A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Éry Kinga: A taliándörögdi Szent András templom középkori temetkezéseinek embertani vizsgálata

A taliándörögdi Szent András templom középkori temetkezéseinek embertani vizsgálata ÉRY KINGA 1975 és 1976 nyarán KRALOVÁNSZKY A. ásatást végzett a Veszprém megyei Taliandörögdön romokban álló Anjou-kori templom területén. A munka során, amelyben e tanulmány szerzője is részt vett, teljes feltárásra került az egykori szentély, a sekrestye és a hajó. Nem került feltárásra a templom falain kívüli egykori templomkert, eltekintve a falak külső oldala mentén nyitott néhány szelvénytó'l, amelyek célja az alapozási mélység és a falszerkezet tisztázása volt, továbbá attól az 1977-ben ásott néhány kutatóároktól, amelyekkel az egykori körító'fal helyét kívántuk meghatározni. A feltárások során a templom hajójából napvilágra kerültek egy korábbi, kis méretű Árpád-kori templom alapfalai is. A két templom egykori temetkezései közül 130 egyén csontmaradványát tudtuk begyűjteni. Ebbó'l 100 csontváz eredeti eltemetési helyéről, 30 koponya pedig másodlagos helyről, vázrészeitől megfosztva, szórványleletként került napvilágra. A leletek közül 94 vázat és 28 szórványkoponyát az Anjou-kori templom falain belül, 6 vázat és 2 szórványkoponyát pedig közvetlenül e templom falain kívül találtunk. A két templom feltárási eredményeiből nyilvánvalóvá vált, hogy az előkerült sírokat két csoportra kell osztanunk: a) a korábbi templomhoz tartozó, annak falain kívül eltemetett halottakra, b) a későbbi templomhoz tartozó, annak falain belül eltemetett halottakra. Mielőtt e két csoport leletanyagának vizsgálatára térnénk, szükségesnek látszik a két templomra vonatkozó, és az embertani értékelés szempontjából szükséges történeti adatokat ÁDÁM (1882) és ZSIRAY (1972) tanulmányai, továbbá az ásatás eredményei alapján röviden ismertetni (ÉRY-KRALOVÄNSZKY 1976, 1977). Dörögd első okleveles említése 1249-ből való, a feltárások eredményei nyomán azonban bizonyos, hogy a település már 100 évvel korábban is létezett. A patkó alakú szentéllyel és nyugati karzattal (?) rendelkező egyhajós kis templom pontos építési idejét nem ismerjük. Egykori temetőjének feltárt sírjaiból a XI. századra utaló leletanyag nem került napvilágra. Az egyik halott szájában talált II. GÉZA (1141-1162) dénár tanúsága szerint a templom a XII. század közepén már állott. Egy 1347-es oklevélből megtudjuk, hogy e Szent András apostol tiszteletére szentelt Árpád-kori templom építtetője a DŐRÖGDI család volt. A mai Taliándörögd területét tehát már az Árpád-korban a DÖRÖGDIEK birtokolták. Az 1347-es oklevél szerint a család felső- és alsódörögdi ágra oszlott. Az egykori Alsódörögd a mai Taliándörögd Árpád-kori eredetű, s a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt г. k. temploma körül feküdt, az egykori Felsődörögd pedig a most feltárt templomok körül. Á két település közti távolság mintegy 2 km lehetett. Felsődörögd kicsiny Árpád-kori templomát az 1330-as évek táján bonthattak le, miután a falai köré telepítendő nagyobb templom építési munkálatai azt szükségessé tették. Az új és nagyobb Anjou-kori templom, amelyet ugyancsak Szent András tiszteletére szenteltek, okleveles adat szerint 1339-ben már állott. Kegyurai a DÖRÖGDIEK felsodörögdi ága volt, építtetője a család hírneves tagja, DÖRÖGDI MIKLÓS egri püspök. A hivatkozott 1347-es oklevélből azonban tudjuk, hogy az új templom nemcsak a felsodörögdi, hanem az alsódörögdi nemesek és jobbágyok plébániatemplomául is szolgált. Az Anjou-kori Szent András templomban a nemesek helyét az istentiszteleten szigorú rend szabta meg. Az 1347-es oklevél szerint a felsodörögdi nemesek a Szent András főoltár és a Boldogságos Szűz mellékoltára előtt, vagyis a templom középső és északi részén, az alsódörögdi nemesek a Szent Domonkos mellékoltár előtt, vagyis a templom déli részén állhattak. Hogy halottaikat is e rendet követve temették el, arra két bizonyítékunk van. Ugyanezen oklevél, - mintegy az alsódörögdi nemességnek tett kedvezményként - engedélyezi, hogy halottaikat a templom déli szegletében (vagyis a hajó déli részén) temethessék el. Ugyanakkor az ásatások során a hajó északi részén, a Szűz Mária oltár előtt napvilágra került a felsodörögdi ághoz tartozó DÖRÖGDI PÁL és felesége 1-360-ban készült feliratos sírköve, s alatta sírja.

1 Felsődörögd pusztulása a XVI. század közepére tehető, miután a török felperzselte a települést. A károsodás mértékére utal, hogy a falu ezen a helyen többé nem épült újjá. Az ásatás tanúsága szerint a leégett, romokban álló templom fosztogatók martaléka lett. Mindenekelőtt kincskeresők dúlták fel. Több mint 300 m

2 -nyi felületén érintetlen padlószintet alig 6-8 m

2-en találtunk, többnyire a főfalak mentén. A fosztogatók áldozatául esett többek között a templom főtengelyétől kissé délre, a hajó közepén eltemetett és felirat nélküli fedkővel borított sír férfiteteme (8. sír). Még ennél is kegyetlenebbül dúlták fel DÖRÖGDI PÁL koporsóját, akinek csupán hiányos, összetört koponyáját és néhány vázcsontját találtuk meg (67. sír). A feltehetően díszes halotti öltözékének mindössze két darabját hagyták a sírban: az ezüstözött bronz sarkantyúkat. A DÖRÖGDI PÁLLAL azonos sírgödörbe, de külön koporsóba eltemetett és kissé mélyebben fekvő feleség tetemét (68. sír) ilyen mértékű pusztítás nem érte, a bolygatás következtében azonban csontjai teljesen elkorhadtak, halotti öltözékének pompájáról csupán a koponya és mellkas táján nyomokban fennmaradt, arany szállal átszőtt textilmaradvány tanúskodik. A sírok szétdúlását azonban nemcsak a kincsásók okozták. A templom kőanyagát fokról fokra elbontották, és az újjáépülő Alsódörögd házaiba falazták be. A legnagyobb, és mondhatni végleges pusztulás azonban a múlt század hetvenes évei körül érte a templomot, amikor kőanyagáért a levegőbe röpítették a nyugati oldalon álló két hatalmas tornyot. ÁDÁM IVÁN 1882-es híradása idején az egykori épületnek csupán a szentély- és sekrestyefalai álltak, a templom többi részét föld borította. 215