyhe vagy közepes súlyosságban 12 egyénen volt észlelhető. B) Gyulladásos folyamat nyomát — a maxiiián és mandibulán esetenként előforduló cystákat leszámítva — három egyénen észleltünk: egy esetben a koponyatető belülről történő átfúródása (XXVII. férfi) (V. Tábla b), egy esetben a 4. ágyéki csigolya testén levő tályog (70. férfi), és egy esetben a femur szárának középső részén keletkezett megvastagodás (39. férfi) formájában. C) Vágástól, ütéstől eredő sérülés gyógyult nyomát három esetben figyelhettük meg: a XXVI. férfi jobb homlokcsontján mintegy 55 x 27 mm-es ovális felületen (5. Tábla a), a XXVII. férfi jobb falcsontján mintegy 42 x 22 mm-es ovális felületen (V. Tábla b), valamint a 16. férfi jobb arccsontján. D) Vázcsontokon gyógyult csonttörést nem észleltünk. E) Az életben kihullott maradó fogak gyakorisága 17,1 százalék. 2. A XIV—XVI. századi leletanyagon szabad szemmel megfigyelt elváltozások a következők: A) Spondylosis, arthritis deformans mindössze 3 egyénen, mérsékelt fokban mutatkozott, egy további egyénen azonban valamennyi ízületre kiterjedő súlyosságban. Blokkcsigolyát két esetben találtunk: a 15. férfi 3—4. nyakcsigolyája forrt egybe, ennél súlyosabb az 56. nő esete, ahol a 9—11. hátcsigolya összecsontosodása egyben a közbülső 10. hátcsigolya testénekjelentős deformációjával párosult, és ennek következtében a gerincoszlop kórosan görbült (púpos). B) Gyulladásos folyamat nyomát — a cysta maxillae et mandibulae eseteit leszámítva — mindössze egy egyénen lehetett észlelni. DŐRÖGDI PÁL jobb tibiájának alsó, belső felén mutatkozó vízszintes befűződés LENGYEL IMRE diagnózisa szerint az epifizis elcsontosodása során lezajlott osteomyelitises, periostitises folyamat tanújele (VI. Tábla b). C) Vágás, ütés, szúrás gyógyult nyomát a következő esetekben figyeltük meg. A 8. férfi orrcsontját egy erős vágás jelentősen deformálta, jóval a halál előtt (V. Tábla d). Ugyanezen férfi homlokcsontjába, a bal szemüreg fölött mintegy 17 mm-re, 7—8 mm mélyen, egy kb. 1,5 mm vastag, hegyesszögű vastárgy fúródott (V. Tábla d). A tárgy áthatolt a homloküregen és megállt annak hátulsó falában, amint az a koponyáról készített röntgenfelvételen jól látható (VI. Tábla a). A sérülés LENGYEL IMRE véleménye szerint nem volt halált okozó, de bekövetkezésére közvetlenül a férfi halála előtt kerülhetett sor. Ugyancsak nem okozott azonnali halált a 77. férfi jobb falcsontját ért csákány vagy fokos ütése, noha az a koponya falát 16 x 15 mm-es területen áttörte (V. Tábla с). A fenti két esettel ellentétben, a 95. férfi azonnali halálát okozta a koponyáját hosszirányban ért két nagy erejű kardvágás (VI. Tábla c). 217