A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Guzsik Tamás: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései
Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései GUZSIK TAMÁS Egy-egy terület középkori építészetének feldolgozása minden esetben két lépcsőt feltételez: a rendelkezésre álló anyag számbavételét, összegyűjtését (topográfiai alapkutatás), majd az így nyert összkép értékelését, feldolgozását (morfológia, tipológia). A Veszprém megye középkori műemlékeivel foglalkozó számos publikáció — a monográfiák egy részétől eltekintve—a fenti célok valamelyikét tekintette magáénak (ZÁDOR 1960, KOPPÁNY 1963, KOZÁK 1966, KOPPÁNY 1967, ÉRI 1969, KOPPÁNY 1969, KOZÁK 1969, KOPPÁNY 1971). Első pülanatban különösen hálás témának tűnik a terület templomépítészetének tipológiája. Hiszen az emlékek viszonylag nagy száma bő variációs lehetőséget tartalmaz, és csábít az alaprajz meghatározó elemei (apszis, karzat, torony, sekrestye) és a kronológia közötti lineáris összefüggés kimutatására. Az alaposabb, és több szempontot is figyelembe vevő kutatás azonban rögtön megmutatja, hogy egy ilyen fajta összefüggés csak a probléma végső, és indokolatlan leegyszerűsítése révén nyerhető. Jelen tanulmány — a konkrét adatközlésen túl — egy módszertani kísérlet kíván lenni: komplex vizsgálati módot keres a vázolt tipológiai probléma egyes meghatározóinak feltárására. Konkréten: az alaprajz és a kronológia tipológiai értékelését kibővíti az épület történeti (alapító jogállása, terület birtokviszonyai, lélekszám), műszaki (méretek, térarány, anyag—szerkezet) és egyházjogi (védszent, keletelés, jogállás) adatainak feldolgozásával. Eredménye is talán csak annyi, hogy felveti azokat a nehézségeket, amelyek egy szélesebb körű vizsgálat során az ismertetett módszerben rejlenek. (A kísérlet első lépcsőjének, a kartográfiai feldolgozásnak a bemutatása 1977 augusztusában a középeurópai középkori építészet kutatásával foglalkozó tihanyi szimpozion keretében történt.) A módszer kikísérletezésére és bemutatására ideális modellnek tűnik Veszprém megye. Tájenergiája (természet- és gazdaságföldrajz, etnikai struktúra), története, szerkezete elég változatos. Az emlékanyag is nagy számban áll rendelkezésre, s megoszlása (különböző típusú falusi templomok, egyedi alkotások, egyházi testületek épületei stb.) tág lehetőséget kínál a módszer kipróbálására. Az emlékek jól dokumentáltak, és a megye középkori műemlékállományának alapkutatás-szintű feldolgozása majdnem teljesnek mondható. Végül döntő szempont volt a kiválasztásnál, hogy a Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága olyan megértő partnere volt a kísérletnek, aki a kutatást és feldolgozást lehetővé tette és maximálisan támogatta. De helytelen volna elhallgatni az éppen a ,modellmegye' kiválasztása kapcsán felmerült problémákat. A legnagyobb elvi nehézséget a lehatárolás jelentette. Magyarországon a középkori építőművészet a IX—X. századtól kezdődik. így a jelen összefoglaló sem tartalmazza az előzmény, késő római, ókeresztény építészet emlékeit (a kontinuitás hatástényezőivel azonban számolva). A középkori intervallum végpontja egyértelmű: a megye török megszállása ill. részleges elnéptelenedése. A korszak felosztása alkalmazkodik az általánosan elfogadott magyar középkori periodizációhoz. Az első időszak jelenti a magyar romanika kialakulását és fejlődését a francia (ciszterci) hatás megjelenéséig, a XII. sz. végéig, a második a ciszterci műhelyek és a magyar késő romanika korszaka, egyben a gótika elemeinek kialakulása a XIV. sz. elejéig, a harmadik a gótika általánossá válása (Anjou-kor), XIV. sz., míg az utolsó a magyar késő gótika önállósuló műhelyeit jelöli (XV. sz.— XVI. sz. eleje). Természetesen figyelembe kellett venni — többnyire falusi templomokról lévén szó — az egyes stílusirányzatok lokális késését. Komolyabb nehézséget jelent a feldolgozandó terület megválasztása. A vizsgálatot a megye mai közigazgatási határain belül végeztük. Ez olyan szükségmegoldás, amelynek történeti szempontból számos hátránya és vitatható pontja van, és egyetlen előnye a gyakorlati használhatóság. A jelenlegi megyehatárok csak 1946-56 között véglegesedtek. (ILA-KOVACSICS 1964). De a felszabadulás előtti megyei beosztás felhasználása is magában hordaná a történe tie tlenséget, hiszen a középkor során többször változott az — eredetileg több várispánságból kialakult — megye határa. Egyházi építészetről lévén szó, kézenfekvő megoldásnak kínálkozott az egyházmegyei beosztás 163
