A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

Dél-Dunántúl Pécs-Jakab hegy 40,00 ha

: Lengyel-Sánchegy 14,65 ha Lengyeltóti -Tatárvár 10,00 ha

: Börzsöny-hegység Hont-Jelenchegy 22,00 ha Perőcsény-Halyagos 10,16 ha Nagybörzsöny - Rustok 7,48 ha Nagybörzsöny-Magyarhegy 5,04 ha Kemence-Godóvár 3,84 ha Diósjenő- Pogányvár 2,71 ha Kemence- Magosfa 2,50 ha xl Cserhát és Mátra hegység Mátraszőllős- Kerekbikk Gyöngyöspata-Várhegy 90,00 ha 7,65 ha" xl Bükk hegység Dédestapolcsány - Verebectető 80,00 ha Szilvásvárad - Töröksánc 60,00 ha Bükkszentlászló Nagysánc 15,15 ha. Sály-Latorvár 3,85 ha' Miskolc Tapolca - Várhegy 3,52 ha xl2 23 Dél-Alföld Hódmezó'vásárhely -Nagy tatár sánc 255,00 ha

J 1. táblázat. Az eddig mérnöki szinten, vagy vázlatosan felmért magyarországi késő bronzkori és kora vaskori földvárak hektáradatai (x = csak megközelítően pontos adat, 1 = NOVÄKI GYULA felmérése, 2 = SÁNDORFI GYÖRGY felmérése, 3 = SEITL KORNÉL felmérése alapján). hektár kiszámításánál legtöbb esetben csak erősen kisebbített közölt térképekre, vagy vázlatos felmérésekre voltam utalva. Bakony szűcs—Várheggyel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy itt ugyan történt újabban mérnöki szintű térképezés (MRT 4. 56), de erről hiányzik a külső vár, ezért egy korábbi vázlatom alapján számítottam ki a hektárt. A későbbi, alaposabb térképezések az itt közölt számokon bizonyára változtatni fognak, de nagyságrendileg ezek az adatok is jó tájékoztatást nyújtanak. Ez az összeállítás azonban ma még nagyon hiányos, mert nem az összes földvárat tartalmazza, ezeken kívül még sokat ismerünk (pl. Sopron—Károly-magaslat, Оltárc—Várhegy, Lengyeltón—Tatárvár, Nagyberki—Szálacska, Regöly, Pomáz— Nagycsikóvár, Budapest-Gellérthegy, Benczúrfalva—Majorhegy, Mátraszentimre—Óvár [40 ha körül], Felsőtárkány-Várhegy). A Régészeti Topográfia soron következő kötetei, valamint a későbbi kutatások is sokat fognak még felderíteni. Mindezekről azonban ma még nem rendelkezünk felmérésekkel, így méreteikről fogalmat sem tudunk alkotni magunknak. Az eddig ismert hektáradatok szerint Hódmezővásárhely-Nagytatársánc (255 ha körül) és VárvölgyKislázihegy (150 ha) után nagyságrendileg a Cuha-patak völgyének két hatalmas földvára következik. E négy legnagyobb földvárhoz még Mátraszőllős-Kerekbikk (90 ha körül, 1976. évi vázlatos felmérés) és Dédestapolcsány-Verebec-tető (80 ha körül, Sándorfi Györggyel együtt, 1977-ben készített előzetes vázlat alapján) csatlakozik a nézetei révén. Alapterületük szerint 80-255 ha között 6,28-60 ha között 2, 1028 ha között 4, 2,5-10 ha között pedig 14 földvár mérete ismeretes eddig Magyarországon. Az arányok megváltozhatnak később, de hasonló a helyzet Közép-Európában is (HERRMANN 1969, DEHN 1974) pl. Németország (COBLENZ 1965, 1974), Lengyelország (RAJEWSKI 1963, BUKOWSKI 1974, ZAKI 1974, CHOCHOROWSKI 1976), Erdély (HOREDT 1974) és Szlovénia területén (FREY 1974). Nincsenek még megbízható adataink arra, a késő bronzkor közelebbről melyik periódusában épültek ezek a földvárak. Patek Erzsébet általánosságban megállapítja, hogy a földvárak már a korai periódusban is lakottak voltak és kérdéses, mikor épültek maguk a sánlat alapján) csatlakozik a méretei révén. Alapterületük szerint 80—255 ha között 6, 28—60 ha között 2, 10-28 ha között 4, 2,5-10 ha között pedig 14 földvár mérete ismeretes eddig Magyarországon. Az arányok még változhatnak később, de hasonló a helyzet сок (PATEK 1968, 17, 19, 21)? A Cuha-patak völgyének földvárainál fentebb feltételeztem egy sorrendet, aminek támogatására itt még egy adatot említek. Sorrendben a másodiknak feltételezett Zöröghegy II. két sáncátvágásánál a töltés alatt semmi cserép sem került elő, csak a felszín alatt csekély mélységben, utóbbiak viszont kronológiai szempontból nem jönnek számításba. Ugyanekkor a Kesellőhegy II. kősánca alatt cserepeket is tartalmazó réteg húzódott. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Zöröghegy fennsíkján mindjárt az első időben, amint megindult ott az élet, felépült a sánc, míg a Kesellőhegy H-n csak egy bizonyos idő elteltével. Ez is támogatja a három késő bronzkori földvár feltételezett keletkezési sorrendjét, egyúttal arra is mutat, hogy a Zöröghegyen az urnamezős kultúrának már az első idejében sor került a sánc építésére. Feltételezhető, hogy valamennyi többi, hasonló korú, magaslati telep erődítése a telep életének már az első szakaszában elkészült, hiszen eleve védelmi célból mentek fel a hegyre. A sánc szerkezete alig árul el valamit. A Kesellőhegy II. földsáncának faszerkezete a lehető legegyszerűbb típus, amilyenre számtalan példát lehetne felsorolni Európa-szerte a késő bronzkorból vagy kora vaskorból: két, vízszintes fatörzsekből kialakított, függőleges fal közét töltötték meg földdel. Ez önmagában nem korhatározó, mert korábbi és sokkal későbbi, különböző korszakokban is igen gyakori. A kőfal már sokkal ritkább, azonban itt is egyszerűen a felszínen heverő kő késztette a késő bronzkori embert kőfal emelésére. Ez is a Kesellőhegynek csak egy kis területére szorítkozott, mert a sánc többi része (az eddigi eredmények szerint) mind földből készült, faszerkezettel. A kő nyersanyagként korábbi korszakokban is szerepel a sáncokban, mint töltelékanyag. Az eddig ismert legkorábbi közép-európai, rakott kőfalból álló erődítés a szlovákiai Spissky Stvrtok közelében került elő, a középső bronzkori Otomani-kultúrából (VLADÁR 1973. 283-288), ez azonban egyedi eset. Általános elterjedése a késő bronzkorban kezdődik (SOLLE 1952, HERRMANN i966, PETERS 1970, 136—139), majd a kora vaskorban egyre gyakoribb (DEHN 1952, KIMMIG 1956, DUSEK 1968, FREY