Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. TAPFER DEZSŐ: Baglyok a Keleti-Bakonyban
Baglyok a Keleti-Bakonyban DR. TAPFER DEZSŐ A hazánkban rendszeresen fészkelő nyolc bagolyfaj közül hat faj fészkelt, illetve fészkel rendszeresen a Keleti-Bakony ma még változatos élőhelyein (a hegységünk legkeletibb és legdélibb nyúlványai előtt elterülő sajátos lápréteket is figyelembe véve). Mintegy harminc esztendő (1943—1974) részletes megfigyelési anyagára, a ma már helyenként megjelent közleményekre tudom alapozni e hat bagolyfajra vonatkozó adataimat. 1. Erdei fülesbagoly (Asio otus L.) A nagy fülesbagolynak, az uhunak mintegy fele testnagyságban, szinte kicsinyített mása ez a gyakran előforduló baglyunk. Testhossza mintegy 34—36 cm (érdemes megjegyezni, hogy az uhu testmagassága 65—70 cm), szembogara ragyogó narancssárga (az uhunál narancsvörös). Testsúlya mindössze 250—350 gramm (az uhué 2000—2800 gramm is lehet). Aranylóan rozsdásbarna tollazatát sűrű, sötét, hosszanti sávozás és finomabb harántcsíkok (vonalak) tarkítják. Hosszú tollfüleit gyakran élesen felfelé mereszti, különösen, ha nappali pihenőhelyén — öreg fákon a törzs mellé húzódva, igen gyakran a terület fenyveseiben — felfedezzük és (a földön) megközelítjük. Röptében ez a viszonylag kis testsúlyú, igen szép baglyunk hosszú szárnyai és mély, zajtalan szárnycsapásai miatt jóval nagyobbnak látszik. A fészkelő erdei fülesbagoly párok {Asio otus L.) száma néhány kelet-bakonyi község határában - Der Nistzahl der Waldohreulen-Horst-Paaren in der nächsten Umgebung einiger Ost-Bakonyer Dörfer: 1944 1948 1957 1974 Bodajk 8 10 8 6 I szkaszen tgy örgy 14 9 16 12 Isztimér 6 7 6 2 Mecsérpuszta 9 3 ? ? Balinka 13 11 3 2 A Keleti-Bakonyban úgyszólván mindegyik ültetett fenyvesben megtaláltam (a leggyakoribb a gyérebben előforduló lucfenyvesekben, de a feketefenyős Ügetekben is megleljük). A főként tölgyes állományú vegyes lomberdőkben igen gyakori volt pl. 1944 tavaszán, továbbá 1948-ban és 1957-ben is. Főként az előző évi, elhagyott szürkevarjúfészkeket foglalja el magának költőhelyül, ritkábban megtaláltam tető nélküli szarkafészkekben, sőt egyszer vastagon rakott örvösgalambfészekben is (lucfenyőn). Érdemes megjegyezni az erdei fülesbagoly keletbakonyi fészkeléséről, hogy a számára valamilyen okból (bőséges egéijárás? ) különösen kedvező években (amilyen a megfigyelt és megemlített 1944-, 1948- és 1957-es esztendő volt) a Keleti-Bakonyban csak a regisztrált fészkelőpárok száma meghaladta a százat! Korán beköszöntő tavasz eseten már március végén — április elején megfigyelhetjük bakonyi tájainkon a fülesbagolyt — illetve a „gyanús" fészekre vetett első pillantásunkkor távcsövünk látómezejében (megfelelő lapos szögből) az öreg varjúfészek csészéjéből árulóan kiemelkedő, felmeredő két fülpamat-tollbóbitáját a már lerakott első tojásain ülő, kotló fülesbagolynak. Ahogy említettem, az 1944-es, az 1957-es években pl. örvendetesen sok volt a fülesbagoly a Keleti-Bakony szegélyen: április első felében alig volt olyan régi dolmányos varjúfészek a kisebb erdőfoltokban, az erdőszegélyeken, a kastélykertekben, ahol ne tudtuk volna felfedezni a felmeredő fülesbagoly-fülpamatokat a fészkek csészéje fölött, megközelítve azokat a még gyakorlatilag alig rügyező—lombosodó erdőkben. Középtermetű erdei fülesbaglyainknak a gazdasági jelentőségük is említésre méltó — főleg ha olykor olyan sok a fészkelő bagolypár egy tájon, mint a jelzett években nálunk, a Keleti-Bakonyban. Főként mezei egereket, erdei egeret, pockot zsákmányolnak. A bagolypárok igen gyakran 3—4 fiókát is felnevelnek. A fiatalok, a népes fülesbagolycsalád számára naponta egy tucatnál is több egér, pocok elejtése szükséges. Fiaikat 4—5 hétig is etetik a fészekben. Meglehetősen ritkán a réteken kóborló apróbaromfit is el-elkapják, néha meg madárfiókát is zsákmányolnak az egerek mellett, azonban ez a kártételük elenyésző néhány százalék. Éves relációban egyetlen fülesbagoly család jóval 1000 fölötti egér, pocok pusztításával tűnik ki. 251
