Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

AMBRUS BÉLA: A Bakony zoocecidiumai

m4 kutyatej (Euphorbia) hajtásvégén Bayeria capitigena, Dasyneura capsulae, a boglárkák (Ranunculus) levelét ráncosító Dasyneura ranunculi, a lóherék (Trifolium) levelét felezó' Dasyneura trifolii, a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) levelén kerek foltokban jelentkező Dasyneura tympani, a kecskefűz (Salix caprea) levelén Iteomya capreae, a ligeti peije (Poa nemoralis) szárán Mayetiola poae gubacsosodás, a mécsvirág (Melandrium) hajtásvégét csomósító Neomikiella lychnidis, a fűz (Salix) levélszegélyt sodró Rhabdophaga marginemtorquens gubacslégyfaiok. Valamennyi a patakmeder vagy forrás növényszegélyén, a párás, hűvös szélcsendes lombozaton tölti gubacsbani lárveéletét. Figyelemre méltó a Bakonyoszlop melletti Ördög-árok szurdoka, amelynek alsó szakasza alján fejlődő növényzet összetétele eltér a 10-25 méteres sziklafalak fölötti erdőtakaróétól. A széljárástól megkímélt nedves légkörű hasadékokban, törmeléken élő hegyi juhar fiatal fácskák hajtásvégein gradációs méretekben tenyésző Dasyneura acerplicans található. Évről évre ugyanazon gazdanövényeket fertőzi háborítatlanul a gubacslégy. A Bakony területén ez a faj elszórtan s főleg fattyúhajtásokon fellelhető, de az Ördög-árokban lévő tenyészőhely jól példázza a környezet biotikus adottságait. Eme fiatal csemeték aljnövényzetének szőnyegében fedezhető fel az erdei peremiszen (Inula conyza) a Neomikiella beckiana gubacstorzulás. Ritkaságában hasonló a hölgymálon (Hi^racium) fejlődő Macrolabis hieracii, a homoki gurgolyát (Segéli annuum) eltorzító Lasioptera carophila, a sváb rekettyén (Genista germanica) Jaapiella genisticola, majd a selymes rekettyén (Genista pilosa) a Japiella genistamtorquens gubacs. A szegfűbogyón (Cucubalus baccifer) a Jaapiella cucubali, a gyöngykölesen (Lithospermum) a Dasyneura lithospermi, a pesztercén (Balotta nigra) a Contarinia balottae, a mezei juhar (Acer campestre) levélnyelén az A trichosema aceris ritka gubacsok találhatók e páratlan szépségű szurdokvölgyben. A szakadék szélén, tehát a hegyet borító növénytakaró tartozékaként külön említhető a csertölgy levelét borító Janetiella Szépligetii, faunánk specialitása és meglehetősen ritka légygubacsa. Csupán Farkasgyepűn, de sokkal kevesebb példányban sikerült megtalálni. A nyár közepén Bakonyoszlop környékén az ördög-árok vegetációja még hűvös, visszamaradt kora tavaszi időszakát éh. A szakadék szélén fejlődő gyertyán (Carpinus) leveleiből már kiröppentek a Contarinia carpini gubacsiegyek. Ugyanakkor a szakadék alján élőké még a fejlődés korábbi állapotában található. Ez figyelhető meg a veronika, a galaj és a mogyoró 60 6. ábra: Rendellenes növésű gubacsok. A: Andricus coriarius HTG. gubacsának egybenövése; B: A. lucidus HTG. gubacsával; C: A. lueidus HTG. páros gubacsába belenőtt; D: A. lignicola HTG. gubacsa; E: A. truncicolaGIR. gubacsára ránőtt; F: A. aries MAYR. gubacsa; G: A. lucidus HTG. gubacsainak összenövése; H: A. quercuscalicis BURGSD. gubacsaival; I: közös rügyből fejlődött A. coronatus GIR. ún. ikergubacsok Abb. 6: Gallen mit abnormalem Wachstum. A (Das Zusammenwachsen des Gallens von Andricus coriarius HTG mit dem Gallen von B) A. lucidus HTG. C) Die in die paarige Galle von A. lucidus HTG hineingewachsene D) A. lignicola HTG Galle. E) Die auf die Galle des A. truncicola GIR. gewachsene F) A. aries MAYR. Galle. G) Das