Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. GALLÉ LÁSZLÓ: Adatok a Bakony hegység hangya (Hymenoptera: Formicoidea) faunájának ismeretéhez
II. táblázat: Az areatípusok megoszlása a Bakony állatföldrajzi kistájai szerint százalékban Table II. The p.c. distribution of area types in the zoogeographical parts of Bakony Mts. Elterjedési típus area type I. II. III. IV. V. mediterrán ponto-mediterrán euromediterrán dél-európai európai eurószibériai palearktikus holarktikus 10,256 2,941 5,128 28,205 10,256 7,692 25,241 10,256 9,090 31,815 18,181 9,090 22,725 9,090 5,263 5,263 26,315 15,789 15,789 15,789 15,789 6,060 15,151 18,181 15,151 36,363 9,090 4,545 27,272 18,181 13,635 22,725 13,635 Jelmagyarázat: I. II. III. IV. V. Balaton-felvidék Balaton Highland Keszthelyi-hegység Keszthely Mts. Déli-Bakony Southern Bakony Északi-Bakony Northern Bakony Keleti-Bakony East Bakony apáti: Doma-hegy, Nagyveleg, Németbánya: Laposak, Porva: Pálihálás, Sümeg: Sarvaly, Uzsa, Úrkút, Vállus, Zirc: arborétum (Papp), Bakonybél: Gerence-patak (Tóth), Bakonyjákó: legelő, Borzavár: Leveles-völgy (Gallé). Formica (Servif or mica) cunicularia Latreille - Euryoecikus eremophil faj, a törzsalak európai elteijedésű ( Dlussky, 1965). Bár Magyarországról már Mayr (1857) is említette, a későbbi myrmecológiai irodalmunkból hiányzik, vagy a rufibarbis szinonimájaként szerepel ( Mocsáry, 1918, Somfai, 1959), ezért pontos hazai elterjedése sem tisztázott. Lelőhelyei: Balatonalmádi, Bodajk, Csesznek, Észak-Cuha, Fenyőfő, Fenyőfő: Kisszépalma, Bakonyszentlászló: Hódosér, Kapolcs: Bondoró-hegy, Kő-árok, Márkó: Menyeke, Csesznek: Gézaháza-Mogyoróskert, Nagyveleg, Porva: Pálihálás, Úrkút, Úrkút: Felsőcsinger, Vállus, Várpalota, Veszprém: Séd (Papp), Balatonkenese, Bakonycsernye: legelő, Porva: Ménesjárás (Tóth), Tés (Erdős), Borzavár, Borzavár: Leveles-völgy, Fenyőfő (Gallé). Formica ( Serviformica) gagates Latreille - Euryoecikus eremophil, dél-európai faj. Lelőhelyei: Apró-hegy, Gaja-hegy, Pető-hegy, Péter-hegy (Loksa, 1966), Dörgicse: Kő-hegy, Kapolcs: Kálomis, Olaszfalu: Tobán-hegy, Várpalota: Baglyas-hegy, Veszprémfajsz (Papp), Várpalota: Barok-völgy (Tóth). Formica (Servifomica) fusca Linné - Intermedierbe hajló euryoecikus hylophil karakterű, holarktikus elterjedésű faj Jó alkalmazkodóképességű, ökológiai ampütúdója széles. Lelőhelyei: Bakonybél: Szarvad-árok, Bakonybél: Vörös János-séd, Észak-Cuha, Fenyőfő, Halimba: Szár-hegy, Bakonyszentlászló: Hódos-ér, Kapolcs: Kálomis, Csesznek: Gézaháza-Mogyoróskert, Nagyvázsony: Kab-hegy, Olaszfalu: Alsópere, Sáska: Agár-tető, Tapolca: Szent György-hegy, Tés: Öreg Futóné, Uzsa, Veszprém: Jutás, Veszprémfajsz (Papp) Porva: Ménesjárás, Várpalota: Barok-völgy (Tóth) Veszprém: Jutás (Csellényi), Várpalota: Cseri-erdő (Raveczky), Fenyőfő: ősfenyves, Fenyőfő: Kőris-hegy, Fenyőfő: Vinyesándormajor (Gallé). Formica (s. str.) rufa Linné - Euryoecikus hylophil. Elterjedési típusa nehezen állapítható meg, tekintve, hogy az elmúlt évtizedekig a Formica s. str. subgenus rendszertanában mutatkozó zűrzavar miatt a régebbi adatok vonatkozhattak a polyctena, aquilona és lugubris fajokra is. Európa középső részén (Gösswald, Kneitz ésSchirmer, 1965), az Ibériai-félszigeten (Collingwood és Yarrow, 1969), Ázsiában a Bajkáltóig elterjedt (Dlussky, 1967). Lelőhelyei: Mogyorós, Olaszfalu: Tobán-hegy (Papp) Eplény, Csesznek: Gézaháza, Mogyorós, Németbánya, Öcs: Nagy-tó, Zirc (Tóth), Fenyőfő: ősfenyves, Fenyőfő: Vinyesándormajor, Zirc (Gallé). III. táblázat: A Bakony hangyafaunájának ökológiai típusok szerinti megoszlása százalékokban Table III. P. c. distribution of the ecological types of the ant fauna of Bakony Mts. Ökológiai típus százalék ecological type p. c. stenooecikus eremophil 9,430 euryoecikus eremophil 50,922 hypereuryoecikus intermediär 3,772 euryoecikus intermediär 9,430 stenooecikus intermediär 1,886 euryoecikus hylophil 16,974 stenooecikus hylophil 7,554 összesen 99,938 Formica (s. str.) polyctena Foerster — Euryoecikus hylophil, elterjedése a rufa-hoz hasonló, de Olaszországban és a Balkánon délebbre is hatol, Ázsiában Kamcsatkáig és a Szahalin-félszigetig elterjedt (Dlussky, 1967). Lelőhelyei: Bakonybél: Szömörkés, Nagyvázsony: Kab-hegy, Veszprém: Jutás, (Papp), Bakonycsernye (Tóth), Veszprémfajsz, (Csellényi), Gyulafirátót: Répa-völgy (Hadnagy), Borzavár, Fenyőfő: ősfenyves (Gallé). Formica (s. str.) lugubris Zetterstedt - Euryoecikus hylophil, a stenooecikus hylophil felé hajló. Palearktikus faj. Ázsiai elteijedése a polyctena-hoz hasonló, de annál szórványosabb (Dlussky, 1967), európai elterjedése diszjunkt (Gösswald, Kneitz és Schirmer, 1965). Lelőhelyei: Gyulafirátót, Kapolcs: Kálomis (Papp), Csesznek: Gézaháza (Tóth), Fenyőfő, Fenyőfő: Vinyesándormajor (Gallé). Formica (s. str.) truncorum Fabricius. — Stenooecikus hylophil, eurószibériai, magashegyi elterjedésű. Areája Ázsiában diszjunkt (Dlussky, 1967). 242
