Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. UHERKOVICH GÁBOR: Az öcsi Nagy-tó limnológiája

2. ábra: Az öcsi Nagy-tó déli nyíltvizes része (balra hátul a tőzegmohos láp fiizesnyíres borítással) Abb. 2.: Der südliche Teil mit offenem Wasserspiegel des Grossen Sees von öcs (links hinten das Torfmoor mit einer Weide-Birke-Bedeckung) idézett tanulmányának az a végkövetkeztetése, hogy az öcsi Nagy-tó lápjának hatféle Sphagnum-előfordulása, köztük az északi S. fimbriatum-mú, továbbá és különösen a boreális Thuidium lanatum, valamint a Polytrichum strictum előfordulások ennek a vízi élőhelynek reliktumjelleget kölcsönöznek. BorQS és Vajda fentiekben ismertetett gondolatmenetéhez a következőket fűzhetjük hozzá: Azt, hogy itt valódi, a hidegebb negyedkori időszak óta folyamatosan fennálló reliktumélőhelyről van-e szó, ezek az adatok nagymértékben valószínűsítik, de a teljes bizonyítás csak a láp medencéjének alsóbb rétegeiből, fúrásmintákból származó fosszilis és szubfosszilis anyag feldolgozása nyomán válna lehetségessé. De egy ilyen — és a jövőben remélhetőleg megvalósuló — kiegészítő kutatástól függetlenül is ez a láp hazai vonatkozásban különleges értékű vízi élőhelynek minősül. A láp hidrobiológiái kutatásáról eddig nem jelentek meg adatok (v. ö. Kol, 1966, 1968 közlésével). Kol Erzsébet szóbeli közléséből tudom, hogy a láp széli részén végzett gyűjtéseket, de mintáit nem dolgozta fel és szívesen vette, hogy valaki elkezdett foglalkozni ezzel a láppal. A fentiekben vázolt kutatástörténeti előzmények után egyértelműen hasznosnak látszott, hogy a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum kutatási feladatul tűzte ki a láp részletesebb, több oldalú feldolgozását. Ennek a feldolgozásnak — vízi élőhelyről lévén szó — lényeges része a hidrobiológiái feldolgozás, amelyet a múzeum felkérésére én vállaltam. Ebben a feldolgozásban az általános hidrobiológiái — főleg vízkémiai - helyzet feltárásán belül elsősorban az algavege.táció részletes elemzését tűztem ki célomul, de a munka során hasznosnak ígérkezett az állati szervezetek közül a nagy egyedszámban meglelhető, jól meghatározható és kiváló indikációs értékkel rendelkező gyökérlábú véglények (Rhizopoda) és ezen belül is főleg a házasamőbák előfordulására vonatkozó adatok feljegyzése is. A láp élővilágában az algákon és a gyökérlábú véglényeken kívüli mikroszervezetek száma teljesen elenyésző, így ennek az említett két csoportnak a feldolgozásából - a vízkémiai adatokkal együtt — a lápnak minden lényeges bélyeget tartalmazó limnológiai képe rajzolható meg. Ha ehhez hozzávesszük a mohavegetációról és a virágosnövényekről már előzetesen kiderített adatokat, a lápnak minden jellegzetes és lényeges biológiai vonását tartalmazó információhozjutunk. A Nagy-tó és környékének természeti viszonyai A Nagy-tó Öcs községtől ÉK-re, a Kab-hegy D-i bazaltlejtőjének egy természetes vápájában, kb. 330 m t. sz. f. magasságban helyezkedik el. A láp bazaltmáladékból keletkezett barna, vályogos erdő-talajborította környezetben van. A láp környékén — főleg a gyepes részeken — mindenfelé vulkáni kövek (jórészt bazalttufa lapillik és kisebb vulkáni bombák) láthatók. A lápot, amelynek 350—450 m az átmérője, a környező lankákról lefutó csapadékvíz és a láp ÉNy-i szélén lévő forrás táplálja. A magyar flóratartomány (Pannonicum) Matricum flóravidékének Vesprimense flórajárásába tartozik a terület. Maga a láp a tölgyerdő-zónában van. A napsütés évi összege 1900—2000 óra között van itt. (Az idézett klimatológiai és fenológiai adatok forrása: Kakas, 1960.) A januári középhőmérséklet — 2°, a júliusi 19,5°, az évi 9,5°. Az első fagy átlagos napja X. 15., az utolsó fagy átlagos napja IV. 20., a fagyos napok száma átlagosan 100. A hőségnapok száma (max. = 30°) sokévi átlagban 5, a nyári napok száma (max. = 25°) 40, a téli napok száma (max. = 0°) 40. A 3. ábra: A láp nyugati részénél lévő keskeny nyíltvízi rész, mögötte a láp Abb. 3.: Der schmale Teil mit offenem Wasserspiegel am westlichen Ende des Moores, dahinter das Moor 26