Zusammenwachsen der Gallen von A. lucidus HTG. mit den H) Gallen von A. quercuscalicis BURGSD. I) Sogenannte Zwillingsgallen von A. coronatus GIR. sich aus einer gemeinsamen Knospe entfaltend gubacsain is. A tavaszi rajzások nyár középig való kitolódása a mikroklimatikus tényezők hatásának következménye. így jellemezhető a Gerence-völgy, a Tisztavíz-forrásvölgy, és a Római-fürdő sok tekintetben azonos viszonyokkal rendelkező szakasza is. Habár középhegységi vegetáció az uralkodó, találni olyan flóra- és faunaelemeket, amelyeknek igényei megközeh'tik a magashegységiekét Fajokban eltérő, a környezeti adottságokban megközelítő feltételeket nyújtanak a Farkasgyepű melletti Csurgó-kút, Köves-patak, a Németbánya alatti lápos liget, a Téstől Római-fürdőig húzódó patakmeder. Számos,, faunánkra új faj került innen elő. Országszerte ritka, színező elemként sorolható fel a kutyatejen (Euphorbia) a Dasyneura Loewi, az aggófüvön (Senecio) a Contarinia equalis, a bodzán (Sambucus) a Contarinia lonicerearum, a legyezőfüvön (Filipendula) a Dasyneura engstfeldi, az ürömön (Artemisia) a Diarthronomyia florum, majd a pimpón (Potentilla) a Dasyneura potentillae gubacsok. A mesterséges telepítésű, sűrű növény takar ójú arborétumok dús lombozata, árnyékos aljnövényzete, párás környezete olyan mikroklímát alakít ki, amely elüt a környező, a parkot határoló növényzettől, a szélsőségesebb éghajlatú kultúrterülettől. A rovaroknak optimálisabb menedéket nyújtó, a növényfajokban gazdagabb folt változatosabbá teszi a rajta megtelepedő cecidiumok fajait is. Főleg a hygrophyta jellegű fajok gyűjtőterületévé válik. így érthető lesz, miért telepedett meg a magas hegyvidékre jellemző Rhadophaga salicis a Szigligeti Arborétum füzein. Az ibolyagubacs (Dasyneura affinis) szőnyegszerű foltokban terül el az aljnövényzetben. A Jaapiella veronicae gubacsa lepi el a bokrok alján megbúvó Veronica chamaedrys üde hajtásvégeit, amelyen napközben is felcsillan a harmatcsepp. 1964 májusában a hársak virágkocsányát vastagító Contarinia tiliarum tömeges megjelenése volt szembeszökő. Sem az előző, sem az utána következő években nem jelentkezett a virágkocsányon a különben hajtásvég csúcsát vastagító duzzanat. A talajban átalakult imágók kirepülése egybeesett a virágkezdemények kifejlődésével. A tömegesen kibújt gubacsiegyek nem találtak elég hajtásvégrügyet és megtámadták a bőséges tojásrakásra alkalmas virágkocsány-kezdeményeket. Ez vezetett a gradációs méretű gubacsképződésre. Az arborétumot díszítő Buxus sempervirens és az aprólevelű B. microphylla levelei egyaránt fertőződtek aMonarthropalpus buxi gubacslégytől. A hazai nyírek viszonylag mentesek a gubacsiegyek támadásától. Az arborétumban fejlődő néhány példány levelén megtalálni a Massalongia rubra légygubacsát. A Diptera, de Agromyzidae családba tartozó Phytomyza taraxacocecis (HRG) feltűnő mennyiségben fejlődött a gyermekláncfű (Taraxacum officinalis) levéltengelyén, míg az arborétumot környező réteket borító gyepszőnyegen eredménytelenül kerestem. Hasonló a Zirci Arborétum változatos dendrológiai gyűjteménye. E párás növényszőnyeg 55 eddig felismert gubacsiegyének nyújt életteret. Figyelemre méltó az itt élő hársak fajtagazdagsága. Általában a keverékhársfajtákat kevéssé támadja a gubacslégy. Ennek ellenére a Tilia grandifolia v. gradient a levelein kevés példányban, de megtelepedett a Dasyneura tiliamvolvens és a Physemocecis hartigi légygubacsa. A