Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. TAPFER DEZSŐ: A darázsölyv (Pernis apivorus L.) a Keleti-Bakonyban
A darázsölyv (Pernis apivorus L.) a Keleti-Bakonyban DR. TAPFER DEZSŐ Elterjedésük a Keleti-Bakonyban Évtizedeken át folytatva bakonyi ornitológiai megfigyeléseimet, ismételten fészkelve találtam a darázsölyvet a Gaja-völgyében Bodajk mögött — lényegében egy 2—2,5 km széles sávban, váltakozó távolságban a pataktól, majd a hosszan elnyúló és nagy kanyarulatokat tevő Bárok (,,Burok")-völgynek elsősorban a Bakonykúti felé eső szakaszán, továbbá Kisgyón és Királyszállás között — lényegében már a völgyön kívül, a fennsíkon.. E megfigyeléseimhez kapcsolhatóan egyedül Máté László (Székesfehérvár) közölte a Madártani Intézet gyűjteményes anyagában, hogy a Bodajk mögötti Gaja-szakaszon szintén fészkelve találta a darázsölyvet (még a negyvenes évek végén). így — bizonyítottan — három állandó fészkelőterület került ezen a tájon visszatérően ellenőrzésre, a kelet-bakonyi közel 1000 km 2-es kutatási sávomban. A darázsölyvekre itteni fészkelésükre vonatkozó megfigyeléseim nem voltak minden évben egyformán sikeresek. Közben kihagyott évek is voltak, kialakult átmeneti, a kutatásaimat akadályozó körülmények miatt. Időben a legkorábbiak a Bodajk-Kajmáti-malom környéke (Gaja-völgyi) megfigyeléseim: az elsők még 1944 júniusából — a negyvenes évek végén ehhez csatlakoznak Máté adatai. Az ötvenes években, a hatvanas években, a hetvenes évek első felében folyamatosan voltak darázsölyvfészkelések a három keletbakonyi fészkelőterület valamelyikén, legutóbb (1975) ismét a bodajki Gaja-völgyszakaszon. A Barok-völgyi megfigyelések közül az elsők még 1948-ból származnak — közben van egy közös észlelési adatunk is Pátkai-val, 1959 júniusából. A 70-es években megfigyeléseim hosszabb völgyszakaszon ismét pozitívak. A Kisgy ón—Király szállás közötti, ezen a tájon talán a legkevésbé háborgatott erdőségekből az első, megnyugtató fészkelési adataim az 1950-es évek második feléből vannak. Az itteni erdőrészekben néhány helyen a bükk az erdőt alkotó, uralkodó faféleség. Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy ennek ellenére a darázsölyvek fészküket itt az általam észlelt esetekben sohasem bükkre építették, hanem legtöbbször tölgyre. Ezen a 300-400 méter közötti fennsíkon viszonylag nagyobb területen, szétszóródva bukkantak elő egyes években a megtalált darázsölyvfészkek. Csak feltevés részemről, hogy rákövetkező években azonos párnak a fészkei lehettek Királyszállás-Kisgyón közötti szakaszon. Megérkezés a költési területekre, fészeképítés, javítás Azokban az években, amikor egész Kelet- és Közép-Európára kiterjedően már márciusban megkezdődik a felmelegedés és tartósnak bizonyul és korán éled a rovarvilág, már április közepétől mutatkozhatnak a darázsölyvek. A bakonyi tájakon legkésőbb május elején már fészkelőterületeiken voltak az egyes darázsölyvpárok. Mindig párhuzamos megfigyeléseim alakultak ki az egerészölyvekkel, ezért szükségesnek látom itt is és most is megemlíteni, hogy az egerészölyvek a régebben gyakori csikorgóan hideg és havas bakonyi telek után is már március derekán, legkésőbb március végén visszatértek és megszokott fészkelési, táplálkozási areáljaikban voltak. A kora tavaszi repülő ragadozómadár-példányoknál problémát jelenthet — főként messzebbről — a darázsölyvek és az egerészölyvek megkülönböztetése. A darázsölyv repülés közben is karcsúbb és a farka szembetűnően hosszabb, nem szélesen széttárt, mint az egerészölyvnél. Röptében a legritkábban szitál, hangja még csak meg sem közelíti a „macskanyávogást" — amire az egerészölyv hangja tényleg jellegzetesen hasonlít. 1. ábra: Darázsölyv (Pemis apivorus) Abb. 1.: Der Wespenbussard (Pernis apivorus) 257
