Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. TAPFER DEZSŐ: Baglyok a Keleti-Bakonyban
1. ábra: Erdei fülesbagoly- (Asio otus) fiókák Abb. 1.: Waldohreule (Asio otus) A Bakony keleti szegélyén néhány sűrűbb fenyvesállományban (Fehérvár csurgó, Iszkaszentgyörgy, Csór) évről évre rendszeresen és ismételten fészkelő fülesbagolypárok is megtelepednek, mint azt évtizedes megfigyeléseim igazolták (pl. Iszkaszentgyörgyön). A főként vegyes tölgyes lomberdők szegélyi részein évenként váltakozó gyakorisággal találhatunk erdei fülesbaglyokat. A falusi lakosságból j óformán csak a vadászattal is foglalkozók ismerik. A felvilágosító munka eredményeként elmondhatjuk, hogy ma már nem emelnek puskát baglyunkra. Télen sokszor a széltől védett fenyvesekben átmenetileg megszaporodik az állományuk: valamivel északabbról jött vendégek ezek az ősz végi, téli fülesbaglyok. Dyenkor gyakrabban elkapnak aprómadarakat is. Beszállófenyőik alatt többször találtam már télvíz idején zse zse maradványokat. 2. Réti fülesbagoly (Asio flammeus PONTOPP.) Értékes ritkasága a bakonyszegélyi lápréteknek (Csór közelében, Moha határában) a réti fülesbagoly. Radetzky, Máté megtalálták, majd közleményekben számoltak be róla. Magam eddig Moha közelében találtam meg és ismerem élőhelyét. Igen érdekes, hogy mindkét említett helyen még a szabályozott medrű patakok (Gaja), illetve a mederbe szorított csatornák, továbbá a némelykor bőséges tavaszi esővízgyülemek, ma már szinte nyomorúságos láprétmaradványok, jellegzetes növényi vegetádójú, legeltetésre inkább csak a szélein használt füves, helyenként zsombékos részek a rétségekből rapszodikus, nem minden egyes évben bekövetkező fészkeléssel ugyan, de mégis évtizedeken át visszatérően otthont tudtak és tudnak adni a réti fülesbagolynak, ennek az igen ritkává vált bagoly fajunknak. Ma is ismert fészkelőhelyei hazánkban bakonyszegélyi tájaink mellett csak helyenként pl. a Hanság, a Kisbalaton környéke, stb. A sárvízi lápon fű között szeret tanyázni — jó idő esetén áprilistól már felriaszthatjuk. Nappal is vadászik, de mélyen repül, éppen a fű fölött. Nászrepülése során viszont néha a párok száz méternyi magasságba is emelkednek. Jól megtermett varjúnagyságú baglyunk, fülpamatját viszont leggyakrabban lesimítja—hátrasimítja. A lápréteken kutatva is felriaszthatjuk fészkéről, tojásairól. Ilyenkor, ha magányosan vagy kipróbált, megbízható társunkkal együtt járjuk a lápokat és nyugodtan viselkedünk, tartózkodva a hirtelen mozdulatoktól, a szaladástól, sokszor nem repül messzire a felijesztett nagy réti bagoly, sőt valamivel távolabbra rejtekbe húzódva még azt is megfigyelhetjük, hogy ül vissza a kotló bagoly fészkére. A száraz esztendők, száraz tavaszok, nyarak rendszerint egéijárásosak is (pl. 1957, 1974). Ilyenkor inkább számíthatunk a réti fülesbaglyoknak több párban is a megtelepedésére, persze szigorúan csak a számukra alkalmas bakonyszéli élőhelyeiken (Moha, Sárkeszi— Csór stb.). Előfordulhat ekkor, hogy fészekaljuk 5, vagy még több tojásból áll. Négy-négy fiókát még simán felneveltek baglyaink errefelé. Nemcsak egeret hordanak a bagolyszülők, hanem mezei pockot, gyíkokat, olykor a rétekre kóborolt apróbaromfit, továbbá igen ritkán a földről felkapott rétiénekes fíókákat is. A réti fülesbagoly is ma már hazánkban természeti emlék: a részben postglaciális reliktum területek maradványainak számító Keleti-Bakony-szegélyi láprétjeinken mindent meg kell tennünk a védelmére. Ez első lépésként a megmaradt jellegzetes, kevés számú és viszonylag kis területű 1 áprét kiszárításának, feltöltésének a megakadályozásával, az esetleges rendszeres legeltetésnek — ez a vizenyős réti területek miatt általában, legalább is ígéretben, elérhető — legalább júliusig történő elhalasztásával kezdődhetne. Értékes réti fülesbaglyunk megtartására, megvédésére az adott bakony-széli területünkön ezek a legfontosabb teendőink napjainkban. Természetesen magától értetődik a tojásszedők, az állatbefogók legszigorúbb, teljes távoltartása a még különben más ritka fajokat is őrző néhány ősi tájunkról! 3. Füleskuvik (Otus scops L.) Több évtizeden át általam megfigyelt költési helye, előfordulási területe a füleskuviknak Bodajk külterületén (kastélykerti zóna) öreg, ma már részben elhagyott gyümölcsösben egy vegyes diófás, alma- és körtefás rész. 1944 júniusa óta vannak innen költési adataim. így az a következtetés is jogosultnak látszik, hogy a nálunk költő néhány füleskuvikpár általában ragaszkodik „klasszikus "-nak megismert költési areáljához. Ez a helyzet volt megfigyelhető mintegy két évtizeden át a jelzett helyen, Bodajkon. Iszkaszentgyörgy határában, ugyancsak öreg gyümölcsösben szintén feltűnt a füleskuvik (1956 júniusától). Itt a terület jobban háborgatott, úgy hogy évről évre a visszatérését nem tudtam megfigyelni. 252