Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

AMBRUS BÉLA: A Bakony zoocecidiumai

7. ábra: Andricus kcszthclyiensis (MÉHES), kocsánytalan tölgy rügyéből fejlődő gubacsa cs hosszanti metszete Abb. 7: Die Galle und ihr Längsschnitt von Adricus keszthelyiensis (MÉHES), die sich aus der Knospe der steihllosen Eiche entwickelt mellette fejlődő T.platyphyllos „roskadozott" az ugyanezen fajoktól. Az egykori bakonybéli apátság parkjában megmaradt, izolált növényegyüttes bőven nyújt zoocecidiumot. A parkot határoló Gerence medrét borító sűrű, bozótszerű, víz fölé hajló növényzet a teljes vegetációs periódus alatt kedvező feltételeket teremt a gubacsiegyek fejlődéséhez. A réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) levelét pettyező Dasyneura ulmaria gyakorisága példa nélkül áll a Bakonyban. Végezetül említenünk kell a gubacsiegyek olyan ökológiai faj csoportját, melynek lárvája a rothadó alomban, gombában találja meg táplálkozási, fejlődési feltételeit. E fitomicetofág néven jelölt csoport egy része a kalaposgombákban fejlődik. E gubacslégycsoport kutatása kezdeti stádiumban áll s ez ideig csak a gubacslégycsalád genusaiból sikerült néhányat identifikálni. A Nyirád környékén gyűjtött Lactarius circellatus, L.. decipiens, Onphalotus olearius, Russula atropurpurea, továbbá a Keszthely környékén gyűjtött Onplhalotus olerarius és Russula pectinata kalaposgombákból Lestremiidae, Winnertzia, Leptosyna és Colpodia genusba tartozó gubacslegyeket neveltek ki. Valamennyi faj faunánkra új és ez is bizonyítja eme kutatási terület sokat ígérő voltát. Még nem rendelkezünk a hazai fauna Cecidomydae alcsaládjának teljes áttekintésével. A Bakony területének ilyen irányú kutatása jelentékenyen hozzájárult e rejtett életű rovarcsoport feltárásához. Szépligeti 1918-ban 82 fajt sorol fel faunakatalógusban. A bakonyi gyűjtés kezdetekor a szerző összesítette a Szépligeti óta eltelt idő faunakutatásának e családra vonatkozó eredményeit és 272 faj előfordulását rögzíti (1963). Ma már faunaterületünk egyéb részein és a Bakony területén végzett kutatás eredménye szerint 300-at meghaladja az ismert fajok száma. A Bakony területén végzett gyűjtés 20 új fajjal növelte faunánk gubacslegyeinek számát. Ezek a következők: A Cecidomyidi nemzetségből: Atrichosema eceris KFFR., Contarinia fagi RÜBS., C. mulloginis RÜBS. Az Asphondylidi nemzetségből: Asphondylia echii H. LW., A. hornigi WACHTL., A. ignorata RÜBS., A. stachidis STELTER Placochela ligustri RÜBS, P. nigripes F. LW Az Oligotrophidi nemzetiségből: Dasyneura glechomae KFFR., D. saxifraga KFFR., D. schulzei RÜBS., D. sodalis KFFR., Jaapiella floriperda F. IW., J. jaapiana RÜBS., J. knautia RUBS., thalictri RÜBS., Macrolabis corrugans F. LW., M. rübsaameni HDCK., M sp. (BUHR 2850) Mikromyia coryli KFFR. Acarina gubacsokozók A kutatott területen levő gubacsokozók között fajszámban a második helyen állnak a parányi méretű gubacsatkák. Néhány fajt kivéve gazdanyövény-specialisták. Többségük évelő növényen, fákon, bokrokon, azok rügykezdeményein, levelein és virágain él. Gubacsainak fejlődésére jellemző, hogy óriási sejthipertrófiát hoznak létre, amelyek határozott hiperplázián mennek át. Szőröket és parenchima kitüremléseket, kinövéseket fejlesztenek. Ilyenek a nemezszerű képletek, vagy a levelek belsejében szőrökkel bélelt üregek, főként annak felületén szabálytalan alakú kitüremlések, dudorok, amelyeknek kivezető nyílásai a levél ellenkező oldalán vannak. A megtámadott növényi részt törpe növésű, szárrövidülés, rendellenes levél, vi8. ábra: Timaspis cichorii (BALAS) gubacsainak nyílásai Cichorium intibus szárán. Abb. 8: Die Gallenőffnungen von Timaspis cichorii (BÁLÁS) auf den Stengeln von Cichorium intibus rágképződés, elágazás s főképpen elszíneződés jellemzi. A kezdeti stádiumban az erős antociánképződés miatt vöröses. A gubacs alakja szerint lehet hólyagszerű, levélszél-sodródású, teljes levéllemez-göngyölödés, táskásodás stb. Ha a rügyben fejlődik, akkor erősen megduzzad. A gubacsatkák a növényzet szegélyein, a párás környezetet keresik fel. A szellőzött felületeket előnyben részesítik, mert a párás levegőjű környezetben a gubacsok gombásodnak. Utak, nyiladékok növényszegélyein növényvfajonként másmás Eriophyda telepekre akadhatunk. A Prunus padus levelét Finom piros nemezzel borítja az Eriophyes paderinus. A vízpartok sűrűjében pedig az E. padi szarv alakú kinövései teszik egyenetlenné a levelek felületét. A napos tisztásokat szegélyező mogyoró vesszők egészségesek, míg a nedves, árnyékos partoldalakon a rügyeket támadó Phytoptus avellanae gyakori. A környezettel szemben látszólag kis igényűek a hársfák leveleit torzító atkagubacsok. A szarv alakú kinövések (Eriophyes tiliae), a levél fonákját borító nemezszerű bevonat (E. leiosoma), a levélszegélyt sodró (Phytoptus tetratrichus) fajok egyaránt megtalálhatók. A szigligeti arborétum egyetlen fiatal ezüstjuhar (Acer saccharinum) lombozatát teljesen fertőzte a foltokban ragyaszerű, eleinte sárgás, később barnuló atkagubacs. Augusztus végére valamennyi levele gubancos s idő előtt lehull. Az Acer campestre var. hebecarpum leveleire dúsan települt az Eriophes macrorrhyncha vörös kitüremléseivel, amely alatt a fejlődő gubacsatkák tanyáznak. Ugyanakkor a környező mezei juharok levelei érintetlenek. Főleg a szurdokszerű patakmedrek oldalait szegélyező bükk leveleinek szélét sodrintja az Aceria stenaspis. Itt került elő egy faunánkra is új, levelet torzító atkagubacs, az Aceria stenaspis blastophira. A fehér nyár leveleit borítja lencsényi kavernáival a PhyHocoptes populi Sűrű populációját láthatólag következmény nélkül viseli az idős fa. Az aljnövényzetben a gyömbérgyökér (Geum urbanum) leveleit erősen szőrözi, ráncolja a Cecidophyes nudus fehéres bevonata. Mire a lombos fák levelei hullanak, addigra felismerhetetlen zöldesfehér csomókban borítja az avart. Ugyanakkor első lelőhelye a kékper jén (Molinia coerulea) keletkező Aceria tenuis gubacsnak. 61